A férfi, aki megmutatta a Föld csodáit: Sir David Attenborough

A gyerekkori gyűjteménytől a kameráig

Sir David Frederick Attenborough a ma már a londoni agglomeráció részét képező Isleworthben látta meg a napvilágot 1926 tavaszán. Édesapja, Frederick Attenborough a Leicesteri Egyetem kollégiumi elöljárója volt. A családnak három gyermeke született, Richard, az ismert színész, producer és rendező, David, valamint az üzleti életben magának nevet szerző John. A fiúk az egyetem campusán nőttek fel, ahol a háború alatt apjuk komoly szerepet vállalt a kontinensről menekült gyermekek befogadását, gondozását végző önkéntes mozgalom tagjaként. 

Davidet már kisfiúként szenvedélyesen érdekelte a természet, ásványokat, növényeket, állatokat gyűjtött. Egész életében büszke volt arra, hogy hétesztendős korában az egyetem egyik fiatal, később komoly szakmai tekintélyre szert tevő régésze is megdicsérte gyűjteményét. 

Ennek dísze egy szülei által befogadott menekült lánytól kapott borostyánkő volt, amely ősi lények maradványait rejtette. Mintegy ötven évvel később ez a kő állt A borostyán időgép című műsorának középpontjában, amely az élővilág múltját dolgozta fel.

Tízéves volt, amikor Richard bátyjával együtt meghallgatott egy, a természet sebezhetőségéről és védelméről szóló előadást, amely életre szóló hatással volt rá. A háború végén, 1945-ben ösztöndíjat nyert a Cambridge-i Egyetemre, a Clare College-be, ahol geológiát, biológiát és állattant tanult, és természettudományi diplomát szerzett. 

Ezt további tanulmányokkal egészítette ki a London School of Economicson. Majd két évig a királyi haditengerészetnél szolgált Walesben és Skóciában. Megnősült, 1950-ben vette el Jane Elizabeth Ebsworth Orielt, akivel annak haláláig (1997) éltek együtt. A házaspárnak két gyermeke született, Robert és Susan. (Robert a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem Régész- és Antropológia Intézetének bioantropológia-professzora lett, Susan lánya pedig tanár, egy általános iskola igazgatónője.) 

Attenborough a leszerelése után egy kiadóvállalat tankönyveit szerkesztette, de hamar kiábrándult a munkából, és 1950-ben rádiós producernek jelentkezett a BBC-nél. Bár jelentkezését ekkor még elutasították, 1952-ben riportere, később producere lett a neves műsorszolgáltatónak.

Rendező, producer, hivatalnok

Attenborough kapcsolata a természettudománnyal foglalkozó programokkal akkor kezdődött, amikor elkészítette és bemutatta a három részből álló Állati mintázatok című sorozatot. A műsorban a Londoni Állatkert állatai szerepeltek, a neves természettudós, Julian Huxley pedig az álcázást, a rejtőszínek használatát és az udvarlás folyamatát mutatta be. Ennek a műsornak köszönhetően találkozott Jack Lesterrel, az állatkert hüllőházának kurátorával, és úgy döntöttek, hogy sorozatot készítenek egy állatgyűjtő expedícióról. Ezt először 1954-ben sugározták, Attenborough rövid időn belül Lester megbetegedése miatt műsorvezető is lett. Közvetlen stílusa, élvezetes előadásmódja később is nagyban hozzájárult filmjei népszerűségéhez. 

Kép

Hegyi gorillákkal, Ruanda, 1978 – Kép: Profimedia – Red Dot

Az elsők között kapott lehetőséget arra, hogy 1957-től önálló természetfilmeket és ismeretterjesztő sorozatokat készítsen a BBC számára. 

Ezek között a legismertebb a hosszú évek alatt készült Élet a Földön című sorozat lett, amely átfogó képet mutatott be a földi élővilágról. 

Emellett Attenborough a kettes csatorna programigazgatójaként dolgozott az 1960-as és 1970-es években. A csatorna az ő vezetése alatt kezdett el színes filmeket sugározni, de a hivatali, vezetői munkája mellett kikötötte, hogy folytathassa ismeretterjesztő természetfilmjei készítését. Attenborough 1965 márciusában lett csatornaigazgató, ugyanebben az évben elefántokról forgatott Tanzániában, 1969-ben pedig három részből álló sorozatot készített Bali kultúrtörténetéről. Filmkészítő stábjával 1971-ben csatlakozott az első nyugati expedícióhoz, hogy Új-Guinea távoli hegyvidékének völgyeiben egy elveszett törzs után kutathasson.

A vezetése alá került kettes csatorna még 1964-ben indult, de Attenborough irányítása előtt a nézők érdektelenségével küzdött. A természetfilmes új programigazgatóként gyorsan megszüntette a csatorna furcsa kenguru kabaláját, és felfrissítette a programterveket. Azt tekintette küldetésének, hogy műsoraikat sokszínűvé tegye, a kínálat pedig egyedi legyen, amely különbözik a többi hálózatáétól. Így hivatali ideje alatt a zene, a művészet, a szórakozás, a régészet, a kísérleti vígjáték, az utazás, a dráma, a sport, az üzleti élet, a tudomány és a természettudomány egyaránt helyet kapott a heti műsorprogramban, gyakran változatos keveréket kínálva az esti órákra. 

