„Muszáj bátornak lenni, különben ki képviselné az utánunk jövők érdekeit?” – Szent István Intézet, a következő ezer évért

Mi az intézet küldetése? 

Vállaltan kereszténydemokrata szellemiségű intézet vagyunk. Közösségünket olyan szülőkorú értelmiségiek alkotják, akik felekezettől függetlenül a keresztény társadalmi tanítások mentén keresnek válaszokat a ma kérdéseire. Ez – valljuk be – nem is annyira egyszerű feladat, hiszen mára a legalapvetőbb értékek – az élet kezdete, méltósága, az identitás stb. – is megkérdőjelezhetők. Szeretnénk a hozzánk hasonlóan gondolkodóknak segítséget nyújtani abban, hogyan érdemes hozzáállni bizonyos kérdésekhez – legyen az az abortusz, a gendertéma vagy a szexuális nevelés –, illetve hogyan tudják hitük szerint vezetni a gyermekeiket úgy, hogy egy radikálisan átalakuló világban is teljes életet élhessenek, ne sérüljenek.  

Miért éppen Szent Istvánról neveztétek el az intézetet? 

Szent István a kereszténység felvételével megszilárdította az államiságot, és olyan pályára állította az országot, amely a történelem legkülönfélébb viharait is kiállta. Ma, amikor újra mélyreható társadalmi változások történnek, és globális méretű kihívások közepette élünk, érdemes visszanyúlnunk a Szent István-i értékekhez, és azok mentén, a keresztény erkölcsiség talaján megfogalmaznunk álláspontunkat a társadalmat feszítő kérdésekben, amelyek a gyermekeinket sem kerülik ki.

Amit első királyunk ezer éve ránk hagyott, az ma is követendő példa, csupán a kor kihívásaihoz kell szabni.

Olyan erényeket ajánlott fia számára az Intelmekben, mint az igazság és a hit védelme, a becsületesség, az igazságosság, az alázat, a mértékletesség vagy a szemérmesség. Ezek első hallásra poros kifejezéseknek tűnhetnek, de a hiányuk ma rengeteg társadalmi feszültséghez, egyéni boldogtalansághoz vezet. Ezért is adtuk gyermekvédelemmel, gyermekneveléssel foglalkozó videósorozatunknak címként azt, hogy Intelmek ‘21.  

Az első videók, amelyekben a magzati korú gyermekek védelmével foglalkoztok, már láthatók is a Facebook-oldalatokon, illetve a YouTube-csatornátokon. Ezek kapcsán kezdeményezést is indítottatok. Mesélnél erről? 

Bármilyen furcsán hangzik is, a gyermekek az anyaméhben vannak a legnagyobb veszélyben – legalábbis akkor, ha valamiért nem jókor toppannak be egy család életébe. 2020-ban is több mint 20 ezer édesanya döntött úgy Magyarországon, hogy nem szüli meg a gyermekét. Ezért azt gondoljuk – anélkül, hogy bárki felett ítéletet mondanánk –, üdvös volna felkínálni valamilyen támogató lehetőséget azok számára, akiket a terhességi teszten megjelenő kettős csík nem boldogsággal, hanem kétségbeeséssel, aggodalommal tölt el. Ugyan sok olyan civil szervezet létezik, amelyek próbálnak segíteni a bajba jutott kismamáknak, hogy az élet mellett dönthessenek, de állami szintű, rendszerszerű támogatás egyelőre nem létezik. Szeretnénk elérni, hogy a terhességi teszt dobozában legyen egy információs levél egy telefonszámmal, ahová a krízisben lévő kismamák fordulhatnak, hogy – a bántalmazott nőkhöz, lelki válságban lévőkhöz hasonlóan – nekik is rendelkezésre álljon egy éjjel-nappal hívható segélyvonal. Egy kismama kerülhet anyagi, párkapcsolati, egészségügyi krízisbe, vagy csak elbizonytalanodhat, hogy kész-e az anyaságra, képes-e felnevelni gyermekét.

A felsorolt esetek mindegyikében nagy segítség lenne ilyenkor egy higgadt, külső hang, amely hozzáértő módon, az anonimitást megőrizve lelki támaszt nyújt és segítséget kínál. Nem mondhatjuk, hogy az életről szóló döntés csupán a nő ügye lenne. Mindig van egy édesapa, egy család, egy baráti vagy egyéb közösség is, akik mind-mind felelősséggel tartoznak azért, hogy az új élet megszülethessen, és örömöt jelentsen. Kezdeményezésünk ezért nemcsak a krízisben lévő anyának nyújtana segítséget, hanem szimbolikusan is kifejezné a közös felelősségvállalásunkat.  

Mik a további terveitek? 

Már elkezdtünk videókat forgatni a szexuális nevelésről. Erős téma, sokat is beszélünk róla mostanában, és nagyon bizarr dolgokat hallunk Nyugat-Európából, Amerikából arról, hogy milyen hazugságokat akarnak elhitetni a gyerekekkel. Például azt, hogy megoldható, hogy ne a született nemükben éljenek, azt lecserélhetik, és a testüket ehhez kedvük szerint hozzáigazíthatják. Ezek olyan emberellenes nézetek, amelyekkel kapcsolatban fontos, hogy határozott véleményt formáljunk, és elmondjuk, mennyire károsak a gyermekeinkre nézve, miképpen veszélyeztetik a boldogságukat.

