Nem jön a baba? Az étrendváltoztatás is segíthet!

„Ha nem ismerem meg a természetes gyermekáldást elősegítő Creighton Módszert és a NaProTechnológiát, lehet, hogy nem jöttem volna rá, vagy csak már túl későn, miért nem fogant meg több mint két évig a kisbabánk” – meséli Carreno Bea, aki két tizenéves gyermek és egy – az interjú alatt még a pocakjában lévő, azóta viszont már megszületett – kisbaba anyukája.

– Többet vártatok rá, mint az első két gyermeketekre?
– Sokkal. A fiam 13, a lányom 10 éves. Mindketten tervezett, vágyott babák voltak, és meg is fogantak az első vagy a második ciklusban. Két gyermekünk közt elveszítettünk egy magzatot, ami nagyon megviselt bennünket. Szerettem volna a politológusi karrieremet is egyengetni, ezért úgy döntöttünk, hogy két gyermek után, „pihenünk” egy kicsit, mielőtt tovább bővülne a családunk.

Négy-öt év elteltével a férjem kezdte pedzegetni, hogy jó lenne, ha érkezne még egy vagy esetleg még két kisbaba a családunkba. 38 évesen éreztem azt, hogy újra készen állok a várandósságra. Mivel az első két gyermekünk szinte azonnal megfogant, tudtam, hogy valami nincs rendben, amikor a harmadikkal már fél éve hiába próbálkoztunk. Az akkori nőgyógyászom elküldött egy-két nagyon alap hormonvizsgálatra, azonban mindent rendben találtak. A férjemnek és nekem is javasolt még a doktor egyéb invazív vizsgálatot is, de én ezektől ódzkodtam. Bíztam abban, hogy a szervezetünk nem változott annyira drasztikusan az elmúlt évtized alatt, ami ezeket a vizsgálatokat indokolná. Ezért nekiálltam a neten olyan alternatív módszerek után kutatni, amelyek természetes úton segíthetik a fogantatást.

– A Creighton Módszerrel is ekkor találkoztál?
– Nem, már jóval korábban.

Nagyon szerencsés voltam abból a szempontból, hogy még 2005-ben, az egyik amerikai barátnőmtől – aki Creighton-oktató – azt kaptam nászajándékba, hogy beavatott ennek a természetes gyermekáldást ösztönző módszernek a rejtelmeibe.

Ezt megelőzően csak minimális tudásom volt arról, hogyan is működik a női termékenységi ciklus. A méhnyaknyák változásának jelentőségéről is akkor hallottam először. A kisfiam és a kislányom fogantatása is azért volt „sima ügy”, mert a testem jelzéseiből olvasva pontosan meg tudtam határozni, melyek a ciklusom termékeny napjai. Ez azonban a harmadik gyermekünk esetében már kevésnek bizonyult.
Az interneten bukkantam rá Schaffler Orsolyára, aki a Creighton Módszer magyarországi meghonosítója, és szerencsére vállalta, hogy újra megtanít nekem mindent ezzel kapcsolatban. Menet közben én is oktató lettem a Katolikus Szeretetszolgálat ösztöndíjasaként. Sokáig hezitáltam, hogy politológusként nekem való-e ez a tevékenység, de a képzésre jelentkezés utolsó napján végül beadtam a derekamat. 2019 januárjában, Madridban volt a 13 hónapos oktatási folyamat első fázisa, és épp ott derült ki, hogy várandós vagyok.  Ez a baba azonban sajnos az első trimeszterben elment. Akkor már több mint egy éve próbálkoztunk, de konkrét kezelést még nem kaptam, és bár nagyon szomorú voltam, az a tudat, hogy a szervezetem továbbra is képes a fogantatásra, bizakodással töltött el.

Azt tudtam, hogy a Creighton Módszer orvosi ága a NaProTechnológia. A veszteség után felkerestem egy napro-s orvost, aki egy sokkal alaposabb vérvizsgálatra küldött, mint a korábbi nőgyógyászom. Egyből ki is derült, hogy van egy gyulladásos folyamat a szervezetemben, ami egyfajta autoimmun reakciót vált ki, és ez támadja a pajzsmirigyemet (bár a pajzsmirigy-értékeim önmagukban rendben voltak). Erre létezik gyógyszeres kezelés is, de alapvetően a diéta az, ami segíthet – mondták. Az életmódváltoztatásnál egyszerűbb megoldásnak tűnt a gyógyszeres kezelés, így kezdetben ezt választottam.

Kimutatták azt is, hogy kritikusan alacsony a D-vitamin szintem, és progeszteron-pótlásra is szükségem van. Ez a sárgatest által termelt hormon ugyanis nélkülözhetetlen abban, hogy a ciklus második felében a méhnyálkahártya felkészüljön az esetlegesen megfogant új élet befogadására és táplálására. Ezt követően újabb fél év telt el sikertelenül. Aztán a tavaszi karantén elején egy szintén Creighton Módszert oktató kolléganőm kedves unszolására kötélnek álltam, és elkezdtem diétázni.

– Mi alapján? Honnan tudtad, hogy mely ételekről érdemes lemondanod?

– Allergiám semmire nem volt, hisz arról tudtam volna, annak komoly tünetei vannak. Az ételintolerancia sokkal alattomosabb.