Az általa megrendelt programok között szerepelt a világ első labdarúgással foglalkozó magazinműsora, helyet adott a később világhírűvé váló Monty Python Repülő Cirkuszának. 

Attenborough találta ki – az 1967-es wimbledoni tenisztorna színes közvetítése idején –, hogy a jobb láthatóság kedvéért a gyorsan piszkolódó fehér teniszlabdákat élénkzöldre cseréljék le, ez azóta már természetes a nagyobb teniszversenyeken.

A sport szerelmeseként pedig több egyesületben vezető tisztségeket is vállalt. 

Attenborough-t 1969-ben a teljes BBC programigazgatójává léptették elő, de az ezzel járó feladatok, a költségvetés elkészítése, a részvétel az igazgatósági üléseken, a munkavállalók felvétele és elbocsájtása nagyon nem volt ínyére, és igencsak távol sodorták a filmek forgatásától. A BBC főigazgatói posztjára is jelölték 1972-ben, ez végképp nem volt kedvére való, így rövidesen leköszönt, hogy visszatérhessen a teljes munkaidős műsorkészítéshez, és szabadúszóként elég ideje legyen megírni forgatókönyveit, tervezett természettudományos műveit. 

Filmek, könyvek, díjak

Ekkor kezdett el dolgozni az Élet a Földön forgatókönyvén, de közben bemutatta a törzsi művészetről szóló sorozatát, és egy másikat a felfedező utakról, valamint egy gyermeksorozatot mitikus lények történetéről. Majd belefogott a később híressé vált sorozat forgatásába, amely a dokumentumfilmesek nemzedékeinek mércéje lett. Attenborough és stábja a téma komoly kezelésével és a legújabb felfedezések ismertetésével elnyerte a tudósok bizalmát, akik válaszul lehetővé tették számára, hogy kedves témáikat, például a hegyi gorillák rejtett életét is bemutathassa műsoraiban. 

Munkatársaival új filmkészítési technikákat dolgoztak ki a kívánt felvételek rögzítésére, elsősorban olyan események és állatok megörökítésére, amelyeket korábban még nem filmeztek. 

A film sikere tette lehetővé a folytatás elkészítését: az ökológiai szemléletű Az élő bolygót, majd az állati viselkedést vizsgáló Az élet megpróbáltatásait, így a filmeposz trilógiává bővült. Később speciális témák felé fordult: bemutatta az Antarktisz világát, elkészítette A növények magánélete című filmet, majd ezt követte A madarak élete és Az emlősök élete – mindkettő ritka és értékes felvételekben gazdag etológiai alkotás.

Kép

Egy óriás kaméleonnal, Madagaszkár, 2006 – Kép: Profimedia – Red Dot

A makrofotózás fejlődése lehetővé tette, hogy 2005-ben a gerinctelen állatok világába is betekintsen kamerájával, három évvel később pedig elkészült a hüllők és kétéltűek bemutatása, hogy végül az Élet-sorozat összegzéseként összeállítson egy DVD-enciklopédiát, Az élet a Földönt. 

Munkásságát, amely a sokak által csodált filmek sokasága mellett kéttucatnyi népszerű könyvben is testet öltött, filmes díjak és a számtalan kitüntetés mellett a tudományos világ is elismerte. Több állat- és növényfajt, közötte egy általa felfedezett hangyászsünfajt neveztek el róla, és nevét viseli Nagy-Britannia 2019-ben vízre bocsájtott sarkvidéki kutatóhajója is. Addigi életművének jelentőségét maga II. Erzsébet királynő is elismerte azzal, hogy 1985-ben lovaggá ütötte, 2005 nyarán pedig megkapta az Order of Merit kitüntetést, amelyet a királynő azoknak adományozott, akik kiemelkedő eredményeket értek el a művészetek vagy a tudományok területén. 

Közel két évtizede, nyolcvanadik születésnapján tisztelői már Anglia nemzeti kincseként emlegették, legutóbb pedig Vilmos herceg fogalmazott úgy, hogy „a világ majd nem lesz képes pótolni Sir Davidet egy szomorú napon”. 

Azt a Sir Davidet, aki magas kora ellenére máig is aktív tagja nemzetközi természetvédelmi szervezeteknek, és az egyik legismertebb természettudós, aki folyamatosan kifejezi jogos aggodalmát amiatt, hogy Földünk élete, épsége, biológiai sokfélesége veszélyben van. 

Attenborough életének üzenete egyértelmű: „A földi élet jövője attól függ, hogy képesek vagyunk-e cselekedni. Sokan egyénileg is megtesznek minden tőlük telhetőt, ám valódi sikert csak akkor érhetünk el, ha gyökeres változások mennek végbe a társadalomban, a gazdaságban és a politikában.” De figyelmeztetése is igaz: „Gyakran beszélünk arról, hogy meg kell menteni a bolygónkat, de a helyzet az, hogy mindezt a magunk megmentése érdekében kell véghez vinnünk. A természet – velünk vagy nélkülünk – megújult erővel él majd tovább.” 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.