Meggyőződésünk, hogy az ember arra hivatott, hogy részese legyen a teremtésnek azzal is, hogy kisfiúnak vagy kislánynak születik, az élet továbbadásának lehetőségét hordozza. Ezt erőszakos nemátalakítással megváltoztatni életre szóló problémát, kiheverhetetlen traumát okozhat a gyermeknek. Erőszakos ideológiai nyomás alatt áll a világ, ezért gondot jelent az is, hogy elbizonytalanítjuk ebben a kérdésben a gyerekeket, mondván: teljesen bevett opció, hogy egy lány egy osztálytárs lányhoz nem barátnőként, hanem más módon közeledik.  

Döbbenetes számokkal találkozhatunk: Nagy-Britanniában az 1500-szorosára (!) nőtt azon kamaszok száma, akik azon gondolkodnak, hogy megváltoztatják a születési nemüket.  

Ezek nagyon aggasztó jelenségek, csoporthatások következményei, nem azon kevesek számát tükrözik, akiknek valóban tapintatos segítségre és a méltóságuk mindenkori tiszteletben tartására van szükségük, identitásuk törése miatt. Aggasztó, hogy a világ számos országában olyan jogszabályokat fogadnak el, amelyek immár a szülők beleszólási jogát is elvonják a kérdésben. A következőkben foglalkozunk majd a pornófogyasztás hatásaival, a digitális világból fakadó kihívásokkal, az önértékelési zavarok okaival. Amellett, hogy e kérdésekről a nyilvánossággal beszélgetünk, komoly kutatómunka zajlik a háttérben, tervezünk kerekasztal-beszélgetéseket, vitákat is. 

Nehezebb helyzetben vannak ma a szülők, mint egy-két generációval korábban? 

Bizonyos szempontból könnyebb lett az életünk, elég, ha a minket körülvevő háztartási eszközökre gondolunk. Viszont annyira sok információ zúdul ránk, és olyan tempóban, hogy azok a szülők, akik már egy viszonylag szilárd értékrend szerint élnek, sem tudnak mit kezdeni velük. Minket is letaglóz a változás. Hiába próbálunk családként ellenállni bizonyos káros hatásoknak, és igyekszünk megóvni gyermekeinket, újra és újra megbizonyosodunk arról, hogy egyedül nem megy. Fontos lenne, hogy szülőként együtt hallassuk a hangunkat, és társadalmi szinten is válaszokat keressünk.  

Nemrégiben A következő ezer évért! címmel konferenciát szerveztetek a kereszténység európai jövőjéről. Mi volt a konferencia konklúziója? 

A legfontosabb: élő istenkapcsolatra van szükségünk ahhoz, hogy hitelesen tudjunk beszélni a keresztény értékekről.  

A lelki-szellemi megújuláshoz olyan életet szükséges élni, amelyben mindig ott a törekvés, hogy Isten kezét el ne engedjük.  

Alázatot kell tanulnunk, miközben sosem szabad elfelejteni, hogy a felebaráti szeretet nem azt jelenti, hogy mindent kritikátlanul elfogadunk. Határozott, higgadt, a másik ember tiszteletén alapuló, vitakész kiállásra van szükség.  

Nincs már túl sok intézet? Nem vesznek el a konzervatív érdeklődők a különféle intézetek és feladataik nyomon követésében? 

Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban – kicsit lassú ébredéssel ugyan, de – gomba módjára nőttek ki az ilyen kezdeményezések. Egy olyan világban, amelyben ilyen erőteljes, az Istent az értékrendből száműző ideológiai nyomás nehezedik ránk, ez természetes. Hozzátéve, hogy az új ideológiák már rég intézményesültek. A józanság kis körei ezek. Hiszek abban, hogy ha nem is holnap, de meglesz a munkánk gyümölcse, és a kereszténységben, Európában tisztázó erejű megújulás következik be.  

Az intézet „arcaként”, kommunikációs vezetőként olyan kérdésekkel foglalkozol, amelyek korábban is a szívügyeid voltak. Jól látom, hogy nagyon is testhezálló az új feladat? 

Történészként és jogászként végeztem, kiskamaszkorom óta érdekel a közélet, a társadalom változása. Azzal, hogy közben a Jóisten kegyelméből négy gyermekünk születhetett, kitágult a perspektíva: ma már elsősorban az ő életük, jövőjük miatt foglalkozom e témákkal, hisz nem mindegy, milyen világot hagyunk rájuk. Sokszor egyszerűbbnek tűnne csöndben maradni, elkerülni a konfliktusokat, visszabújni a csigaházba. De ma értékrendek ütköznek össze, tektonikus erejű változások közepette élünk, és látjuk, hogy nem az általunk képviseltek felé lejt a pálya. Muszáj magunkat is legyőzve bátornak lenni, különben ki képviselné az utánunk jövők érdekeit?