Nehéz elhinni, hogy a gyerekeknek mit kellett átélniük – A Tulipán oltalmában

Azt tudom, hogy édesapja, az otthont alapító Bartha József sokat tesz a most felnövő korosztály gyökereinek, lelki egészségének megőrzéséért, de azt nem, hogy pontosan mi vezette két évtizede a Tulipán „elültetésére”…

Édesapámnak valóban fontosak a magyarság gyökerei, velem együtt vallja, hogy Wass Albert művei a székely humor és a történelmi adatok keverékével segítenek megérteni Erdélyt, a román–magyar viszonyt, a felmenőink életét a Romániához csatolás után. Arra pedig akkor figyelt fel, milyen sok magyar gyerek nő fel árván román intézményekben, amikor édesanyámmal örökbe fogadtak egy kisfiút. Ez adta a Tulipán Gyermekotthon ötletét, amit Wass Endrének hála meg tudtunk valósítani.

Ön szinte kezdettől a Tulipánban dolgozik: előbb tanárként a gyerekek nevelésében segített, majd 14 éve átvette édesanyjától az otthon vezetését. Az első generáció felnövését végigkísérte. Mi lett velük, belőlük?

Az első csapat indulásakor a legkisebb gyerekünk féléves, a legnagyobb kétéves volt. Mára kikerültek az otthonból, de hazajárnak, miközben élik a saját kis életüket. Húsvétkor is jöttek a fiúk „öntözni”. A többség Marosvásárhelyen állapodott meg, van munkájuk, lakást bérelnek. Van, aki nem végezte el a tanulmányait, a 29 gyerekből talán három-négy nem találja még a helyét. Olyan is akad, aki külföldre ment szerencsét próbálni, de azt mind tudják, hogy hozzánk mindig hazajöhetnek.

A vér szerinti családjukkal ők mennyire tartják a kapcsolatot?

Egyetlen gyerek tartja olyan szorosan az édesanyjával, ők együtt is dolgoznak külföldön.

Amúgy minket tekintenek az igazi családjuknak, mondják is, hogy olyan vagyok nekik, mint egy édesanya.

Ez csak azért nem esik jól, mert nem vagyok még olyan öreg, hogy huszonöt éves gyerekeim legyenek! (nevet) De május elején mindig boldog anyák napját kívánnak, ami nyilván simogatja a lelkem.

Most hány gyerek él az otthonban?

Jelenleg tízen vannak, mert a Covid-időszak nehéz volt, majdnem be is kellett zárnunk. Nem is mertem új gyerekeket hozni, fájt volna a szívem, ha végül máshol kell elhelyezni őket. Az első generáció kirepülésével négyen maradtak, idén kezdtük újra feltölteni a házat. Még vannak szabad helyeink, akár Ukrajnából érkező árvákat is el tudunk szállásolni a vendégszintünkön, ha kell.

A legtöbben milyen okból, illetve családokból kerülnek önökhöz?

Sajnos azt kell mondjam, megbolondult a világ, a legtöbb eset ugyanis ma már bántalmazás. Régebben inkább a szegénység volt az oka egy gyerek elhagyásának, ám most a rendőrség veszi el a szülőktől a kicsiket, a tíz gyerekből hat bántalmazás miatt került hozzánk. Egy testvérpár anyagi gondok miatt jött, a szüleikkel tartjuk is a kapcsolatot, ám nem lenne esélyük taníttatni őket, pedig ügyesek, értelmesek. Évente kétszer hazamennek, így a szülők is nyugodtak, s a gyerekeknek jövőjük is van. Árva gyerekünk jelenleg nincsen, őket többnyire örökbe vagy nevelőszülőkhöz adják.

A bántalmazott gyerekek biztosan lélekben bezárkózva érkeznek. Mennyire nehéz eljutni a lelkükhöz?

A szabályokat, a rendet általában pár hónap alatt megszokják, de a lelkükhöz eljutni akár éveket is igénybe vehet.

Van olyan gyerek, akinek tán sosem jutunk el teljesen a lelkéig. Nehezen nyílnak meg, félnek. Az első, amit nyújtani tudunk nekik, a biztonság. Napi szinten éreztetnünk kell velük, hogy biztonságban vannak, bármi történjen is, számíthatnak ránk, mert ezek a gyerekek korábban nem számíthattak a felnőttekre. Sokan attól tartanak, ez is csak egy átmeneti időszak, de mi azért küzdünk, hogy aki hozzánk jön, az itt is maradhasson, mert a Tulipán nem átjáróház.

