Lehet-e kisbabát vinni a parlamentbe?

Novemberben a munkáspárti brit képviselőnőt, Stella Creasy-t arról tájékoztatták, hogy vétett a szabályok ellen, amikor bevitte gyermekét a parlamenti vitára. Az ügy nagy port kavart a nemzetközi sajtóban, a közbeszédbe újra bekerült a kérdés, hogy mekkora hátrányt jelent nőként politizálni.

babák
Kép: Freepik

A brit képviselő, Stella Creasy néhány hónappal ezelőtt magával vitte akkor még csak három hónapos kisfiát az ülésterembe, ahol dolgozik. Nem sokkal később kapott egy emailt arról, hogy amit tett, az „nem felel meg a viselkedésről és udvariasságról” szóló szabályoknak. Creasy a BBC-nek azt mondta, fia a második gyereke, első gyerekét pedig rendszeresen bevitte magával az alsóházi ülésterembe.

Anyák és babák a politikában

Jacinda Arden új-zélandi miniszterelnök a világ első női vezetője, aki magával hozta kisbabáját, a három hónapos Neve Te Arohát az ENSZ Közgyűlésére, New Yorkba.
Az Egyesült Királyságban pedig Jo Swinson volt az első parlamenti képviselő, aki az alsóházban tartott vitára magával vitte gyermekét. Azt mondta, reméli, hogy ez előrelépést jelent a parlament modernizációja felé.
Az ausztrál parlamentben először fordult elő, hogy Larissa Waters szenátor 2017 májusában egy szavazás során szoptatta kislányát, Alia Joyt.
Öt véve terjedt el a közösségi médiában az a fotó, amelyen Jytte Guteland svéd EP-képviselő látható a kisfiával.

Azt mondta, szeretné normalizálni a gyerekek jelenlétét a szülők munkahelyén, hogy szükség esetén a szülők megtehessék ezt.

Spanyolországban Carolina Bescansát, a Podemos parlamenti képviselőjét bírálták, amiért 2016 januárjában a parlamentben szoptatta a gyermekét. Egyesek ezt szükségtelennek nevezték.
Licia Ronzulli volt európai parlamenti képviselő lánya, Vittoria pedig arról vált híressé, hogy az Európai Parlament strasbourgi ülésein édesanyja mellett ült.

„Történelmi terhesség” – amerikai képviselőnők és anyák

Yvonne Brathwaite Burke Los Angeles-i demokrata képviselőnő nem is sejtette, hogy történelmet ír, amikor 1973-ban bejelentette, hogy várandós. Azóta is „kétes” megtiszteltetésnek tartja a „történelmi terhesség” kifejezést, mert ő úgy élte meg, hogy képviselőként gyereket várni „természetes dolog”. Ő még kapott negatív kritikát: egy választópolgár azt mondta neki, hogy nem azért küldték Washingtonba, hogy gyereket szüljön, hanem hogy dolgozzon. Ma már úgy értékeli ezt a megjegyzést, mint egy olyan korszak maradványát, amikor a nők választásra kényszerültek a karrier és az anyaság között. A képviselőházi kollégái viszont lelkesek és támogatók voltak, de feszélyezte őket, hogy nem tudták, hogyan szabad egy várandós nővel éles szóváltásba keveredni. Amikor már eléggé előrehaladott állapotban volt, benyújtott egy módosító indítványt, amely előírta volna, hogy az akkoriban fejlesztés alatt álló alaszkai olajvezeték építéséhez használt összes acél az Egyesült Államokban készüljön. A republikánusoknak nem tetszett a módosítás, de senki sem vette a bátorságot, hogy vitába szálljon vele. „Ez tényleg olyan alkalom volt, amikor mindenki furcsán viselkedett – mesélte –, senki sem mert egy terhes nővel vitába szállni.” Módosító indítványa ennek ellenére megbukott.

Húsz évvel később a legtöbb kongresszusi képviselő még mindig nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy gyermeket váró nő legyen közöttük. „Nagyon vicces volt – emlékezett vissza Blanche Lincoln arkansasi demokrata képviselő, a kongresszus negyedik olyan tagja, akinek gyermeke, ráadásul ikerfiai születtek 1996-ban, hivatali ideje alatt. – Olyan volt, mintha több mint 400 bátyám lenne. Mindig azt kérdezgették, hogy vagyok. Nagyon kedvesek voltak” – mondta.

A történelem során mindössze 10 nő szült az amerikai kongresszusban töltött szolgálati ideje alatt: egyikük az 1970-es években, három az 1990-es években, és hat az elmúlt bő évtizedben.

