Nagy Katica: „A mi generációnknak kötelessége, hogy kiálljon magáért”

Mondták már, hogy hasonlítasz Kristen Stewartra?

Ezt szinte mindenkitől megkapom. (nevet) A Spencer című, Diana életéről szóló filmet nézve a barátaim is ledöbbentek a hasonlóságon. Izgalmas lenne egyszer beugrani helyette egy forgatási jelenetbe.

Kilencéves korod óta szinkronizálsz. Tudtad, hogy vannak, akik azt hiszik, hogy ez a világ egyik legkönnyebb és legszórakoztatóbb munkája?

Nálam a szinkronizálás a színészet iránti vágyból indult. Az egyik gimnáziumi osztálytársam anyukája Dezsőffy Rajz Katalin szinkronrendező volt, ő vezetett be ebbe a világba. Megkértem, hogy próbáljon ki, azóta folyamatosan együtt dolgozunk, rengeteget tanultam tőle. Évekbe telt, mire igazán beletanultam. Nagyon nagy koncentrációt és rutint igénylő munka, a színésznek tudnia kell pontosan hangsúlyozni, fejlett ritmusérzéket és színészi játékot követel meg egyszerre. Talán mostanra ezt tartom a munkámban a legkikapcsolóbb folyamatnak, de szerintem ez azért is lehet, mert ebben van a legnagyobb gyakorlatom.

A Színház- és Filmművészeti Egyeteme elsőre felvettek, s amióta végeztél, hazánk egyik legfoglalkoztatottabb fiatal színésznője vagy. A szinkronizálás mellett filmezel, színházakban játszol, még a Margaret Island Boldogság című klipjében is szerepeltél. Szerinted mit láthatnak benned a rendezők? 

Csak arról tudok beszélni, amit a környezetemben látok, pontosabban, ahogyan én látom azt, ahogyan a rendezők a színészekhez viszonyulnak a közös munka során. A rendezők egyrészt szeretik a nagyon karakteres színészeket, akikről mindig tudják, mire lehet tőlük számítani, valamilyen minőséget erőteljesen tudnak képviselni. Emellett fontos nekik, hogy mennyire képes átlényegülni, önmagából dolgozni, mennyire flexibilis és derűs a színész próbák alatt.

A jó kisugárzás nagyon sokat számít, jobb olyan kollégával dolgozni, aki mellett el tudja engedni magát az ember.

Tavaly ősszel került volna a mozikba Buvári Tamás háborúellenes és a nők elleni erőszakra is fókuszáló Magdolna című játékfilmje, de a bemutatót gyakorlatilag elmosta a koronavírus-járvány újabb hulláma. Azóta viszont online letölthető az alkotás. Hogyan érezted magad a címszerepben, s milyen a te Magdolnád?

Nagyon tetszett Magdolna személyisége, igazi kihívás volt őt eljátszani. Bódi Mária Magdolna valós személy, egy munkáslány volt, akit később szentté avattak. Nagyon hányatott sorsa volt, kemény és érzéketlen apa mellett nőtt fel, ennek ellenére nem lett bosszúálló, hanem az erőt, amit megszerzett magának, az emberek segítésére használta fel. Gyerekkorától kezdve különösen vonzódott Istenhez, megszállottan segítette az időseket, a szegényeket, az elesetteket, krisztusi vonásai voltak, a szeretet vezérelte. Annyiban hasonlít a személyiségem az övéhez, hogy ha valamit eltökélek, azt tűzön-vízen keresztülviszem.

Ha igazságtalanságot látok a környezetemben, azonnal felállok, tudok harcolni mások érdekeiért is.

A mi generációnknak kötelessége is, hogy kiálljon magáért, legyen szó akár bullyingról, női kérdésekről vagy környezetvédelemről, mert megtehetjük. Azt még fontosnak tartom megemlíteni, hogy a film közönségi finanszírozásból jött létre, sok viszontagsággal kellett szembenéznünk a forgatás alatt. Mintha az egész Magdolna életére rímelt volna. Tíz nap alatt forgattuk le a filmet, operatőrünk, Tóth Zsolt is elismerésben részesült: elnyerte a Kovács László és Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Verseny díját. Egyértelmű visszacsatolás ez arról, hogy jó munkát végeztünk, és sikerült valami értékeset alkotnunk.

Kép

Kép: Bodogán Sándor

A te életedben milyen szerepet játszik a hit?

Megkereszteltek, de nagyon nyitott vagyok a vallási filozófiák terén. Idővel nyitott lettem a buddhizmusra és egyéb keleti filozófiákra is. Rengeteget foglalkozom spirituális és metafizikai témákkal. Úgy gondolom, hogy minden ember hisz Istenben, csak mindenkinek mást jelent az istenfogalom. Fontos, hogy elfogadjuk és próbáljuk megérteni azt, milyen különbözően tudunk gondolkozni ezen a téren.

Számomra olyan ez az egész, mintha ugyanazt az elefántot tapogatnánk csukott szemmel, csak valaki az ormányát, valaki a hasát, valaki pedig a fülét fogná.

Én pont ezért tudom elfogadni és tiszteletben tartani, ahogyan mások gondolkodnak.

A Budaörsi Latinovits Színházzal az iskolákat járjátok az Apa Anya Fiú Lány című előadással, amely a fizikai és verbális abúzus témakörét járja körül. Hogyan fogadják a fiatalok?

Nagyon sikeres az előadás. Olyan szituációkat vázolunk fel, amelyek megmutatják, hogy milyen egy diszfunkcionálisan működő család. Csonka családokból különböző emberek állnak össze – apa, anya, fiú és lány –, hogy együtt hozzanak létre egy családmodellt, amely egy ponton túlmegy a játékon, és a valóságukká kezd válni. Mindenki a saját sérülését próbálja meggyógyítani, közben felszakítják egymás sebeit. A darabban kemény szituációk jönnek létre, amelyeket nagyon sok fiatal él meg otthon. Látszik a gyerekeken, hogy nagyon megdolgozza őket lelkileg, mentálisan az előadás, akkor is, ha nem éltek át hasonlókat. Minden egyes alkalommal tartunk asszociációkon alapuló játékos foglalkozást drámapedagógus közreműködésével, ami sokat segít abban, hogy magukévá tegyék az előadás üzenetét.