Nem bírsz a kamaszoddal? Így kezdhetsz el vele beszélgetni

A megoldásfókuszú szemlélet azt vallja, hogy minden ügyfél szakértője a saját életének. Így van ez a kamaszokkal is?

Hiszem, hogy igen, és én ebből fakadóan inkább kérdezek tőlük, hiszen ők ismerik legjobban a saját életüket. Igyekszem ahhoz tartani magam, hogy nem adok kéretlen tanácsot, se utasításokat, és azt sem gondolom, hogy rendelkezem a bölcsek kövével. A megoldásfókuszú megközelítést ma már inkább lehetőségfókuszú, jövőfókuszú, erőforrásfókuszú megközelítésként említik, akik dolgoznak vele és fejlesztik.

Engem nagyon megfogott, amikor azt mondtad, hogy egy jó párbeszédhez azonos szemmagasság kell. Eszembe jutott a Lóci óriás lesz című vers, ahol a költő leguggol a gyerekéhez, és onnan végre meglátja az ő világát. Van olyan jó fizikai helyzet, amelyben érdemes beszélgetést kezdeményezni?

A jó beszélgetés azt jelenti, hogy mindketten beszélünk. Tehát nem prédikálok, és nem kioktatok, hanem kíváncsi vagyok a másikra. Ahhoz, hogy a párbeszéd létrejöhessen, fontos, hogy legyünk elérhetők a gyermek számára. Sokszor nem tudsz közeledni a kamaszhoz, de mindig legyél ott. 

Kopogtass az ajtaján, vagy ha elfoglalod a stratégiai helyet a konyha és az étkező között, akkor előbb-utóbb megjelenik azon a területen. 

Ne gondold, hogy te teljesen ki vagy rekesztve a világából, és neki nem számítasz. Lehet, hogy el fog hajtani – „Anya, neee, hagyjál békén” –, de érzi, hogy fordulhat hozzád, ez a fontos.

A „miért?” kérdés jó kezdetnek számít, vagy ezzel magyarázkodásba, védekezésbe szorítom a kamaszt?

A magyar nyelvben érdekes ez a miért, mert lehet a jelentése „mi okból?” és „mi célból?” is, csak bizonyos hangsúllyal ejtve inkább a mi okból-t fejezi ki. Számonkérőn hangzik, ami megakasztja a párbeszédet. Kérdezni annyit jelent, mint feltárni, hogy kinek milyen gondolatai vannak, így korábban kiderülhet, hogy ezt vagy azt miért csinálta: ez közelebb hoz, kapcsolatot teremt. A kérdés irányulhat okra és célra is, de a kíváncsiság vezérelje, ne a sarokba szorítás vágya.

Mi legyen akkor, ha gyanítom, hogy bullying áldozata a gyerek? Hogyan tudom szóra bírni?

Ha ott vagyok vele, észreveszem a változást. Lehet, hogy ő nem beszél róla, de ez meg fog mutatkozni a viselkedésében. Lehet, hogy harsány lesz, lehet, hogy halkabb. Lehet, hogy eddig otthon az első útja a hűtőhöz vezetett, de most szó nélkül a szobájába megy. 

A változásokat érdemes észlelni, mert azokról lehet beszélni.

Lehet, hogy már napok óta ez az érzésem, és felkészülten várom a beszélgetést, problémafogadó állapotban vagyok, de hogyan kezdjek neki?

Nem is biztos, hogy beszélni fog. Induljunk ki abból, hogy szeretetteli kapcsolat van közöttünk. Ha megvan folyamatosan a figyelem, és a gyereknek van arról tapasztalata, hogy lehet velünk beszélgetni, adott esetben kiállunk érte, akkor nem lesz nehéz leülni vele. Ha azt látom, hogy napok óta furcsán viselkedik, visszajelezhetem ezt neki: „Aggódom, hogy mi a helyzet veled.” Ezt ki lehet fejezni, ez azt üzeni a gyereknek, hogy figyelsz rá, észrevetted a gondját.

A tisztelet is alapvető szükséglet, de néha nehéz tisztelni egy lusta, nyegle kamaszt, a furcsa, időnként egyedi elképzeléseit, értékeit, ízlését, de ha nem adjuk meg neki, valószínűleg nem is kapjuk meg tőle.

Mit értünk tisztelet alatt? Hogy ismerem a másik értékeit, és akárki akármilyen „rossz”, elismerem, hogy vannak értékei. Az általam kevésbé értékesnek tartott dolgok, filmek, képregények, telefonos alkalmazások iránti rajongásához kíváncsisággal érdemes viszonyulni. Esetleg érdemes megvizsgálni a magam hozzáállását is, miért nem tartom ezt sokra, mi alapján értékelek, mi az, amit én sokra tartok, amikor én voltam kamasz, hogy voltam a szüleim zenéivel, vagy teljesen más művészeti alkotásokat kedveltem. 

El tudok indítani egy jó beszélgetést ez alapján?

Igen, megkérdezhetjük tőle, hogy mit szeretsz ebben, melyik mondatért rajongsz, melyik karakter a kedvenced. Mi az a tulajdonság, amit irigyelsz attól a szereplőtől, vagy szeretnéd, ha neked is meglenne, miben hasonlítasz rá, miért az adott karakter fogott meg? 

Akár zenét hallgat, vagy TikTok-videókat néz, érdemes belépni az ő világába, kíváncsian, nem minősítve őt. Mutass nekem ebből valamit, hátha én is újat tanulok. 

Lesz, amikor nyitott lesz, és lesz, amikor nem. A kíváncsiságra általában válaszolnak.

A jövőbeli eredményekre fókuszálásra van példád?