Látszólag nem okoz problémát, így nem is tudunk róla, hogy bizonyos ételekre érzékenyek vagyunk, hisz egy kis fáradtságnak, puffadásnak nem szoktunk különösebb jelentőséget tulajdonítani. Laborvizsgálatra a Covid-járvány kellős közepén nem jutottam el, így követtem a NaPro általános iránymutatását: el kell hagyni a tehéntejet, a glutént és a cukrot, aztán meglátjuk, mi történik. Szerencsére nem vagyok édesszájú, így a cukorról egyszerű volt lemondanom. A tejtől való megválás se okozott nehézséget, hiszen korábban sem igazán fogyasztottam, sajtot viszont annál inkább, ez nagyon hiányzott. Nehezen tudtam elképzelni a gluténmentes diétát is, annak ellenére, hogy ma rengeteg „mentes” készítmény létezik már. A cél érdekében azonban ez egy szükséges lépés volt, és szerencsére volt erőm lelkileg meghozni ezt a döntést. Így egyik napról a másikra radikális változtatást hajtottam végre a táplálkozásomban. Hihetetlen, de rögtön az első ciklusban meg is fogant a baba. Általában egy-két ciklusnak azért el kell telnie a változáshoz, de nekünk óriási szerencsénk volt.

A pajzsmirigyellenes anti-TPO szintem az első vizsgálat idején a nyolcszorosa volt a normál értéknek. Diétával és a NaPro által adott gyógyszerrel ezt az eredeti negyedére sikerült csökkenteni. Ez is elég volt a fogantatáshoz, de az ideális persze az lenne, ha a normál szintre sikerülne beállítani. Azt gondolom, hogy lehet még valami, amire érzékeny az emésztőrendszerem, de ezt majd csak egy átfogó ételintolerancia-vizsgálat fogja kimutatni. A diétát persze azóta is tartom.

– Két babát már elveszítettetek. Mennyire féltél, amikor megtudtad, hogy ismét életet hordasz a szíved alatt?
– A vitaminokat és a szükséges gyógyszereket akkora már egy jó ideje szedtem, tudtam, hogy a szervezetem sokkal felkészültebb a baba fogadására. Folytattam a diétát is, az orvosom pedig folyamatosan ellenőrizte és optimumon tartotta a progeszteron-szintemet. Mindezek mellett a hitem segített, hogy ha a Jóisten is úgy akarja, érkezik hozzánk még egy gyermek. Amíg nem éreztem a baba mozgását, az első négy hónap azért lelkileg nehéz volt, de nagyon bíztam benne, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik odabent.

Abból a szempontból nyugodt voltam, hogy én amit csak tudtam, megtettem.

– Creighton-oktatóként hol, kiknek kezdtél segíteni?
– Budapesten a Pasaréti plébániához tartozunk, ott érdeklődtem először, hogy segíthetek-e meddőséggel küzdő pároknak, és jó szívvel fogadtak. A Covid előtti időszakban személyesen tartottunk ott bemutatókat. Szerencsére az oktatás online is remekül megoldható, így a járvány sem jelentett különösebb akadályt.

– Említetted, hogy eleinte bizonytalan voltál, való-e neked ez a tevékenység. Hogy alakult ez azóta?
– Ma már biztosan tudom, hogy nekem ezzel dolgom van, és nagyon élvezem is. Eddig 27 párral foglalkoztam. Körülbelül a felük a természetes fogamzásszabályozás vágyával tanulta meg a Creighton Módszert. Másik felüknél valamiféle termékenységi probléma áll a háttérben. A legnagyobb siker mindig az, amikor valaki várandós lesz, majd egészséges babának ad életet. Nemrég egyikük 43 évesen lett először anyuka a módszernek köszönhetően.  Hihetetlenül jó érzés látni a boldogságot, hogy segíteni tudok a hozzám fordulóknak. Egy kizáró ok van: a mesterséges megtermékenyítés. Az a hormonális beavatkozás, amivel ezek az eljárások járnak, összeegyeztethetetlen a ciklus-táblázat vezetésével, ami a Creighton Módszer alapja. A méhnyaknyák napi szintű megfigyelésével arra vagyunk ugyanis kíváncsiak, hogyan működik vagy nem működik a szervezet a maga természetességében, és az adatokból levont következtetések nyomán tudunk elindulni egy bizonyos irányba.

Vannak párjaim, akik sikertelen mesterséges megtermékenyítés (inszemináció vagy lombik) után kezdték el a módszert. Náluk a NaPro eddig mindig talált kezeletlen problémát, a bakteriális fertőzéstől kezdve az autoimmun folyamatokig. Ezeket a rendellenességeket a mesterséges megtermékenyítés során nem kezelték, hiszen fel sem fedezték, pedig ezek mindegyike eleve gátat szab a fogantatásnak, illetve a várandósság sikeres kimenetelének. A lombik módszer jellemzően a terméketlenség okainak megkerülésével, a természetes ciklus hormonális folyamatait kikapcsolva igyekszik elérni a várandósságot.

A NaPro célja ezzel szemben, hogy feltárja a terméketlenség okait, majd ezeket a női ciklussal összhangban kezelje, gyógyítsa.

Az sem mindegy, hogy a megfogant élet aztán milyen állapotú anyai szervezetben fog fejlődni kilenc hónapig. A NaPro a fogantatáson túl ezért is fordít gondot arra, hogy helyreállítsa a szervezet egészséges működését. A fogantatási statisztikák alapján a két módszer hatékonysága egyébként hasonló. Az alapvető különbség a módszereknek a női szervezetre gyakorolt hatásában van, és persze a lombikkal kapcsolatos etikai aggályok mellett sem lehet elmenni szó nélkül.