Szúrnak és védenek – Magyarország egyik legnagyobb gyűjtője több száz kaktusszal él együtt

Sok kultúrában – Mexikóban vagy az USA déli részén az őslakosok – hiszik, hogy a kaktusz távol tartja a rossz energiákat, tüskéi védőpajzsként funkcionálnak. Ezért sokan az ablakba vagy az ajtó közelébe helyezik őket, hogy megvédjék otthonukat a káros hatásoktól. Egy másik babona szerint a kaktuszt nem szabad hálószobában tartani, mert tüskéi „átszúrhatják” az ember alvását vagy párkapcsolati energiáit. Viszont ha egy pár közösen nevel kaktuszt, és az kivirágzik, az nagy lépés a kapcsolatban.

Sőt, a virágzás napján kimondott kívánság teljesül, így lesz a kaktusz virágzása szerelmi ünnep!

Az aztékoknak a legenda szerint egy kaktuszon ülő sólymot kellett megtalálniuk, hogy megalapítsák a mai Mexikóvárost – ezért látható a mexikói címerben is a kaktusz–sólyom motívum. Túlélőképessége miatt sok nép úgy véli, a kaktusz a kitartás jelképe, különösen a nehéz időszakokban. Mások félnek, hogy szúróssága révén konfliktusokat vonzhat. Egyes kultúrákban a kaktusz a termékenységet és az újjászületést szimbolizálja, illetve nyugalmat árasztó hatása miatt használják meditációs terekben is, mert segíthet megküzdeni a „belső tüskékkel”. Európában a növény egy kicsit a különcség jelképe is lett – de vajon a kaktuszgyűjtők idei hazai „legjobbja”, Ötvös Dénes mennyire különc? Őt kérdezzük. 

Gratulálunk a kaktuszgyűjtők éves kitüntetéséhez, az Anisics-díjhoz! Mivel lehet kiérdemelni ezt az elismerést, és önnek személy szerint mit jelent, hogy megkapta?

A Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete 2009-ben alapította az Anisits-díjat, Anisits János Dániel botanikus, kutató emlékére. Ebből a kis bronzplakettből évente kettő adható ki – attól függően, talál-e az egyesület egy vagy két gyűjtőt, akik tevékenysége értékkel gazdagítja a kaktuszkultúránkat. Nagyon örülök, hogy érdemesnek találtak az elismerésre, illusztris társaságba kerültem!

Mekkora hagyománya van Magyarországon a kaktuszgyűjtésnek?

Elég nagy a kultusza, az egyesület már 1971 óta létezik. Az 50. évfordulónkat pár éve gyönyörű nagy gyűjteményekkel ünnepeltük. Több ezer, akár tízezer főre tehető itthon a kaktuszgyűjtők száma, én magam is már gyerekkorom óta űzöm ezt a hobbit. Akkor még édesapám vitt ki a BNV-re, a Budapesti Nemzetközi Vásárra, ahol régi legendás gyűjtőktől – akik sajnos már nincsenek köztünk – szereztük be az első növényeimet. Komolyabban körülbelül 20 éve foglalkoztat szakmailag is a kaktuszok világa. Az egyesületbe 12-13 éve léptem be, és rögtön a mélyvízbe dobtak, azóta kiállításokat is szervezek. Most már elég rutinosan megy az őszi és a tavaszi nagy kiállításunk lebonyolítása az ELTE Füvészkertben.

Meg tudja fogalmazni, miért pont ezekbe a növényekbe szeretett bele?

Világéletemben sok minden érdekelt, gyűjtöttem például bélyeget, foglalkoztam numizmatikával, régi pénzekkel, érmékkel is.

A kaktuszokkal Dél-Amerikában estem végképp szerelembe, amikor Rigerszki Zoltán barátom invitálására Kolumbiába, majd Brazíliába is elutazhattam az élőhelyükön megfigyelni őket.