A legtöbben egész kicsiként kerülnek a védőszárnyaik alá, s azt mondja, az újonnan érkezők többségét otthon bántalmazták. Ez azt jelenti, hogy…

…sajnos azt, hogy az egész kicsiket is bántják. Két éve van nálunk egy nyolcéves fiú, akit a sürgősségiről szedett össze a rendőrség, mert az édesanyjuk kaszával szabdalta a gyerekeit. A nagyobbnak a lábát vágta el, a kisebbnek a fejét törte be… Ezekben az ügyekben büntetőeljárás is hiába indul, sajnos rendre felmentik őket. Van egy 15 éves lányunk, akit három-négy évesen kitett az édesanyja kéregetni, s ha nem végezte jól a dolgát, szivarvégeket égetett el a testén. A lány most, kamaszodva látja magán a hegeket, s nagy feladat megértetni vele, hogy ettől ő még gyönyörű és értékes, a hegek nem fogják tönkretenni az életét. Minden korosztály új feladatot hoz, miközben próbáljuk a lelki sérülést is gyógyítani, amit otthon kaptak. Van pszichológusunk is, de sokszor a szakácsnőnek hamarabb megnyílnak, mint a pszichológusnak.

Egy-két szelet csoki vagy süti, és a szakácsnő máris többet tud róluk, mint bárki a házban! (nevet)

Hányan foglalkoznak a gyerekekkel, kik a munkatársai?

Öten vagyunk, plusz két korábbi gyerekünk, akik most önkéntesek. Az egyikük hallássérült, megvan a korábbi lakhatásuk és ellátásuk a házban, másutt nehezen tudnának elhelyezkedni. Mivel kétéves koruk óta velünk vannak, a korábban megtanult szokások szerint segítik a kicsiket. A nevelőnők pedig ugyanazok, akik tíz vagy húsz éve – hogy a személyzet is állandóságot jelentsen a gyerekeknek, úgy vettem fel őket, hogy ez egy család, nem egy munkahely. Ők édesanyák is, itt élnek a faluban, s amikor bejönnek, úgy ölelik át a gyerekeket, mint a sajátjaikat. Néha el is viszik őket magukhoz például közösen meggyet vagy cseresznyét szedni, hogy lássák, milyen egy saját otthon, kizökkenjenek kicsit az itteni rutinból.

Ha már gyümölcsszedés, az otthon falai között milyen feladatokat kapnak a fiatalok?

Fontos, hogy akik nálunk nevelkednek, megtanulják, mi a házimunka meg a kerti munka. Saját zöldséges kertünk, gyümölcsösünk van, ahol együtt végezzük a szezonális teendőket. Ha ülnének a házban reggeltől estig kiszolgálva, később is ezt várnák el az emberektől. Nálunk viszont a szobájukat ők teszik rendbe, az ágyukat maguk vetik meg, a szennyest leviszik a mosodába. Megszokják, mi az, amit más nem tesz meg helyettük. A nagyok főznek, mosogatnak, mosnak is. Nem mondom, hogy minden rózsaszín, mert vannak ebből küzdelmek, hiszen minden gyerek egyéniség – de működik.

Van lehetőségük külsős ismeretségeket szerezni, barátságokat is kötni?

Az én 15–17 éves kamaszodó gyerekeimmel is együtt szoktak szülinapozni, és ide is meghívunk a faluból, az iskolából gyerekeket, osztálytársakat. Volt, hogy Hollandiából jöttek diákok, s helyi rendezvényekre is megyünk, hogy a falubeliek is megismerjenek minket. Járunk templomba, a gyerekek a helyi lelkésznél konfirmálnak. Karácsonykor színdarabokat adnak elő, verset mondanak, a falu is látja, hogy ebben az otthonban zajlik az élet. Szoktunk vendégeket hívni Pápáról, Gyuláról, Békéscsabáról, Budapestről, Pécelről, sok magyarországi csoport jár hozzánk. Olyankor három-négy napig csupa közös program, kirándulás van, mintha nyaralnának.

Adományokat is kapunk tőlük, a gyerekeknek nagyon fontos tudni, kitől érkezik. Tíz év múlva is emlékeznek rá, hogy ki mikor mit hozott nekik, s ez a hála mindenkit boldoggá tesz.

Említette a húsvétot, a karácsonyt. Hogyan tudják a közös ünnepeket meghitté, családiassá tenni?

Karácsonykor a gyerekek kihúzzák egymás nevét, s ajándékokat készítenek. Ez arra is jó, hogy ne csak azt tudják, milyen kapni, hanem azt is, milyen adni. Március 8-án a nőket ünneplik az iskolában, olyankor összegyűjtik a kis zsebpénzüket, hogy a nevelőnőknek is vehessenek egy-egy szál virágot. Egy szál virág, a saját csokoládéból egy darabka valakinek, és máris nemcsak kaptam, hanem adtam is. Ez nagy dolog azoknál, akik annyi szörnyűségen mentek keresztül. Sokszor mi, felnőttek is csak nézünk, nem tudjuk elhinni, hogy ekkora gyerekeknek miket kellett átélniük. S amikor az ember egy-egy pillanatra belefáradna a mindennapos ügyintézésekbe, akkor a gyerekek csinálnak vagy szólnak valamit, megkérdezik, hogy vagyok, esetleg kapok tőlük egy kis rajzot, amire az van írva, hogy „köszönök mindent”, s ez egy leírhatatlan energiabomba nekem.

