Egy iskola, ahol a természet is osztálytárs – Világelső fajmegőrző programot indított a magyar gimnázium

A lépcsőfordulóknál apró halak úszkálnak akváriumokban, a második emeleten egy nagy terráriumban pedig egy méretes leguán ücsörög nyugalomban – nekünk meglepő, a gimnázium diákjainak viszont megszokott látvány. Napi kapcsolatban vannak az állatokkal, mivel ők etetik azokat, tudjuk meg Márktól.

Diákként alapozta meg az állatgyűjteményt

A fiatal pedagógus maga is itt végzett, és hobbiszinten már diákként tartott halakat. „Amikor megtudtam, milyen ritka és veszélyeztetett példány az egyik, fölvettem a kapcsolatot egy nemzetközi tenyészprogram vezetőjével. Ezután jött az ötlet, hogy az iskolában is lehetne halakat tenyészteni – meséli. Épp akkor alakították ki az iskolában az Öveges Labort, és egy nagy akváriumot is terveztek elhelyezni a folyosón, afrikai sügerekkel. – Fölvetettem a biológiatanáromnak, hogy helyette több kisebb akvárium legyen, és tartsunk ott inkább veszélyeztetett fajokat. Mutatós lesz, az oktatást is szolgálja, és még természetvédelmi haszna is van” – folytatja. 

Ötlete zöld utat kapott, majd 2013-ban az iskola megalapította a KLG Goodeid Projektet, és a nemzetközi Goodeid Working Group természetvédelmi programhoz is csatlakozott, amelynek célja a kihalófélben lévő mexikói magashegyi fogaspontyok megmentése. Márk egyetemistaként is visszajárt a gimnáziumba felügyelni a projektet, három éve pedig már biológia–kémia szakos tanárként vezeti azt. Szintén 2013-ban egyéb állatokkal létrejött a KLG SuliZoo, és a fajok száma mára meghaladta a százat. 

Már több mint ezer hal „végzett” az iskolában

A fogaspontyokat a klímaváltozás, a vizek szennyezése, lecsapolása és az inváziós fajok megjelenése együttesen sodorta a kihalás szélére. Az iskolában a negyven ismert fajból húsz tenyésztésével foglalkoznak. 

„A pompás ezüstpontyocskából 2009-ben mindössze öt példány volt a Földön, a világ legritkább halának számított. Miután ezt feltornázták nyolcszázra, az iskolánknak is adtak tíz példányt” – meséli Márk. 

A fogaspontyok elevenszülő halak, hat-nyolc hetenként tíz-húsz ivadékot hoznak a világra. A legfiatalabbak az akvárium egy-egy elkülönített részében úszkálnak. – Az itt született halakat háttérállományként térítésmentesen továbbadjuk más tenyésztőknek, állatkerteknek. Utódaik pedig visszakerülhetnek Mexikóba, ahol már félvad körülmények közt élhetnek. Már jócskán ezer fölötti ezeknek a példányoknak a száma!” – újságolja a pedagógus, akit az is örömmel tölt el, hogy a fajmegőrző programban más iskolák is követni kezdték őket.

A négyszemű haltól a szakállas agámáig

Az akváriumokban igen különleges egyedeket is látunk. Ilyen a barlangi vak lazac, amelynek nincs szeme: mivel évmilliók óta barlangokban él, nincs rá szüksége. Helyette a pikkelyein lévő lyukakkal érzékeli a víz áramlását. Egy másik fajnak pedig, amelyet már a második emeleti állatházban csodálunk meg, egy hártya „választotta ketté” látószerveit, hogy a víz alá és fölé is lásson. Neve is egyszerűen csak négyszemű hal. „Ő pedig az iszapugró géb, aki ki szokott jönni a szárazföldre – mutat egy sziklán üldögélő halra Márk. – A kopoltyújában tárol egy kis vizet, így tud ott is életben maradni.”

Az első emeleten egy tengeri akvárium is áll, tarka élőlényekkel: korallok, rákok, bohóchalak, algák, csigák otthona ez. Szemünket a rózsaszín, a lila és a zöld árnyalataiban pompázó lakókon pihentetve mintha egy másik univerzumba csöppentünk volna. A korallok képesek fotoszintetizálni, ezért olyan színesek, a köztük elrejtőző halak árnyalatai pedig hozzájuk igazodtak. Mindenről kiderül, hogy élő, egy salátára emlékeztető forma például meztelencsiga. 

A fenti állatházban a vörös gabonasiklóval, Esmeraldával, egy királypitonnal és egy orrszarvú patkánysiklóval is összebarátkozunk. 

„Ez a Vietnámban honos kígyó nagyon ritka, egy-két embernek van belőle az országban. Mi Vági Balázs herpetológustól kaptuk” – meséli Márk. 

Az állatok egy részét egyébként állatkertektől kapják, más példányokat vásárolnak. A szakállas agámát, Zserbót én is a kezembe vehetem, akit gyakran visznek zoopedagógiai foglalkozásokra, mert igen barátságos, oda lehet adni ovisoknak és értelmi sérült gyerekeknek is.

A kamaszok is végigizgulták a hüllő műtétjét

Az iskolában élő állatokat az állatgondozó szakkörre járó százharmincnyolc diák látja el, mi a kilencedikeseket lessük meg munka közben. Zalán a jaguár ráját választotta. Örömmel meséli, mennyit nőtt, és milyen boldog, amióta az iskolába került. A tekintélyt parancsoló zöld leguánt Lilla, Szilvi és Zoé gondozzák. A hüllő most békésen ücsörög, de egy hónappal ezelőtt nagy fájdalmakat élt át, mivel daganat miatt kellett operálni. A műtéten Márkkal együtt ők is ott lehettek. 

„Nagyon aggódtunk érte, a szívünkhöz nőtt – mondják, majd egy kedves emléket is megosztanak. – A leguán nehezen fogadja bizalmába az embereket, de már engedi, hogy megsimogassuk, és egyszer el is aludt közben.” Hogy kihez milyen állat tartozik, az egyébként évente cserélődik, Lilla előző évben karmosbékákat gondozott. „Tetszik, hogy ez a projekt ilyen változatos. Gyakran jönnek új állatok, és nincs két egyforma hét” – lelkendezik. 

Dávid, Örs, Noah és Gergő négy akvárium lakóit látja el. „Amiatt is szeretjük, mert együtt végezhetjük, jó közös program. És jó érzés, amikor látod a tisztaságtól ragyogó akváriumokat, és ebben a te munkád is benne van” – mondja Dávid. A fiúk délután megmutatják, hogyan cserélik ki a vizét: félig leeresztik, s akkor töltenek hozzá egy csőből friss vizet. 

Márk szerint több pozitívuma is van ennek a munkának. „Egyrészt a természet ismeretére és szeretetére neveljük a gyerekeket, hiszen látjuk, a világunk hogyan megy tönkre. 

Másrészt felelős állattartást is tanítunk nekik, amellyel sokan nincsenek tisztában, és a tartástechnológiai hibák az állatok halálához vezethetnek. 

Ha például a degut gyümölccsel etetik, cukorbeteg lesz” – hívja fel a figyelmet.

A halak szükségletei fajonként változnak: míg a lepkepontyocska nem nagy igényű, a darázspontyocska érzékenyebb, hideg és nagyon tiszta víz kell neki. A diákok nyári szünet alatt is bejárnak megetetni őket (mindenki két napot vállal), a leguán pedig Márknál nyaral, ahol egy nagy kerti kifutó is várja. A fiatal tanár a munkát is azzal zárja, hogy ránéz az állatokra, még ha épp kilenc órát is tartott aznap.

„Olyan, mintha az egész életed erről szólna” – jegyzi meg fotósunk, Éder Vera, Márk pedig bólogat. A fiatal pedagógus az Akvaristák Magyarországi Egyesületének is elnökségi tagja, emellett tíz évig szerzője volt az Akvárium Magazinnak. A heti közel harminc óra, a faktok, a különböző pályázatok írása és a további munkái mellett fő szerepet vállalt a Goodeid Working Group európai konferenciájának lebonyolításában, amelynek a gimnázium adott helyszínt.

Másban is egyedülállók

Az országban kevés iskolában működik Öveges Labor – ezek egyike a Kossuth gimnázium. Mikor az előkészítőbe lépünk, Varga Julianna és Taródy Zsuzsanna laboránsok már javában válogatják az eszközöket a következő kémiaórára, de itt készítik össze az állatok ebédjét is. A labor állatok, illetve szervek boncolásának helyszíne is. Már értem, miért sorakoznak az egyik polcon halott csótányt, békát, patkányt rejtő üvegcsék, amelyekben preparált formában láthatják a tanulók az élőlényeket. Kevés diák kezdi meg úgy az Állatorvostudományi Egyetemet, hogy jelen volt boncoláson, mondja Márk.

Ezután beülünk Márk kémiaórájára, ahol két kísérletet is bemutat. 

A köpenybe bújó diákok kipróbálhatják, hogy hogyan lehet alkotóelemeire bontani egy három komponensű anyagkeveréket, majd azt is megtudják, mitől lesz éghetetlen egy zsebkendő.

Tanítás után megnézzük az Állatbarát Ligetet, ahol honos fajokat, például somot és almafát termesztenek, emellett madáretetőt és -itatót is kihelyeztek. Pintyfélék, cinkék, ökörszem is fel szokott itt frissülni. Távolabb egy süntelelő áll.

Indulás előtt az Energiakommandó mellé szegődünk: a diákokból álló csapat dolga ellenőrizni, égve maradt-e valahol a villany, nem folyik-e a csap, fűtésszezonban, hogy bezártak-e minden ablakot. A folyosón szelektív sziget és PET-palack-gyűjtő mellett haladunk el.

Ázsiai állatokkal bővül a repertoár

Az állatokat a tanárok is megkedvelték, van, akinek ők adtak nevet. Hoskó Gyöngyi igazgatóhelyettes előszeretettel fotózza a tengeri akvárium lakóit, és jelentősnek tartja az állatok jelenlétének stresszűző hatását. „Ez itt Szenilla” – mutat telefonján egy mókás kék halat. 

Nemsokára délkelet-ázsiai állatok, ízeltlábúak, pipabéka, leopárdgekkók, vízi teknős is érkezik. „Amikor az első akváriumokat elhelyeztük a folyosón, sokan azt jósolták, a csínytevő diákok miatt ez nem fog működni. Az eltelt tizenegy évben viszont semmilyen probléma nem adódott – idézi fel Márk. – A diákok természetesnek veszik, hogy hüllők, halak, madarak vannak körülöttük, és nem akadnak fenn, ha mondjuk óra közben megszólal egy papagáj. Megtanultak együtt létezni az állatokkal, ami mindannyiunknak feladata volna.” 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazin 2025. májusi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.