A madáretetésre inkább az embereknek van szükségük, nem a madaraknak

Rengeteg tévhit és félinformáció kering a köztudatban és az interneten egyaránt a madarak etetésével kapcsolatban, olyannyira, hogy ennek a témának is külön cikket lehetne szentelni. Míg egyesek úgy látják, ez egy teljesen felesleges beavatkozás a természet rendjébe, sokak szerint kimondottan káros is lehet, ha az alapvető szabályaival nem vagyunk tisztában. Például azzal, hogy a vízimadarak etetése kifejezetten tilos! Annak érdekében, hogy ne vesszünk el az információáradatban, érdemes szakemberek tanácsaira hagyatkozni. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MMTE) honlapján például bőséges és minden részletre kiterjedő ismeretanyagot találni a témában.

Nem kellünk a túlélésükhöz! 

A hazánkban telelő énekesmadarakat alapvetően nem azért etetjük, hogy életben maradjanak, hanem azért, hogy a közelünkbe csalogassuk őket – mondják a szakértők. Ahogyan a Bükki Nemzeti Park tájegységvezetője is fogalmaz, minden énekesmadár ott tölti a telet, ahol azt a legnagyobb eséllyel túlélheti. Így azok a fajok, amelyeknek egyáltalán nem felel meg a mi téli klímánk, már ősszel délebbre vonulnak. 

Tehát csak azok maradnak itt a hidegben, amelyek ebben az időszakban is megtalálják a táplálékukat.

Ezek a madarak az evolúciós alkalmazkodásnak köszönhetően emberi segítség, etetés nélkül képesek túlélni a telet – hívja fel a figyelmet az MMTE is. Ám, mint fogalmaznak, „a madarak látványa, közeli megfigyelhetősége rendkívüli élményt jelent gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, ami egyben a természeti környezet megóvására ösztönöz bennünket”. A mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése egyedülálló élményt kínál, de csak akkor, ha jókor és jól csináljuk: úgy, hogy „a mi szórakozásunk ne okozzon kárt nekik” – emelik ki a madártani egyesület szakértői. 

Kép

Kép forrása: Freepik

Egy fecske nem csinál nyarat – vagy mégis?

Az, hogy a szívet melengető látvány mellett milyen egyéb hatásokkal lehet ránk a madarak közelsége, egyre több tudományos vizsgálat tárgyát képezi. Egy, a Nature hasábjain publikált kutatás arra a következtetésre jutott, hogy azok az emberek, akik több zöld felületet látnak maguk körül, és lehetőségük van madarakat megfigyelni – madárcsicsergést hallgatni, madarakat etetni – kevésbé szoronganak, és sokkal kevésbé szenvednek stressztől, depressziótól. A kutatók nem találtak összefüggést a felbukkanó madarak faja és a mentális egészség között, sokkal inkább a mennyiség számított, vagyis az, hogy a felmérésben résztvevők mennyi madarat láttak az ablakukból, a kertjükben vagy a környékükön.

Az összefüggés nem véletlen: a madarak éneke, csivitelése egykor természetes hangforrás volt az ember számára, ami valahol mélyen beágyazódott mindannyiunk lelkébe. A tavaszhoz, a megújuláshoz és a közelgő jó időkhöz társul, ez az egyik oka annak, hogy nem szabad hagynunk, hogy a természet elcsendesedjen – vélekedik az angol Királyi Madárvédelmi Társaság (Royal Society for the Protection of Birds – RSPB) szakértője.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság megállapítása szerint egy hét madáretetést követően 10 emberből körülbelül 7 tapasztalt pozitív változást a mentális egészségében. 

Megjegyzik, a napi tíz perc szabadban töltött idő bizonyítottan növeli a szerotonin- és dopaminszintet. Ahogyan például a kertészkedés sem „csak” arra szolgál, hogy az ember szépítgesse a közvetlen környezetét vagy megtermelje az ételei egy részét. Kutatások mutatnak rá, hogy a természetben, kertészkedéssel töltött idő hozzájárulhat, hogy hosszabb, egészségesebb életet élhessünk, sőt ezzel akár a demencia kialakulásának kockázatát is csökkenthetjük. A lakóhelyünk körül felbukkanó madarakhoz éppen ezért is fűz nagy reményt a megelőző orvoslás, mivel boldogabbá, élhetőbbé teszik a városokat és a benne élőket.

Kép

Kép forrása: Freepik

Kockázat vs. haszon

Jelenleg is zajlik egy kutatás, amely arra keresi a választ, hogyan befolyásolja mentális állapotunkat, jóllétünket a madarak rendszeres etetése. A People and Nature című folyóiratban publikált cikk vezető szerzője úgy fogalmaz: vizsgálataik során az emberek nemcsak arról mesélnek, hogy mit látnak a madáretetőnél, hanem az erre adott érzelmi reakcióikról is beszámolnak.
A projekt célja, hogy több ezer, a madarakat rendszeresen etető embert kísérjen figyelemmel az Egyesült Államokban. „A korábbi évek során, amikor azt tanulmányoztam, hogy a madáretetés hogyan hat a vadon élő madarakra, azzal kevésbé foglalkoztam, hogy ez miként hat azokra az emberekre, akik az idejüket és a pénzüket a madarak etetésére és megfigyelésére fordítják” – mondja Dana Hawley biológiaprofesszor. 

Egy olyan világban, ahol rengetegen zsúfolt nagyvárosokban élnek, megeshet, hogy az erkélyükre kihelyezett etetőkre járó madarak jelentik az egyetlen kapcsolódást a természettel, az élővilággal. 

A valóság néha véres

Viszont aki madáretetésre vállalkozik, nem árt, ha felkészíti a lelkét arra is, hogy időnként akár véres jelenetek szemtanúja is lehet. Ennek oka, hogy az etetőkre járó madarak mennyisége koncentrálódik, ez fokozhatja közöttük az agressziót, ráadásul fokozottan ki vannak téve a ragadozók támadásainak. 

Miközben sokan kedves, békés madárkának tartják például a madáretetőknél is gyakran feltűnő széncinegéket, nem árt tudatosítani, hogy ez a madár valójában ragadozó. Annak ellenére, hogy többségében rovarokkal táplálkozik, megesik, hogy egy-egy nagyobb zsákmányt is elejt, így kisebb énekesmadarak, de akár még denevérek is az áldozatául eshetnek. (Egy magyar barlangban figyelték meg kutatók, hogy a széncinegék téli álmot alvó törpedenevéreket támadtak meg.) Hegyes kis csőrük – minden látszattal ellentétben – rendkívül erős, így arra is képesek, hogy kisebb madarak koponyáját szétverjék vele, hogy ki tudják enni az agyvelejüket.

Források:
Naure.com 
The Guardian 
Futurity.com 
Pubmed 
psychologytoday.com 
Besjournals