Brazíliába idén októberben tervezünk visszamenni. A kaktuszok őshazájában, tömegével a saját élőhelyükön látni ezeket a növényeket csodálatos élmény, még ha hazahozni tilos is példányokat a vonatkozó jogszabályi előírások miatt. Bonyolult lenne a növényvédelmi, egészségügyi papírokat beszerezni, ezért inkább helyben csodáljuk őket. Pedig milyen érdekes: ott lényegében gazként viseltetnek ezek a hihetetlenül ritka növények, amikért mi itt, Európában élünk-halunk!

Kép

Fotó: Szász Adrián

Ha már itt tartunk, Magyarországon mennyire lehet ideális körülményeket teremteni nekik?

Nem egyszerű, mert az élőhelyükön átlagosan 10–11 hónap napsütést kapnak. Mivel itthon csak körülbelül a fele juthat nekik, teleltetést igényelnek, ami a fejlődésükhöz nem ideális. De meg lehet tanulni jól kezelni őket, ehhez érdemes kiállításokra kilátogatni, és ott szakmai tanácsokat kérni, mert a gyűjtők, akik ilyenkor árusítanak, örömmel segítenek, ők szakmai és baráti közösséget is alkotnak. Érdemes az internetet is bújni, illetve szakkönyveket beszerezni az alapismeretekért, bár a tudás úgyis fokozatosan, a saját tapasztalatok alapján alakul ki. Senki sem születik kaktuszgyűjtőnek.

Laikusként, nagyon leegyszerűsítve: a legnagyobb hibát azzal követhetjük el, ha túlöntözzük őket?

Napi szinten semmiképp nem szabad öntözni őket, de nyáron, tenyészidőszakban azért igénylik a vizet. Télen totálisan le szoktunk állni az öntözésükkel, akkor semmit, egy csepp vizet sem adunk nekik! Simán kibírnak akár egy évet is víz nélkül, mivel víztározó sejtjeik vannak. Ez nem okoz nekik gondot, a túl sok locsolás annál inkább „megfojthatja” őket.

Mi a titka annak, hogy idővel virágozzanak is?

Minden egyes kaktusz virágzik – van, amelyik a magvetés után pár éven belül, de van, amelyikre akár évtizedeket is kell várnunk. A legismertebb oszlopkaktusz az Amerikában honos Carnegiea gigantea, a westernfilmek ikonikus növénye. Ő az élőhelyén úgy 70 éves korától virágzik, míg otthon nevelve ezt bele lehet szorozni körülbelül hárommal, amit élő ember még nyilván nem tudott az elejétől kivárni.

Mivel én is kimondottan oszlopkaktuszokkal foglalkozom, a legtöbbnél várnom kell 20–30 évet a virágzásra. Van kiskorom óta olyan harminc pluszos kaktuszom, amelyik még „meg se mukkant”.

Pedig minden kaktusz virága csodálatos a maga nemében, a miniatűröktől kezdve a hatalmas, 10–15 centis virágzatokig.

Összesen hány kaktuszt nevel otthon – van köztük, amelyik különösen közel áll a szívéhez?

Több százat. És ezek között vannak igen termetes növények is. Oszlopos formájú kaktuszokat nem sokan gyűjtenek, mert hatalmas teret igényelnek, magasságban akár több méteresek. A súlyuk is, a helyigényük is nagy, de engem pont azért érdekelnek, mert Magyarországon ritkaságnak számítanak. A beszerzésük is nehézkes, mert gömbkaktuszból a legújabb fajok is rögtön elérhetők a piacon, de oszloposból sok faj még a mag- és növénylistán sem szerepel. Nem szívesen emelnék ki kedvencet, nehogy a többi megsértődjön, de a legnagyobb egy Neobuxbaumia polilofa – az gyönyörűen virágzik évről évre! Téli kertben teleltetem őket, mert nincs üvegházam. Ez annyiból fájdalmas, hogy tavasszal ki, ősszel pedig be kell őket hordozgatnom, ami ilyen sok méretes példánynál nem könnyű feladat.

Ha már hőmérsékleti kérdések: mit gondol, a globális felmelegedés mennyire érinti a kaktuszokat?

