„A felújított térben viszontláthatjuk őseink igyekezetét”

– Személyesen mi a kedvence a megújult Várhegyen?

– Nem hivatalból mondom, hanem meggyőződésből, a székesegyház és a hozzá kapcsolódó Szent György-kápolna. Előbbi egyrészt azért, mert a főegyházmegye szíve, másrészt azért, mert falaiban a mai napig ott vannak a Boldog Gizella által alapított egykori székesegyház építőkövei. Utóbbi azért, mert – a török pusztításáig – kezdettől fogva része volt a székesegyháznak más-más funkcióval. A honfoglalás előtt a Várhegyen már kápolna állt, és később, alighanem az akkor keresztelőkápolnának használt Szent György-kápolnában tette tisztasági fogadalmát Szent Imre herceg. A kezdetekre való tekintettel keresztelőkápolnaként állítottuk helyre az épületet.

– Hogyan kapcsolódik össze történelem és lelkiség a régi-új térben?

– Tekinthetünk egyházi épületekre értékként azért, mert régiek, de számomra sokkal fontosabb, hogy az ezeréves hitünket jelenítik meg. Miközben láttatják a történelem során elszenvedett pusztításokat és megélt újjászületéseket, elsősorban a krisztusi üzenet hordozói. A keresztelőkápolna például összekötő kapocs a kezdetek és a jelen, a világi látogatók és a hívők között. Ezért szeretnénk, ha a turisták is majd a Szent György-kápolnán keresztül léphetnének be a székesegyházba.

– Milyen lelki javakat remél ettől?

– Ez a kápolna fontos szerepet játszhat a fiatalok hivatásválasztásában is. Jegyesoktatási helyszínnek is szánjuk, hiszen házasság és tisztaság egyazon lelki tőről fakad. Ahol a fiatalok elköteleződnek egymásnak, ott ezer évvel korábban Imre herceg már elköteleződött. A kápolna padozatában még egy elköteleződésszimbólumot is elhelyeztünk, nevezetesen Bódi Mária Magdolna sírjából egy kevés földet, amely a vértanú munkáslány földi maradványaival érintkezett. 

– Mikor vehető majd használatba a megújult tér?

– Betekintésre – szervezett módon – már most is alkalmas, hiszen szeptember végéig régészek dolgoznak bent. Számos olyan követ is azonosítottak, amelyeknek egykori helye konkrétan meghatározható. Ez lehetővé teszi a falmaradványok rekonstrukcióját akár a XI. századi állapot szerint. A munkálatok végén a kövek nem műtárgyi-múzeumi környezetben, hanem eredeti rendeltetési helyükön, liturgikus térben szolgálnak majd tovább. Például hazánk kevés reneszánsz emlékeinek egyikét, Vetési Albert püspök sírjának töredékét is a kápolna terében helyezzük el. A Vetési-kápolna bejáratának megmaradt elemeit is restauráljuk. Élő főegyházmegye vagyunk, nagy múlttal. A hitet tárgyi emlékekkel is szeretnénk erősíteni, a térben viszontláthatjuk őseink igyekezetét. Ennek jegyében választottuk ki a székesegyház újra­szentelésének dátumát is – október 5-én lesz – éppúgy, ahogyan 1910-ben, az akkori megújítás-átalakítás után.

– A turistáknak hogyan lehet majd a vizuális élményen keresztül hitet átadni?

– Az épületek használati eszközök, mindig a kultúrából „nőnek ki”, a kultúrát pedig az értékrend alapja – esetünkben a kereszténység – határozza meg. Ezért van az, hogy eltérő hitre épülő kultúrák eltérő épületeket hoznak létre. Veszprémben sajátos helyzetben vagyunk, mert a várnegyedben számos társadalmi funkció sűrűsödik kis helyen. A felújításnak ezt a hitből fakadó kultúrát kell láttatnia, miközben tekintettel van a mai ember természetes igényeire is. Ennek jegyében megnyitunk és látogathatóvá teszünk olyan tereket, amelyek korábban zártak voltak, jelezve – többek között –, hogy a hitünk a világnak is szól.

– Milyen funkciók és közösségek kerülnek előtérbe?

– A felújított épületek szakrális, hitéleti, közösségi, egyházkormányzati, intézményfelügyeleti és kulturális funkciót töltenek majd be. A palota például egyszerre egyházi és hivatali feladatok ellátásának helyszíne (hivatal), protokolláris tér, főpásztori lakóhely, miközben a közösség számára kulturális és hitéleti rendezvényeknek is otthont ad. Csak egy konkrét példa: a Várhegyen kevés a víz és a zöldnövényzet, de a zarándokszállássá átalakított ferences rendház udvarára kutat terveztünk, hogy aki több napra érkezik – és a Várhegyen bőven el lehet tölteni több napot –, az a víz sokrétű szimbolikájával is találkozzon. Felfrissülést, megújulást, megtisztulást hoz, beavat, az életre irányítja a figyelmet. Antropológiai, szimbolikus és szakrális jelentés hármassága mutatkozik meg benne, ezen keresztül a hit világához is könnyebb kapcsolódni – ezt láttatni feladatunk. 

– A Várhegy nem csupán a vízszegénysége miatt speciális, hanem a megközelítés miatt is. Mennyiben sikerült megvalósítani az akadálymentesítést?

– Kezdettől fogva olyan lehetőségeket vettünk számba, amelyek nem változtatnak a látképen. A Várhegy északi részére rejtett liftet terveztünk, hogy a mozgássérültek is könnyebben feljussanak. A többi épületünk esetében is megoldásokat kerestünk az akadálymentes megközelítésre. Hallássérültek és látássérültek számára is gondoskodtunk arról, hogy az élmény minél teljesebb legyen. Mindez azért is fontos, mert már most tudjuk, hogy két nagy rendezvénytermünkben, az egykori piarista gimnáziumban és a régi Nagyszemináriumban számos külsős rendezvényre is sor kerül majd. 

– A megújított terek szerepet kapnak majd Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának ünnepségén is?

– Igen, a fiatalok számára összeállítottunk egy városfelfedező programot, bejárhatják Veszprém történeti és hitéleti helyszíneit, köztük a várat is. A boldoggá avatás után közvetlenül már látogatható lesz a székesegyház Szent Imre-kápolnájában Bódi Mária Magdolna ereklyéje. Nagy létszámra számítunk, ezért a városban gondoskodtunk körjáratban működő autóbuszokról, és a mozgássérültekhez külön kísérőket szervezünk. Magdi ereklyéje később is a Szent Imre-oltáron lesz, összeköti őket a Krisztus iránti hűség.

– Hol találkozhatunk majd a Boldog Gizella-ereklyével?

– A XVIII. századtól Gizella-kápolnaként emlegetett gótikus kápolnát szintén sikerült megújítanunk, ezért a királyné ereklyéit ide helyezzük el. Az új hely szimbolikájában és funkciójában is méltó tiszteletadásra nyújt lehetőséget. Mindszenty József bíboros boldoggá avatását is nagyon várjuk, a székesegyházban már kialakítottunk egy helyet, ahol – reményeink szerint mihamarabb – az ő majdani ereklyéje is otthonra találhat.

– Mit üzen a felújítással és annak tapasztalataival a jövő Veszprémi Főegyházmegyéjének és majdani utódainak?

– Sem én, sem a munkatársaim nem gondoljuk, hogy hiba nélkül dolgoztunk. Ami most történik, az a rendszerváltozás utáni ingatlan-visszaszármaztatás hosszú folyamatának utolsó szakasza és lezárása. Bízom benne, hogy jó néhány évtizedre biztosítani tudtuk az épületek megfelelő állagát. Hogy mikor kerülhet sor ismét a vár ugyanilyen léptékű felújítására, nem tudom, hiszen a barokk korban volt a legutóbbi. De amint akkor, úgy most is az a kérdés, miért csináljuk. Pluszbevételért? Történelmi emlékőrzésért? Nem. A hívekért. Értünk. A jövőnkért. A fő cél mindig az evangélium hirdetése, a terek pusztán eszközök, amelyek ezt segítik. A régi-új épületekben őseink hitét és gondosságát is megbecsüljük. 

Támogatott tartalom