„Nem akarsz róla beszélni? Rendben, de azt azért elmondom, hogy...”
Te figyelj, én már meg sem kérdem. Nem kérdezem, mert látom. Látom, hogy ugyanaz van. Mikor is találkoztunk? Múlt héten szerdán, ugye, akkor kávéztunk utoljára, és most megint ugyanolyan arcot vágsz. Hát akkor nem kérdezlek. Már idefele jövet elhatároztam, hogy szóba sem fogom hozni. Egyáltalán, még csak meg sem említem. Semmit. Egy árva szót sem. Ha akarod, akkor elmondod, ha nem akarod, akkor nem. Végül is a te dolgod. Neked fontos. Vagy nem fontos. Ez is tőled függ. Nekem te vagy a fontos. Így értsd.
De azt tudnod kell, hogy én itt vagyok. Itt vagyok, és rám számíthatsz. Ha akarod, meg sem mukkanok. Ha úgy jó, akkor csak meghallgatlak. Ha mást nem is tudok tenni, hát meghallgatom, te pedig nyugodtan elmondhatod. Azt és annyit, amennyit gondolsz, vagy akarsz, vagy jónak látsz. De nyaggatni nem foglak. Én biztos, hogy nem.
De nagyon remélem, hogy nem gondolod, hogy engem nem érdekel, vagy hidegen hagy. Nem azért nem kérdezem, nem azért nem hozom szóba, hanem azért, hogy megkíméljelek. Mert nem akarom, hogy szenvedj. Nem akarom, hogy beszélni kelljen róla. Azt pedig végképp nem, hogy vesztesnek érezd magad. Nem kell elmagyaráznod. Felnőtt ember vagy, kompetens, normális. Egyszerűen csak így alakult, de nehogy azt hidd, hogy mással nem fordult elő. Jaj, dehogyisnem. Nem is kevesekkel. Velem is. Bevallom, nem ment könnyen. Egyáltalán nem. Talán, ha akkor valakivel meg tudtam volna beszélni. De mindegy. Most már mindegy. Elmúlt. Minden elmúlik. Ez is elmúlik majd, meglátod.
Szerintem jobb beszélni róla. De, ahogy gondolod. Csak azért mondom, mert ismerem ezt. Egyrészt jó kibeszélni, másrészt meg ki tudja, talán tényleg nem is olyan vészes, talán tényleg nem is olyan extrém. Persze rád bízom. Nem erőszak.
Én biztos, hogy nem fogom erőltetni. Ha akarod, tényleg meg sem szólalok mostantól. Nézd, cipzár van a számon. Elhallgattam. Várok. Nekem van időm. Rád mindig van időm. És lesz is. Rám számíthatsz.
Most mennem kell. Rohanok. Figyelj, hívj fel. Bármikor. Ha úgy érzed. Vagy be is ülhetünk valahova. Egy kávéra például.
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Miért nem gondolkodok inkább a megoldáson?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