A fiatal amerikai anyák a parlamentben tehát szokatlanul ritkák, de az idő múlásával azért egyre gyakoribbak. Ők úgy tapasztalják, hogy az 535 törvényhozó és munkatársaik számára a kongresszus csak egy munkahely – egy olyan munkahely, amely csak most kezd felzárkózni az évtizedekkel ezelőtt elkezdődött változásokhoz. „Vannak olyan döntéshozók, akik még mindig megragadtak az ’50-’60-as évek idealizált családmodelljében, ahol a férj a kenyérkereső, és a feleség otthon marad – mondta Linda Sánchez kaliforniai demokrata képviselő, akinek 2009-ben született kisfia. – A valóságban viszont a választóim többsége olyan háztartásból jön, ahol mindkét szülő dolgozik. Sokan közülük pedig egyszülős háztartásban élnek, ahol az az egy szülő dolgozik.” „Ez az egyik utolsó olyan hely Amerikában, amely épp most csoszog be a 21. századba” – mondta Jaime Herrera Beutler, Washington állam republikánus párti képviselője, akinek 2013-ban született a kislánya.

Várandós képviselőnő egy füstös szobában

Beutler Washington állambeli republikánus képviselőnő az első várandóssága elején munkamegbeszélésen vett részt, ahol kollégái szivaroztak egy füstös szobában. Mivel a teremben lévők közül kevesen tudtak róla, hogy várandós, döntenie kellett, hogy részt vesz-e a beszélgetésen, elviselve a dohányfüstöt, vagy mindenkit megkér, hogy oltsák el a szivarokat, nem kis jelenetet rendezve ezzel. Úgy döntött, hogy gyorsan elmondja, amit akart, majd távozik

Az ohioi Christina Hagan hagyományosan republikánus körzetben indult az előválasztáson, amikor megtudta, hogy gyermeket vár. Idősebb politikusnők négyszemközt tanácsokat adtak neki arról, milyen nehéz összeegyeztetni a törvényhozói munkát és a gyermekvállalást. „Vannak, akik úgy gondolják, hogy nem lehet mindkettőt csinálni egyszerre – mondta. – Én úgy élek, hogy megcáfoljam ezeket az előítéleteket. Mindkét életfeladatban lehet győzedelmeskedni.”

Csak egy teniszcipős anyuka

Nem is olyan régen annyira szokatlan volt egy kongresszusi képviselőségért induló anya, hogy anyasága lett a nem hivatalos kampányszlogenje. Patty Murray 1992-ben „csak egy teniszcipős anyuka”-ként nevezte meg magát, amikor először nyerte el a Washington államot képviselő szenátusi mandátumot, és ő lett az első női szenátor, akinek iskoláskorú gyermekei voltak otthon. Nancy Pelosi, a képviselőház tagja csak akkor indult a választásokon, amikor öt gyermeke közül már a legkisebb is utolsó éves gimnazista volt. „Csodálom azokat a fiatal nőket, akik ebben az időszakban vállalnak gyereket – mondta Pelosi – de ez így van jól, mert ők azokat az országunkban élő nőket képviselik, akik igyekeznek összeegyeztetni a munkát és a családot.” Pelosi most több nőt próbál arra ösztönözni, hogy induljon a választásokon. Amikor 2007-ben a képviselőház elnöke lett, ő hozta létre az első két szoptatószobát a Capitoliumban – ma már legalább hét van –, és 12 hét fizetett szabadságot biztosít a munkatársainak – anyáknak és apáknak –, ha gyermekük születik.

A maga sajátos módján alakította a parlamenti történelmet Tammy Duckworth is, az iraki veterán, akinek mindkét lábát amputálni kellett egy háborús sérülés miatt. Ő az Egyesült Államok első – ráadásul kerekesszékes – szenátora, akinek hivatali ideje alatt született gyermeke. Második lánya születésekor, 2018-ban sikerült meggyőznie a szenátust egy szabályváltoztatásról, hogy a csecsemők egyéves korukig a teremben tartózkodhassanak.

Az anyák érdekeit is képviselni kell a törvényhozásban

Az amerikai törvényhozásban dolgozó anyák, legyenek bármelyik párt képviselői, közös érdeküknek tartják, hogy több nőt és anyát válasszanak be a Kongresszusba, és így felrázzák egy kicsit „a nagypapák klubját”. Egyes fontos politikai ötletek ugyanis – mondják – az ő tapasztalataikból indulnak ki.

A repterek azonban anya–baba-barátabbnak bizonyulnak, mint munkahelyük, ahol csak 2011-ben alakítottak ki női mosdót a képviselőházban. Pelenkázó hely azonban nincs, pedig Linda Sanchez már 2011-ben kérte, hogy minden mosdóba helyezzenek el egy pelenkázó asztalt, a férfi mosdókba is, amivel azt akarta üzenni, hogy a nők is és a férfiak is egyenlő mértékben felelősek a gyermekeikért. „Az itt dolgozó férfiak bizonyára azt gondolták: »Mi a fenének van szükségünk pelenkázó asztalra a férfi mosdóban?«” – mondta. Ő azonban jelképesnek érzi, hogy a szivaroknak szánt hamutartó és a rágódohányhoz használt köpőcsésze mellé kerüljön egy pelenkázó is.

A cikk Jennifer Haberkorn The Baby Boom in Congress c. politico.com-on megjelent riportja alapján készült. A fordítást Török Dorka készítette, szemlézte és szerkesztette Kölnei Lívia és Jámbor-Miniska Zsejke.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti