Mesélő múlt – Séta a megújuló veszprémi várnegyed falai közt
A Veszprémi Főegyházmegye 2020-ban kezdett megújítási projektje Magyarország legújabb kori történetének talán legnagyobb ívű városfejlesztési beruházása, amely megőrizte a történelmi hangulatot, visszaadta a hely spiritualitásának méltóságát, és eközben korszerű, feltöltődésre hívogató helyszínné vált. A grandiózus felújítás során számos izgalmas régészeti leletre is bukkantak az elmúlt több mint ezer évből.
A város történelmi magjában található épületek közül egyet-egyet részlegesen vagy egészen korábban is felújítottak, többek között a századelőn is zajlott több épületet érintő felújítás, viszont a mostanihoz hasonló léptékű és mértékű megújításra legutóbb mintegy kétszázötven éve, a barokk korban volt lehetőség. Így aztán nem meglepő, hogy a várnegyed – Veszprémi Érsekség tulajdonában lévő – tizennyolc épületét érintő felújítása során számos kincsre leltek a szakemberek.
Grandiózus építkezés
A kivitelezés több ütemben valósul meg: 2023 tavaszára elkészült az épületek tető- és homlokzatfelújítása és a nyílászárok cseréje, majd az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programsorozat idejére a munkálatok jelentős részét felfüggesztették, hogy a várnegyed is be tudjon kapcsolódni az eseménybe. Ebben az évben indult a főegyházmegye Work in Progress programsorozata, amely betekintést adott a felújítás kulisszatitkaiba, lehetővé tette a régészeti és a műemléki munkák részletesebb megismerését. Az EKF után jobbára már belső munkákra került sor.
A következő nagyobb mérföldkő az idei ősz, amikor is a főszékesegyház újraszentelése mellett átadták a Nagypréposti Házat, a Szent József Házat, a Gizella-kápolnát, a Szent Mihály-főszékesegyház altemplomát, a Szent György-kápolnát, valamint a Nagyszemináriumot. A jövőben folytatódik a további épületek átadása, többek között a Kisszeminárium, a Kanonoki Ház, a Simon Ház.)
Padló, amelyen Szent István is lépdelhetett
A munkálatok állandó régészeti szakmai támogatás mellett zajlottak. Vavra Áron műemléki projektvezető elmondása szerint lényegében az egész várnegyed kiemelten védett régészeti terület, emiatt számos esetben módosítani kellett az előzetes építészeti vagy gépészeti és közműterveken. A különböző korszakokban a talajt számos alkalommal átforgatták a folyamatos építkezések során, ami azt eredményezte, hogy a régészeti leletekre sok esetben nem a „saját” rétegükben találtak rá, azonban az áthalmozott rétegekben is számos különleges érték került napvilágra.
A tárgyak felölelik szinte a teljes történelmet az ókortól a II. világháborúig. A szakemberek cölöphelyeket, bronzkori csontvázat, középkori nemesfém érmeket találtak, a várnegyed több pontján feltárták a vár középkori falszakaszát, valamint középkori és kora újkori temetkezési helyeket. „Az egymást követő korszakokban erőteljesen átépítették a korábbi épületeket. Ennek ellenére megállapították, hogy a Várhegyen már a X–XI. században álltak épületek. Írott források is említik, hogy a hegyen már Szent István korát megelőzően is állt egyházi épület, vélhetően a mai Szent György-kápolna helyén. Az épületet most feltárták a X–XI. századi padlószintig. A régészeti kutatások arra is rávilágítottak, hogy a várnegyedben két különböző kápolna állhatott: egy X. századi kör alaprajzú, patkóíves szentélyű épület, amelyet később visszabontottak, és alapfalaiból a XIII. században egy új kápolnát emeltek. Az egykor létező közvetlen kapcsolat a főszékesegyház és a Szent György-kápolna között a jelenlegi helyreállításnak köszönhetően újra megvalósul, a liturgikus terek ismét kapcsolódnak egymáshoz” – mondja Vavra Áron műemléki projektvezető.
A legértékesebb lelet a Szent István verette dénár
Igen becses lelet került elő a Nagyszeminárium utca felőli udvarán: egy első királyunk által veretett ezüstdénár. Ez Szent István és ezzel az önálló magyar állam első pénzérméje. Jelentősége a legendás nagyharsányi lelettel vethető össze, ám az első magyar fizetőeszköz Veszprémben megtalált példánya a saját régészeti rétegéből került elő. A pénzérme az úgynevezett Lancea Regis feliratú sorozatból való. A fizetőeszközt feltehetőleg 1002 körül verték, és alig félszáz példánya ismert. „A dénárt a Szent György-kápolnától alig tíz méterre találtuk, ami jelképesnek is tekinthető, ráadásul a várnegyed egyik szimbóluma, István és Gizella szobra is a közelben áll. Minden összeállt” – fogalmaz Vavra Áron. Egy 2011-es aukción e dénárból árverésre bocsájtottak egy példányt, amely akkor mai árfolyamon 13,6 millió forintnak (34 000 euró) megfelelő összegért kelt el, de ennek a darabnak eszmei értéke az igazán kiemelkedő, említi meg a szakember.
