Miért aggódnak a magyarok és mi nyújt nekik kapaszkodót? – A Szent István Intézet reprezentatív kutatásának eredményei

Első kérdésünk a magyar emberek hangulatára vonatkozott, arra voltunk kíváncsiak, milyennek érzik jelenleg a lelkiállapotukat. Összességében elmondható, hogy honfitársaink növekvő szorongással tekintenek a jövőbe. Az összes válaszadó valamivel több, mint fele (56,2%) nyilatkozott úgy, hogy kedélyállapota a szokásosnak megfelelő, 8,2%-uk mondta azt, hogy a szokottnál jobban érzi magát, ám hozzájuk képest négyszer annyian számoltak be rosszabb hangulatról.

A magyar népesség harmada (a férfiak 28%, míg a nők közel 40%-a) a megszokotthoz képest borúsabbnak ítéli jelenlegi hangulatát.

Ez az eredmény, sajnos, igazolta várakozásainkat a krízisekkel teli, mögöttünk hagyott év lelki hatásai kapcsán. Következő kérdésünk arra vonatkozott, hogy mi aggasztja az embereket leginkább a jövővel kapcsolatban. A teljes mintát tekintve a szomszédban dúló háború és annak következményei miatt érzett aggodalom végzett az élen, ami mögött az anyagiak és a munkahelyi problémák okozta szorongást, harmadik helyen pedig az egészséggel kapcsolatos gondokat jelölték meg honfitársaink. Míg a férfiakat valamelyest jobban aggasztja az ukrajnai háború, addig ők kevésbé szoronganak egészségügyi problémák miatt, mint a hölgyek (a férfiak 19,1%-a, a nők 26,9%-a jelölte meg az egészséggel kapcsolatos félelmeit dominánsnak).

Az egészségügyi problémáktól való félelem a 30–39 éves korosztály körében – némileg meglepő módon – még a háborús szorongást is megelőzte, míg az 50–59 évesek kevésbé aggódnak az egészségük miatt, mint a náluk 10 évvel fiatalabbak és lényegesen kevésbé, mint a 10 évvel idősebbek. Településtípus szerinti bontásban a háború legkevésbé a községek lakóit tölti el félelemmel, viszont ők azok, akik a legjobban aggódnak a munkahelyi és anyagi problémák miatt. Kutatásunk is megerősítette azt a régóta ismert tényt, hogy az egészség kérdése fontosabb a nők, mint a férfiak számára.

A felmerülő problémákkal kapcsolatos megküzdési stratégiák szempontjából nagyon fontos, hogy kibe vagy mibe vetik az emberek a bizalmukat, erre vonatkozott a következő kérdésünk. Az eredmények alátámasztják, hogy a magyar alapvetően családbarát nemzet. A válaszadók, tartozzanak bármely korcsoportba, rendelkezzenek bármilyen iskolai végzettséggel, éljenek bármilyen településtípusban és függetlenül attól, hogy nőkről vagy férfiakról van-e szó, egyöntetűen a családot nevezték meg mint a legfontosabb kapaszkodót az életben. A családot mint a problémákkal való megküzdés kulcsát a 40–49 éves korosztály, illetve a szakmunkás végzettséggel rendelkezők értékelték a legmagasabbra közel 80%-kos értékkel, köztük is nagyobb százalékban a hölgyek. 