Igazság szerint minden növényt érint, tapasztalatom szerint a kaktuszokat is. Úgy vettem észre, nem tesz jót nekik, mert most már az ősz egy kicsit elhúzódik, a tavasz pedig késik, ezáltal a tavaszi, nyári tenyészidőszak – amikor a növények fejlődési szakaszban vannak, virágoznak, nőnek – is felbolydult.

Kép

Fotó: Szász Adrián

Vajon elmondható a kaktuszokról az, ami a házi kedvencekről, hogy hasonlítanak a gazdájukra?

Hogy ők hasonlítanak-e rám, azt nem tudom, de magamon még annyira nem tapasztaltam ezt, ha csak nem a borostámra gondolunk! A gyűjtők repertoárja pedig éppolyan széles, mint a növényeké. Mindenki azt hiszi, hogy ez egy férfias hobbi, de nem: ugyanúgy a nők is szeretik a kaktuszokat. És korántsem csak botanikusok foglalkoznak velük, hanem bármely szakma képviselői örömmel gyűjtik.

Kaktuszok tízparancsolata 
1. A kaktuszt csupán akkor öntözd, ha a földje teljesen kiszáradt! Télen egyáltalán nem is kell locsolni.
2. Soha ne ültesd sima virágföldbe! A perlit, homok, kaktuszföld kombinációkat kedveli a legjobban.
3. Legyen lyuk a cserepe alján, mert ha a felesleges víz nem folyhat el, a gyökérzete rothadni kezd.
4. Érje sok fény, mert anélkül „éhes” marad a napra, és megnyúlik, elsápad.
5. Tiszteld a nyugalmi időszakát – amikor szinte téli álmot alszik! Ilyenkor ne bolygasd.
6. Amúgy se tapogasd feleslegesen, nem díjazza, ha „túlszeretik”, inkább messziről csodáld.
7. Ha mégis hozzá kell érned, a kezedre is vigyázz – újságpapírral, kesztyűvel, kaktuszfogóval!
8. Ne a like-okért tartsd – a valódi gondoskodás nem Instagram-posztokban mutatkozik meg.
9. Csak akkor tedd ki a kertbe, ha már ismered a télálló képességét, hogy hány fokot bír ki.
10. A kaktusz nem siet sehova. Türelmes légy, és megjutalmaz – ha szerencséd van, virággal!

Fotó: Szász Adrián

Kaktuszrekordok

A legtöbb kaktuszfaj – több mint 600 – Mexikóban őshonos. A saguaro (Carnegiea gigantea) egyedei 200 évig is élhetnek, egyes ma élő példányaik még az 1800-as években „születtek”. A legmagasabb mért példány egy arizonai saguaro volt: közel 24 (!) méteres, ám egy viharban kidőlt. A többség „csupán” 12–15 méter magas. A legsúlyosabb fajnak a Cereus repandus-t mondják, ami elérheti a 10 tonnás tömeget is. A legszúrósabbak a Ferocactus („heves kaktusz”) fajok – vastag, akár 12–15 centis töviseik miatt becenevük: „a sivatag szögesdrótja”. A legvirágosabb kaktusz a gömbölyű Mammillaria bombycina, amely képes akár 50-80 apró virágot is hozni egyszerre, amik virágkoszorúként ölelik körbe. A leglassabban növők az Ariocarpus fajok: ha jó évük van, 5-10 mm-t nőnek… A világ legkisebb – extrém ritka – kaktusza a Blossfeldia liliputana. Átmérője 1–2 centiméter, gyakran mohának nézik.

Kaktusz a konyhában

A fügekaktusz (nopales) levelei és gyümölcsei is fogyaszthatók: a leveleket a tüskéktől megtisztítva zöldségként, főzve, sütve, párolva hasznosítják, íze savanykás, állaga roppanós. Mexikói salátákban, levesekben, tojásos ételekben, tacókban találkozhatunk vele. A gyümölcsöt desszertekben, lekvárként vagy szörpként fogyasztják, édes és lédús. Rostokban, C-vitaminban, antioxidánsokban gazdag.