A várnegyed-beruházást kísérő régészeti feltárások során középkori érmék is előkerültek például az egykori piarista gimnázium födémfeltöltéséből; emellett felfedeztek egy Észak-Afrikában vert római pénzérmét is, ez pedig azért érdekes, mert a régészek római megtelepedésnek nem találták nyomát a Várhegyen. Találtak még II. Ulászló és II. Ferdinánd uralkodása alatt vert dénárt, Rákóczi-polturákat és XVIII–XX. századi fémpénzeket is.
A várban talált régészeti leletekből – egyedülálló módon már a kivitelezési időszakkal párhuzamosan – egy kiállítást alakítottak ki a Biró–Giczey Házban, ami azóta is elérhető, így a Várhegyre látogatók a különleges leletek mellett megismerhetik az ásatások gyakorlati oldalát és a műemlékvédelmi folyamatokat is. A bemutatott tárgyak között szerepel például egy őskori kerámiaedény arccal díszített töredéke és a már említett ezüstdénár, valamint egy nem mindennapi XVII. századi temetkezés nyoma is.
Szent Lukács, a festőművész
Az épületeken belül – a műemléki, restaurátori munkák során – számos helyen akadtak olyan falfestésekre, amelyek létezéséről korábban nem tudtak. A Szent Imre- (korábbi piarista) templomban Lukács evangélista portréja bukkant elő a feltárás során, amint éppen fest. „A történeti hagyomány úgy tartja, hogy Lukács evangélista nemcsak orvos volt, de festett is – neki tulajdonítják Szűz Mária első portréit, így például a római Santa Maria Maggiore-bazilikában lévő Mária-képet. Mindezek alapján nagyon valószínűnek tűnik, hogy a Szent Imre-templomban feltárt freskó Lukácsot ábrázolja. Hogy alakja jobban értelmezhető legyen, az evangélista figurájának körvonalait digitálisan is átrajzoltuk” – magyarázza dr. Nagy Veronika múzeumigazgató.
A korábban kanonokházként működő Tejfalussy Házban egy sejtelmes, sötét lépcsőházban a kanonok éjszakai nyugalmát őrző, marcona osztrák katona festett alakja bukkant elő. E két alkotás a délnémet származású, a magyarországi templomfestészetben jelentős szerepet játszó alkotók, idősebb és ifjabb Franz Xaver Bucher nevéhez köthetők.
Rejtélyes szoborrészletek
Egy veszprémi kollégium kertjében találtak rá a szakemberek a várnegyed Szentháromság-szobrának eredeti, a kilencvenes évek elején műkőmásolatokra cserélt részeire. Nem ez volt az egyetlen rejtély a barokk műemlék körül. A talapzat alatt ugyanis a régészek a rég elbontott kanonokházak falmaradványaira leltek, a szoborcsoport eredeti megjelenéséről pedig egy sümegi templom falfestménye tanúskodott.
„Amikor a restaurátorok elkezdték vizsgálni a Szentháromság-szobor anyagát, kiderült, hogy 1993-ban az összes figurát műkőmásolatra cserélték. Az eredeti szobrok azonban eltűntek, így keresésbe kezdtünk. Vörös Tamásnak, a Veszprémi Érsekség főépítészének jutott eszébe, hogy a veszprémi Davidikum kollégium kertjében, a kerítésnek támasztva látott néhány kőszobrot, amelyeket már teljesen benőtt a borostyán. Bár nagyon rossz állapotban találtunk rájuk, kiderült, hogy ezek valóban a szoborcsoport eredeti figurái” – mondja dr. Nagy Veronika múzeumigazgató.
Az eredeti szobrokat a restaurátorok megtisztították, megvizsgálták, és 2023-ban a már említett Work in Progress eseménysorozat keretében a nagyközönségnek is bemutatták.
Párhuzamos várfalak
„Korábban nem volt ismert a várfal minden szakasza, még most sem az teljesen, de jóval többet ismerünk belőle, mint a munkák megkezdése előtt – emeli ki Vavra Áron. – A Tejfalussy Ház nyugati oldalának pinceszintjén feltárták a XII–XIII. századi várfalszakasz alapjait, amelyeket korábban teljesen felszámoltak a barokk átépítések során. A hajdani piarista gimnázium udvarán egy nagyjából 2,5 méter vastag falszakaszra bukkantak, amely a XIII–XIV. századból származik. A Körmendy Ház pincéjében a XVII. században épített, ötszögletű bástya maradványait találták meg.” A Kanonoki Ház udvarán több, egymással párhuzamosan futó várfalrészlet került elő, amelyek különböző építési időszakból származnak, egyúttal utalnak a várfal megerősítéseire, fokozatos bővítésére is. Bizonyos falszakaszok esetében – például a Kanonoki Ház udvarán – egy-egy ostrom után a megerősítés egyik kézenfekvő módja volt, hogy újabb falat emeltek a régi elé. A középkori vár falai a jelenlegi – ma is látható – barokk falaknál öt-hat méterrel beljebb húzódtak. A barokk korban a régi várfalakat sok esetben az épületek alapjaként használták fel, vagy kőanyagát hasznosították újra a török kiűzése után. Ebben az időszakban szinte teljesen újjáépült a vár, jelenleg is látható képe nagyrészt ekkor alakult ki.
Támogatott tartalom
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„A felújított térben viszontláthatjuk őseink igyekezetét”
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
