Rossi sosem várta el, hogy úgy bánjanak vele, mint valami kivételes figurával
Nemsokára megjelenik a Képmás Magazin októberi száma, amely annyiból rendhagyó lesz, hogy a címlapinterjút nem főszerkesztőnk, Szám Kati, hanem Lackfi János készítette – Marco Rossival, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányával beszélgetett. Hogyan élte meg a találkozást és milyen benyomásokat gyűjtött? – erről is kérdeztük a József Attila-díjas költő, író, műfordítót.
Köztudottan nagy futballrajongó vagy, a témában nem egy verset, Facebook-bejegyzést is írtál már. Mitől ennyire szerethető számodra ez a sport?
Láttam az angolok elleni legendás 4–0-t, így már békében halok meg! A többi történelem…Ez a meccs Erdélyben talált engem, felolvasókörúton voltam, és majdnem szétvertem a fogadóbeli szekrény oldalát, úgy megdöngettem az öklömmel a harmadik és a negyedik gólnál is. Kifizettem volna, persze. Amúgy is nagy focifüggő vagyok, hetente kétszer magam is rúgom a labdát itt, a zsámbéki öregfiúkkal. Meg a topbajnokságokat is követem, megrögzött Barcelona-szurkoló vagyok (itt vesztettem el a focidrukker olvasók felét), s persze nagy élmény látni a magyar válogatott szárnyalását.
Ez bizony Rossi mester varázslata, nincs mese! Vagyis van mese… Mesés!
Hogyan készültél a Rossi-interjúra?
Írtam én újságot hajdanán, nem is keveset. Úgyhogy igyekeztem tisztességesen felkészülni, összeszedtem az adatokat, jó pár korábbi interjút elolvastam. A kedves tolmácshölgy félrevont, és faggatott: „Ugye nem lesz sok futballszakszó, úgy, mint tért ölelő átadás meg passzsáv és tolódó védekezés?” Mondtam nevetve, hogy ez azért mégsem a l’Équipe vagy a Marca, hanem a Képmás, úgyhogy nem lesz gond. És persze csak minimálisat szakmáztunk, kívülállók számára is érthetően. Inkább a sztorik érdekeltek, no meg a kulisszák mögötti ember.
És mik voltak a benyomásaid a kulisszák mögötti emberről?
Már amikor betoppant a stúdióba, érzékelhető volt, hogy igazi személyiség, pedig nem élt túlzó gesztusokkal, nem követelt figyelmet, nem handabandázott, nem volt „sok” semmilyen értelemben. Csak érezted, hogy aki most itt van, komoly és erős karakter, jó vele egy légtérben lenni.
Igazi nagyágyú, mégsem fennhéjázó, remek humorral, öniróniával.
Ő maga mondta, sosem várta el, hogy úgy bánjanak vele, mint valami kivételes figurával. Hát, pedig nagyon is az!
Említetted, hogy remek a humora. Ezek szerint sziporkázott a beszélgetés során?
Szóba hozta például, hogy sajnos nem tudott jól megtanulni magyarul, nem úgy, mint Pippo barátja, akinek persze könnyebb a dolga, hiszen a párja magyar. „Nekem ez a vonat már elment, a feleségem alighanem lelőne, ha nyelvtanulási célzattal beszereznék egy kis magyar menyasszonykát” – mondta. Fergeteges!
Te melyik típusú szurkoló vagy, a csendesen magában izgulós, vagy a kiabálva tomboló?
Ó, tudok én üvölteni, a gólöröm nagy érzés, pláne, ha nagyobb társaság szurkol együtt! Kisbabaként Julcsi lányom és Aliz unokám is Eb-károsult lett, mert az apukák karjában nézték a portugálok elleni, 3–3-ra végződött meccset, és olyan váratlan ujjongás tört ki a góloknál, hogy a kicsik rögtön sírva fakadtak… Mi tagadás, nem számítottunk ekkora izgalmakra!
Ha egy kétsorosban kellene megfogalmaznod a Rossival való találkozás és beszélgetés értékét, milyen kétsorost írnál?
Szóljon mondjuk így:
Rossi mester megmondta, s ne kötekedj vele:
„A nyugalom az erősek fegyvere”.
Az októberi Képmás magazin szeptember 30-tól kapható az újságárusoknál, valamint előfizethető itt.
Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
