Két nő, öt gyerek, egy közös vállalkozás – az Art Bridge-story

– Mivel foglalkoztatok az Art Bridge előtt?

Eszter: Pénzügy szakon végeztem a Corvinus Egyetemen, de egy sokkal kreatívabb, emberközpontúbb munkára vágytam, ezért egy nagy multi és egy hazai pénzügyi szolgáltató után a Zeneakadémián dolgoztam három évig, utána pedig egy egyetemistákkal foglalkozó oktatási alapítványnál tevékenykedtem. Idővel ez is kevés lett, olyasmit szerettem volna csinálni, ami belőlem fakad, aminek nap mint nap látom az eredményét.

Rita: A hátterünk hasonló, én is közgázt végeztem, és szintén több évet „lehúztam” multiknál pénzügyesként. A harmadik gyermekem születése után már egyértelmű volt, hogy a nagycsalád nem egyeztethető össze az akkori munkámmal, rengeteget kellett utaznom, hétvégén, éjszaka is dolgoztam. Szerettem volna a magam ura lenni, hogy én oszthassam be az időmet, és ez vállalkozóként sokkal megvalósíthatóbbnak tűnt.

– Hogy találkoztatok, kinek a fejéből pattant ki a közös vállalkozás ötlete? Honnan az érdeklődés a kortárs művészet iránt?

Eszter: Egy közös barátnőnk gondolta úgy, hogy nekünk találkoznunk kellene.

Rita: Engem a baráti köröm inspirált az ötlethez. Szerettem volna nekik segíteni abban, amiben általában a művészek nem túl ügyesek: az eladásban, a saját alkotások népszerűsítésében.

Eszter: Gyerekkorom óta érdekelnek a művészetek és a zene, voltam gyakornok galériákban, sok képzőművésszel megismerkedtem, sőt, még egy szakirányú továbbképzést is elvégeztem.

– Mire is vállalkozik az Art Bridge?

Eszter:

Ahogy a nevében is benne van, hidat szeretnénk képezni a kortárs alkotók és a nagyközönség között. Az eredeti kortárs művek reprodukcióit áruljuk elérhető áron.

Nem tömegtermékeket kínálunk, mint a nagy lakberendezési áruházak, hanem olyan alkotásokat, posztereket, amelyek mögött ott a művész, és egyediségük miatt nem jönnek szembe veled úton-útfélen.

– A pénzügyes háttér miatt a vállalkozásalapítás gondolom, nem jelentett nehézséget. Mi okozott kihívást az induláskor?

Rita: Tavaly augusztus óta üzemel az Art Bridge. Előtte kb. két évig terveztük, szerveztük az indulást, mindenki a saját főállása mellett, ráadásul akkor még tízezer kilométerre laktunk egymástól. Én külföldön dolgoztam, nemrég költöztünk csak haza. Online persze együtt intéztük, amit lehetett, de Eszterre az alapítással kapcsolatban több feladat hárult.

Art Bridge 

Eszter: A névválasztással, a logókészítéssel is hetek mentek el, de a platform, a webshop létrehozása is rengeteg munkát igényelt. Ezt egyébként állami pályázaton nyert pénzből finanszíroztuk. Nem volt egyszerű megtalálni azokat a fejlesztőket, akik pontosan értik, hogy mit szeretnénk. Az ötödik programozó csapattal sikerült végül megvalósítanunk az elképzeléseinket. Az adminisztráció sajnos még mindig nagyon bonyolult, időigényes, sokan már itt feladták volna szerintem.

– A művészek alkotásairól készült fotók hogyan jelennek meg a webshopban?

Eszter: Maguk a művészek töltik fel, de ebben nekünk is rengeteg munkánk van.

Ma már harminc feletti a velünk dolgozó művészek száma, akiknek az alkotásai poszter formájában rendelhetők az online galériánkból.

Most épp azon dolgozunk, hogy feltérképezzük a vásárlói igényeket, és kifejezetten ezek alapján is készüljenek a jövőben alkotások.