A család mellett a kor előrehaladtával Isten mint kapaszkodó lesz egyre fontosabbá honfitársaink körében, a 70 év feletti korosztály számára ez az arány már közel 23%. A barátság mint kapaszkodó ugyanakkor csak kis mértékben van jelen társadalmunkban, a férfiak körében 6,5%, míg a nők esetében csak 2,3%-os mértékben. A 18-29 éves korosztály számára viszont ez az elsődleges támaszt jelentő kapcsolati forma (közel 10%-os eredménnyel), míg a 40–49 év közötti, munkájában aktív, jellemzően gyermeke(ke)t nevelő generáció esetében – nyilván az időhiányból fakadóan is – mindössze 1,5%. Ugyancsak különbség mutatkozik e kérdésben a településtípusok között: míg a fővárosban élők 6,1%-a támaszkodik leginkább a barátságra, addig a községekben élők esetében mindössze 1,9% ez az érték. A családi kapcsolatok fontossága esetében pedig ugyanez fordítottan igaz, a Budapesten élők 70,8%-a mellett a községekben élők 75,4% jelölte meg legfontosabb kapaszkodóként.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a válaszadók mennyire érzik szükségesnek, hogy aktívan változtassanak saját helyzetükön annak érdekében, hogy dolgaik jobbra forduljanak, illetve, hogy az élet mely területén érzik szükségesnek a változást. Négy terület kapcsán tettünk fel kérdést: étkezési és sportolási szokások, emberi kapcsolatok, kulturális szokások, illetve online eszközhasználattal kapcsolatos gyakorlatok. Összességében elmondhatjuk, hogy a válaszadók legkevésbé az étkezés és sportolás terén elégedettek magukkal, itt a férfiak 38%-a, a nők közel 42%-a tervez változást. A legnagyobb életmódbeli változásra a 30–39 éves korosztály készül, akiknek több mint fele nyilatkozott úgy, hogy át kívánja rendezni az életét. Ha pedig valaki férfi, legfeljebb nyolc osztállyal rendelkezik, kistelepülésen él és 70 év feletti, akkor van a legnagyobb esélye arra, hogy elégedett legyen az étrendjével és általános fizikai állapotával.

Az érintett témakörök többségénél elmondható, hogy a nők nagyobb arányban terveznek változást, mint a férfiak, egyetlen terület kivételével, ez pedig az emberi kapcsolatok világa. Itt a változásra vágyó férfiak aránya két százalékkal megelőzik a nőket, akik – úgy tűnik – elégedettebbek a személyes viszonyaikkal. Az iskolai végzettség védőfaktornak tűnik e téren: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők igényelnék legkevésbé emberi kapcsolataik átalakítását. Korcsoportok szerinti bontásban a 40–49 éves korosztály a legkevésbé elégedett a társas viszonyaival: közel harmaduk vágyna az emberi kapcsolatai szorosabbra fonására – feltehetően azért, mert úgy érzi, túl sokat dolgozik.

A legnagyobb különbség férfiak és nők között a kulturális szokásokkal való elégedettség terén mutatkozik. Itt a férfiak kevesebb mint egyötöde, míg a nők több mint egynegyede nyilatkozott úgy, hogy változást szeretne. A korosztályok közül ismételten a 40–49 évesek a legelégedetlenebbek magukkal, valószínűleg a fentebb már említett ok miatt. Településtípus tekintetében pedig úgy tűnik, hogy a vidéki városok kínálta kulturális lehetőségek találkoznak leginkább a helybéliek igényeivel, ez a csoport jelezte ugyanis a legalacsonyabb szándékot a kulturális szokásaiban történő változtatásra.

A kutatás legmeglepőbb adata az volt számunkra, hogy honfitársaink mennyire nem érzékelik problémásnak az online eszközhasználattal kapcsolatos szokásaikat – pedig aggodalomra igazán lenne ok. A KSH 2020-ban közzétett adataiból kiderül, hogy kiemelkedően magas, 87%-os a magyar internethasználóknál a közösségi oldalakon résztvevők aránya, ami az EU-s átlagnál 22 százalékponttal, a világátlagnál pedig 35 százalékponttal magasabb. Míg a testsúlyunk kapcsán már tisztában vagyunk a probléma jelentőségével – 41% változtatna az életvitelén –, addig az online térbe még nem érkezett meg probléma-tudatunk, legalábbis az alig több mint 17%-os változtatási szándék erre enged következtetni. Ennek tudatosítása terén még sok feladat áll előttünk. Ami bizakodásra adhat okot: az online térben legtöbbet tartózkodó fiatalabb generációk, köztük is a megkérdezettek legfiatalabb, 18–29 éves csoportja érezte ezt a felvetést leginkább fontosnak, ugyanis több mint egyötödük, 22,7%-uk változtatna e szokásain.

Az 1000 fő telefonos megkérdezésével lezajlott reprezentatív kutatást a Szent István Intézet a Nézőpont Intézet közreműködésével 2022. december végén végezte.