Szóba került az imént a templom. Érezhető, hogy a vallás is ad nekik egyfajta kapaszkodót?

Van, aki úgy került ide, hogy azt sem tudta, meg van-e keresztelve. A 15 éves lányunk maga kérte, hogy kereszteljük meg, s mi vállaltuk a keresztszülőséget, mert nekik ez is egy újabb biztos pont. Kezdetben a gyerekeket a faluból való családok keresztelték meg, a bántalmazott gyerekeknél viszont kényesebb a helyzet, nekik házon belül vagy a már kikerültek közül kell keresztszülőt találnunk. Hozzájuk külsős embert nehéz volna közel engedni, óvjuk őket, nehogy pár év múlva megint valakitől el kelljen szakadniuk, s újra sérüljenek.

Kép

Idősek otthona épült a gyermekotthon mellett - Kép: Tulipán Gyermekotthon

Van lehetőségük a gyerekeknek az iskolán túl különórákon részt venni?

Sajnos nem igazán, mert aki idekerül, az gyakran iskolába sem járt előtte, úgyhogy a délutáni tevékenység arról szól, hogy próbáljuk a kiesett időt behozni. Ha egy hetedikesünk harmadikos-negyedikes szinten áll, vagy egy harmadikos írni-olvasni sem tud, csak azért járhat a kortársaival a helyi iskolába, mert az igazgatóval és a tanárokkal nagyon jó az együttműködésünk. Nyitottak, segítőkészek, küldenek anyagokat a felzárkóztatáshoz.

Ha nyolcadik osztály végére annyira felhozzuk a gyerek tudását, hogy utána elvégezhet egy szakiskolát, már megérte.

Van, aki a körülményei miatt nem tudott tanulni, s most gimnáziumba, matematikaversenyekre jár. Más zenét tanult, s ugyan kiment külföldre pénzt keresni, ott is zongorázik egy bárban, azaz nem hagyta abba teljesen.

Ebben az a jó, hogy akik kikerültek, és később visszajárnak, példaképei is lehetnek a kisebbeknek.

A kicsik nagyon figyelik, ki hova jutott, s akár a nagyobbak hibáiból, akár a sikereikből tanulnak. Nekem is könnyebb úgy példát felhozni, hogy eljönnek, s maguk mondják el, mennyire bánják, hogy mondjuk nyolcadik végén nem figyeltek oda a tanulásra, vagy érettségi előtt otthagyták az iskolát. Akik kikerültek, már tudnak mesélni az életről, nem csak mi, felnőttek „osztjuk az észt”.

Május 7-én fontos esemény lesz az intézmény életében: a gyermekotthon mellé ugyanazon a telken egy idősek otthonát is megnyitnak. Ez az ötlet honnan jött, s hogyan valósult meg?

Egy olyan újításban gondolkodtunk, ami némi anyagi biztonságot nyújt a gyermekotthonnak is. Csernai Pál világhírű futballedző, aki Németországban élt és dolgozott, még életében jelezte, hogy hajlandó minket támogatni, ha elé teszünk egy tervet, amely a gyermekotthon jövőjét biztosítja. Az idősek otthona lett ez a gondolat, ami két generációt összehoz, hiszen az unoka és a nagyszülő az a két korosztály, akiknek biztosan szükségük van egymásra. Csernai úrnak annyira tetszett az ötlet, hogy belevette a végrendeletébe a támogatásunkat. Néhány hónappal később – egy héttel az előtt, hogy hozzánk utazott volna – sajnos elhunyt.

A támogatásából épült idősek otthona azonban 36 férőhellyel most megnyílik. Fürdőszobával, előszobával ellátott modern szobákkal, teljes ellátással, konyhával.

Az időseknek egyénre szabott programokkal, igény szerint a gyerekekkel közös időtöltéssel. Hét biztos lakónk már van, ők a héten beköltöznek, a többi helyet orvosokkal, önkormányzatokkal, lelkészekkel egyeztetve folyamatosan töltjük fel. Talán nem véletlen, hogy nem tudtunk hamarabb megnyitni, hanem pont a 20. évfordulónkat sikerül ezzel az ajándékkal ünnepelni. Mindig is úgy gondoltam, hogy a Jóisten bölcsen rendezi a dolgainkat odafent.

A Tulipán Gyermekotthon 2022-ben elnyerte a Highlights of Hungary verseny nagyköveti díját az idősek és a gyermekek újszerű összehozásáért mint különleges, példaértékű kezdeményezésért.