– Mit kaptatok a Design Terminál mentorprogramjától?

Rita: Rengeteg bátorítást. Üzletileg is, emberileg is. Egy elképesztően jó programról van szó. Már a kiválasztás négy napja is meglepően erős volt, 174 csapatból válogattak be minket abba a tízbe, akik részt vehettek ebben a programban. Kiderült, hogy nemcsak nekünk vannak kezdeti nehézségeink, hanem minden kezdő vállalkozónak, és ez természetes.

Eszter:

Bedobtak minket a mély vízbe. A feladatokkal felmérték a kreativitásunkat, a rugalmasságunkat, a problémamegoldási képességünket.

Nagyon fontos volt a gyorsaság, nagy hangsúlyt fektettek a csapatmunkára, a kommunikációra, mintha a valós piacra csöppentünk volna. Megtanultuk azt is, hogyan kell tárgyalnunk egy lehetséges befektetővel, a partnerekkel, a beszállítókkal.

– Hogy tudtátok ezt a három hónapot megoldani munka, család mellett?

Eszter: Tudtuk, hogy heti kétnapos elfoglaltsággal jár majd a program, ezért a szabadságaimmal így sáfárkodtam, a baba közelgő születése miatt pedig már nem is dolgozom.

Art Bridge

Rita: Március 16-án költöztünk haza, és 18-án indult is a program. Hirtelen kellett óvodát, bölcsödét keresni, beszoktatni a gyerekeket, nem volt egyszerű. Ilyen helyzetekben mi, nők váratlan helyekről tudunk energiákat mozgósítani. Mindez persze komoly lemondásokkal is jár. A kislányom például épp akkor szerezte élete első aranyérmét az országos úszóbajnokságon, amikor nekem szintén minden erőmet összeszedve ki kellett állnom a többiek elé, és el kellett adnom a vállalkozásunkat, a termékeinket, mert épp ez volt a feladat. Szerencsére megértők, tudják, hogy jó ügyért dolgozom. A férjemnek is sokat köszönhetek.

Fontos, hogy a gyerekeknek is azt a mintát mutassuk, hogy ha jól működik egy család, akkor minden megoldható.

– Nem féltek attól, hogy egyszer majd egy nagy veszekedés fog véget vetni ennek az idillikus helyzetnek? Ki lehet ezt valahogyan védeni?

Rita: Bízom benne, hogy ez velünk nem fog előfordulni. Minden forinttal el kell tudni számolni, és mindent meg kell tudni beszélni – ezzel az egyezséggel indítottuk a vállalkozásunkat. A konfliktusokat, nézeteltéréseket nem elfedni, kikerülni kell, hanem kulturáltan kezelni. Egy értelmes vitából sokszor a legjobb dolgok kerekednek ki. El kell ismernünk a másik erőfeszítéseit, ez még nagyon fontos.

Eszter:

Egyszer nekem, máskor Ritának van több ideje, energiája foglalkozni a vállalkozásunkkal, hosszú távon viszont ez szépen kiegyenlítődik.

Negyedévente átbeszéljük a konkrét feladatokat, hogy éppen ki mit tud vállalni. Hamarosan megszületik a kisbabám, és bár a férjemnek is rugalmas a munkaideje, biztos, hogy nekem idő kell majd, míg alkalmazkodom az új élethelyzethez. Jó, hogy Rita ezt már többször átélte, így biztos vagyok benne, hogy megértő, segítőkész lesz.

– Mik a jövőbeni terveitek? Merre épül tovább az Art Bridge?

Eszter: Gondolkodunk a befektetők bevonásának lehetséges módjain, illetve azon, hogyan bővítsük a csapatot. Idővel szükségünk lesz egy marketinges kollégára, és a külföldi terjeszkedést is fontolgatjuk már. A mentorprogramnak köszönhetően nagyon jóban lettünk az egyik svéd csapattal, lehet, hogy rajtuk keresztül sikerül majd egy „svéd lábat” is kiépítenünk. Rengeteg terv van még a tarsolyunkban.