Fontos a jövőbeli fókusz és a múltbeli erőforrásokra koncentrálás is, a képességek elismerése. Ha kitűnő tanuló szeretne lenni, de akár azt is mondhatná, hogy űrkutató, sose mondjuk, hogy ez kizárt. Inkább így: „hahh, ez nagyon érdekes, mi vonz téged ebben, hogy lesz az neked jó?” Sokszor elég az a csodálatos kérdés, hogy: „És még?” Ez továbblendíti a beszélgetést. Elmondtál pár dolgot, melyik a legfontosabb neked?

A „mit szeretnél helyette?” is egy jó kérdés?

Azzal a tudással kell leülnünk a kamasszal, hogy biztosak vagyunk benne, ő valahonnan valahová tart. Nem tudja megfogalmazni, de úton van. Ha valami súlyos probléma vetődött fel, hazudik vagy kipróbálta a cigit, sört, kábítószert, akkor a szülők aggodalma jogos, de nem célravezető, ha tiltom vagy fenyegetem. A gyerek nem egyenes vonalon megy fölfelé, a saját életünk sem ilyen. A másik előfeltevés az, hogy a változáshoz neki minden képessége, adottsága megvan. Szeretnéd, ha nem szokna rá az alkoholra, ha társadalmilag érzékeny, beilleszkedni tudó felnőtt válna belőle. Vajon előreviszi a leszidás abban, hogy ilyen felnőtté váljon? Ha a válaszod igen, akkor szúrd le… 

Megkérdezheted, hogy na mesélj, milyen volt az osztálykirándulás, hogyhogy ilyen hamar itt vagy? Édes fiam, hallom, hogy mi történt, mesélj! 

Lehet, hogy azt mondja, hát, mit meséljek, ittunk, és akkor le lehet ülni vele, elmondani, hogy te milyen kamasz voltál, megkérdezni, hogy mi volt a jó ebben, mit adott neked. Itt a hangsúly is számít, nem a számonkérés a hangsúlyos, hanem a kíváncsiság.

Kedveli a közösséget, jó volt olyat csinálni, ami tilos. Érdemes megkérdezni, mi az, amit ebből a helyzetből megtanult. Biztos lehetsz, hogy tudja, hogyan hat az alkohol, és miért veszélyes, ezzel nem mondunk neki újat. A kérdéseinkkel azonban új irányt adhatunk a gondolkodásának.

Mi a helyzet a vitával? Érdemes vitatkozni?

A kamaszra jellemző, hogy nem jön ki a szobájából, beviszi a kaját, nem hozza ki a piszkos edényt, a szennyesét nem teszi be a szennyestartóba. Ebből szokott vita lenni. A szülő is ember, neki is vannak érzései, és simán előfordulhat, hogy veszekszik a gyerekkel, ez hiteles. Amikor felfokozott érzelmi állapotban van az ember, akkor nem fog tudni előrevivő beszélgetést folytatni a gyerekkel. Amit érdemes felismerni magunkon: mi vagyunk a felnőttek, a gyerek a mi példánkból tanul. Azt is fel kell tudni ismernem, hogy ez nem az a helyzet, amikor beszélgetni tudok a gyerekkel, le kell előbb nyugodnom.

Amikor mindenki nyugodt, akkor érdemes azt mondani, hogy édes lányom/fiam, beszéljünk, mert tisztáznunk kell, hogyan tudunk mi jól együtt élni ebben a házban, mivel tudsz te hozzájárulni ehhez, mit kérhet egyik ember a másiktól. 

Megfogalmazhat kérést is, hogy anya légy szíves kopogtatás nélkül ne nyiss be hozzám, tiszteletben tudod ezt tartani? Én meg azt kérem, hogy a koszos edényt mindenképp hozd ki, mert az a mi életünkre is ráhatással van. Lehet ilyen megállapodásokat kötni.

Hogyan tudunk a kérdéseinkkel a múltbeli erőforrásokra támaszkodni?

Maradjunk a sörözős-osztálykirándulós témánál. Lehet azt mondani, hogy fiam, látom, hogy nem vagy büszke magadra, igen, jó volt együtt lenni a haverokkal, ezt hallom, de szeretnék biztos lenni abban, hogy ha legközelebb elengedlek egy táborba, megfelelően tudsz majd viselkedni. Megfogalmazhatom, hogy bízom benned, tudom, hogy amikor elmegyünk egy családi összejövetelre, te olyan kedvesen szoktál játszani az unokatestvéreiddel, és olyankor olyan büszke vagyok rád. Látom, hogy ha elhatározol valamit, azért nagyon sokat teszel.

Tetszik nekem az a visszajelzés, hogy: „hallom, meghallottam”.

Sokszor van az, hogy a kamasz mond valamit, érvel, de abban rengeteg érvelési hiba van, amivel nem értünk egyet, de fontos visszajelezni, hogy halljuk őt. „Jól értem, hogy azt mondod, hogy…?” „Ezzel azt akarod mondani, hogy?” Ha visszahallja, rábólinthat, vagy árnyalhatja a véleményét.

A szemlélet mögött egy radikális elfogadás van…

A radikális elfogadás mindig az embernek szól, nem a cselekedetnek. A tisztelet kérdéséhez visszanyúlva, ott van a kamasz bőrében egy emberi lény, aki olyan, mint én, Isten hasonlatosságára és képmására teremtetett. Ha a cselekedete mozgatórugóit látom, például, hogy együtt akar lenni a barátaival, jól akar kapcsolódni hozzájuk, érdekes életet akar élni, akkor lehet, hogy most sörözés lett a vége, de meg tudjuk beszélni, hogy ami fontos a számára, azt legközelebb hogyan tudja másképp megszerezni, amivel nem árt sem magának, sem másnak.