A filmeket akkor fogjuk igazán érteni, ha beszélgetni kezdünk róluk

A Tisza-parti vármegyeszékhelyről sokakban csendes, nyugodt kép él, mintha estére megállna ott az élet. Aki azonban időt szán nemcsak áthaladni, hanem meg is állni benne, hamar észreveszi, hogy a felszín alatt egy finom, mégis élő kulturális lüktetés működik. 

A Templom úton, a Szolnoki Galéria szomszédságában álló épület az 1930-as években a zsidó hitközség kultúrházaként és imatermeként épült, majd az államosítás után művelődési házzá, később filmszínházzá alakult. Az évtizedek során folyamatosan megújult, és a hagyományos moziból modern, digitális technikával felszerelt kulturális központ lett, melynek falai között ma is jelen van a múlt emléke.

Családi történet a vászon mögött 

Ebben a térben kezdődött el egy családi vállalkozás története is. A mozi alapjait Éva édesapja, Demeter István rakta le, akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy a hely kulturális központként működjön. 

Az a szemlélet, amely a filmeket nem pusztán szórakoztatásként, hanem gondolatébresztő élményként kezeli, tőle indult, és máig meghatározza a mozi működését. Ez nemcsak a közönség bizalmát hozta meg, hanem rangos szakmai és városi elismeréseket is. 

A családfő munkáját több díjjal jutalmazták – egyebek mellett Ezüst Pelikán-díjjal és a Magyar Filmakadémia aranyérmével –, a mozi mára Szolnok kulturális identitásának részévé vált, hiszen bekerült a helyi értéktárba is. 

Multiplex vs. artmozi: két külön világ

A családi jelenlét ma is élő és meghatározó: Éva testvérei és édesanyja is aktívan részt vesznek a mozi mindennapjaiban, így az családi vállalkozás maradt. Ez a háttér biztosítja azt a légkört, amelyet a nézők is megéreznek, amikor belépnek az épületbe. Ebből a moziból vetítés után az emberek nem indulnak azonnal haza. Inkább maradnak, beszélgetnek, és magukkal viszik az élményt – így a filmnézés közösségi tapasztalattá válik.

Az alapító szemlélete – amely a gondolkodásra hívó, emberközpontú filmekre épült – ma is irányt mutat, és tudatosan különbözik a gyorsan fogyasztható tartalmak világától.

„Nem ugyanazt szeretnénk adni, mint a multiplexek, hanem valami mást: egy lassabb, elmélyültebb élményt, ahol a nézőnek ideje van megérkezni a történetbe” – mondja Éva.

Hazatalálni ahhoz, ami mindig is jelen volt

Éva életútja nem egyenes vonalban vezetett vissza a mozi világába. Külföldi tapasztalatok és különböző élethelyzetek után, két gyermek édesanyjaként tért vissza a Tisza-parti városba. „Nemcsak a mozi hiányzott, hanem a fesztivál (az évente megrendezett nemzetközi Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – a szerk.) és az a kulturális közeg, amit a filmszínház és a fesztivál közösen teremtett” – fogalmaz.

A város emberléptékűsége ebben különösen fontos szerepet játszik. 

„Ismerem a postást, a pékségben az eladót – és ők is ismernek engem” – mondja, és ezzel nemcsak egy helyről, hanem egy kapcsolatokra épülő közösségről beszél.

A mozi fejlődése nem öncélú modernizáció, hanem érzékeny válasz a változó világra. Az online jegyvásárlás, az átláthatóbb programkínálat és a tudatos működés mind azt szolgálják, hogy a nézők könnyebben kapcsolódjanak a mozihoz.

Működésében egyre hangsúlyosabb az edukáció, különösen a fiatalok megszólítása. A filmkészítő tanfolyamok, filmklubok és különböző nemzetközi projektek, mint például a Film Terápia Filmklub, nemcsak technikai tudást adnak, hanem tudatos gondolkodást is formálnak.

„Fontos, hogy a fiatalok ne csak jelen legyenek az online térben, hanem értsék is, milyen hatással vannak másokra” – emeli ki Éva. 

Saját filmfesztivál: a közösség ünnepe

Az Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál a mozi egyik legfontosabb nemzetközi eseménye, amely évről évre találkozási ponttá válik. Ennek a nagyszabású rendezvénynek a névadója, Trauner Sándor a 20. századi filmtörténet egyik meghatározó alakja volt, aki magyar származású látványtervezőként nemzetközi karriert futott be, és olyan filmek képi világát formálta, amelyekben a díszlet a történet szerves részévé vált.

„Szeretnénk, ha ez a néhány nap minden évben egy kicsit kiemelkedne a hétköznapokból, és a fiatal filmkészítők, valamint az egész filmszakma találkozási pontjává válna” – teszi hozzá lelkesen Éva, aki arról is beszámol, hogy a mozinak pár éve volt egy nemzetközi projektje egy szlovén, egy horvát és egy bolgár art mozival közösen, „Rezonáns mozi” néven, mely programban hangsúlyos szerepet kapott a társadalmi érzékenyítés, az esélyegyenlőség és a közösségépítés. 

A vetítések után úgynevezett co-creation workshopok (közös alkotói műhelymunkák) zajlottak, ahol az érintettek közösen dolgozták fel a látottakat. 

Szerinte a film sokszor csak elindít bennünk valamit, de igazán akkor történik meg a „feldolgozás”, amikor elkezdünk róla beszélni.

A műhelymunkák folytatásaként született meg a „Mozi korlátok nélkül” program is, ahol az akadálymentesített vetítések alkalmával audionarráció segíti a vak és gyengénlátó nézőket, miközben a speciális feliratok és az élő jelnyelvi tolmácsolás a siket és nagyothalló közönség számára teszi teljessé a filmélményt.