Könyvesház: ezért szeret olvasni az egész család!
A mi házunk tele van könyvvel. Annyira, hogy mi már alig férünk el benne. Mielőtt Lenke megszületett, Anya sokáig gondolkodott, hogy hová is lehet itt még tenni egy kisbabát. Végül is neki még tudott helyet csinálni, de a ruháinak már nem. Az összes szekrényünk tele van – főleg könyvekkel.
Ha az iskolában ki akarják dobni a fél könyvtárat, Apa mindjárt felülvizsgálja a dolgot. Aztán meggyőzi őket, hogy dobják ki azt is, amit nem is akartak. Így gyülekeznek nálunk a könyvek. Meg úgy, hogy Ágó elfelejti visszavinni őket az iskolába. A múltkor Anya összeszedett 38 könyvet egy sporttáskába, és Ágó nyakába rakta iskola előtt. De még így is találtunk párat a nyáron. Persze, Anya se kivétel: ő meg szakácskönyveket vásárol az interneten.
Azért nemcsak gyűjtjük, hanem olvassuk is a könyveket.
Apa például sehová nem tud elindulni, amíg egy kicsit nem olvasott előtte, és legjobban azokat a könyveket szereti, amelyeket legalább ezer éve írtak. Anya mostanában krimiket olvas, hogy izgalmasabb legyen a szoptatás. A szakácskönyvek meg azért jók, mert szeretjük őket együtt nézegetni.
Ágó olvas a legtöbbet. Könyvet visz az iskolába, a kirándulásokra és az udvarra. Még biciklizés közben is tud olvasni. Legjobban a sárkányos könyveket szereti meg a Harry Pottert, de azt már mind elolvasta, ezért kölcsönöz – és nem mindig az iskolakönyvtárból. A múltkor telefonáltak Apának, hogy Ágó valami zöld könyvet olvas. Apa nagyon megijedt, és mondott valamit egy Graham nevű bácsiról, aki csupa búbánatos vagy milyen könyvet írt, és ezek egyáltalán nem valók 11 éves fiúknak – még nagykorú felügyelete mellett sem. De aztán kiderült, hogy ez az egy könyve pont nem olyan. Persze Ágó így sem olvashatta végig. Az újságot is lopkodja. Amit utálok, mert utána ilyenekről kell beszélni vacsoránál, hogy mi az a nem tudom milyen válság, meg hogy kik szavazták meg a Brexitet.
Én is szeretem az olvasást, csak olvasni nem annyira. Legfeljebb olyanokat, amiben sok a kép és kevés a betű. Azt is csak fürdés után, amikor arra várok, hogy Anya olvasson nekünk. Mert azt nagyon szeretem!
Daninak és Lenkének is van kedvence. Dani legszívesebben Apa túlélőkönyveiben nézegeti a mérges pókokat meg a veszélyes növényeket, Lenke pedig úgy szereti a könyveket, hogy legtöbbször meg is kóstolja őket.
Szóval, minálunk mindenki olvas, ami a tanárnéni szerint nagyon jó. Anya szerint viszont sok szeméttel jár, és nekünk külön cseléd kéne, aki elpakolja a könyveket az asztalról, a fotelből, a kanapéról, az ágyról, az ágy alól, a lépcsőről, a folyosóról, a babakocsiból, szennyesládából és a ruhásszekrényből. Azért pedig külön haragszik, ha a földön vannak a könyvek. Hiába mondom én, hogy direkt hagyom ott.
Pedig ő se különb ám! Simán a földre rakott három polcnyi könyvet! Azóta a polcon vannak a babaruhák. Meg Lenke játékai. Meg a könyvei. És már gyülekeznek a krimik is a polcon...
A cikk a Képmás magazin 2017. novemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>