Hogyan neveljük önállóságra a gyerekünket?

Tény, hogy nem könnyű nem felhúzni a cipzárt, amikor már percek óta figyeljük a küzdelmét, vagy nem adni tanácsot, ha a gyermekünk feldúlt, mert összeveszett a legjobb barátjával… Mégis érdemes bátorítanunk az önállóságra.

Egy példa

Bence szorgalmasan birkózik a cipőfűzőjével indulás előtt.

– Kisfiam, mi tart ennyi ideig? Indulhatunk végre?

– Mindjárt, csak még nem tudtam megcsomózni!

– Ugyan már, ezerszer mutattam, hogy kell! Egyszerű. El fogunk késni az edzésről, ha ennyit szöszmötölsz!

– Jól van, de csúszik a fűzőm. Nem megy! – görbül le a szája.

– Na, emeld fel a lábad, bekötöm azt a fűzőt!

Hogyan érzi magát Bence: Nem boldogult egy – Apa számára könnyű – feladattal. Csalódást okozott. Nem tartják képesnek arra – és ő sem saját magát –, hogy akár egy ilyen egyszerű feladatot is megoldjon. Ügyetlen.

Ezzel szemben, lehetne így is:

– Mi a helyzet, Bence? Indulhatunk?

– Mindjárt, csak még nem tudtam megcsomózni!

– A fűzők megkötéséhez néha nagyon kell figyelni, hajlamosak kicsúszni a kezed közül.

– Hát ez most nagyon csúszik, az biztos!

– Komoly munkát adnak az ujjaidnak, igaz?

– Azt – fúj egy nagyot Bence.

– Képzeld, mikor ekkora voltam, mint Te, néha lekéstem a buszt, mert nem boldogultam a fűzőmmel. Pontosan tudom, milyen nehéz munka ez.

– Lekésted? – képed el Bence.

– Nem mindig, volt, hogy a nagymamád bekötötte helyettem, akkor elértem. De nem volt jó érzés az sem.

– Sikerült! Már majdnem elment a kedvem az edzéstől is. De most már mehetünk!

Miben volt más ez a megoldás?

Nehezen boldogult egy feladattal, ami még Apa számára sem volt könnyű. Elismerték a küzdelmét a fűzővel, kicsit még bátorították is, és nem helyezték nyomás alá, hogy miatta késnek majd el.

Kép

Illusztráció forrása: Profimedia – Red Dot

Az önállóság előnyei

Lássuk, mi mindennel gazdagíthatjuk gyermekünket, ha hagyjuk önállósodni:

Az irányítás érzése – mindenki szereti, ha képes kontrollt gyakorolni önmaga és saját élete felett. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy teljes önállóságot adjunk, de vannak döntések, amelyeket rájuk bízhatunk, ebben segít, ha választási lehetőséget biztosítunk számukra.

Önállónak lenni jó érzés – a gyerekek is meg tudják kreatívan és humorral oldani a helyzeteket, ha jól érzik magukat a bőrükben. Az önállóság érzése önbizalmat ad. Az a gyermek, akinek stabil az önértékelése, hozhat rossz döntést, amelyet nyugodtan értékel, átgondolja a helyzetet, és hozhat más döntést. Amikor egy három éves úgy dönt, hogy magának tölt az almaléből, és az bizony melléömlik, ha kritizálás nélkül ismertetjük vele a következményeket „a törlőrongy el tudja tüntetni”, negatív érzések helyett felismeri döntésének következményeit, és könnyen lehet, hogy a következő alkalommal másként dönt majd.

Döntés több lehetőség között – ez komoly lépés a problémamagoldó gondolkodás útján! Ilyen esetekben a gyerekeink tornáztatják elméjüket, különös és egyedi kombinációkat hozva létre tárgyakból és ötletekből.

Önfegyelem – Ha a lehetővé tesszük, hogy megválaszthassák, mi történik velük, önfegyelmet is tanítunk nekik; így segítve morális fejlődésüket.

A felelősség elfogadása – amennyiben gyermekünk nincs megelégedve döntése következményeivel, ne próbáljuk mindenáron semlegesíteni a helyzetet, és megóvni őt. Az önálló döntésben ott a felelősségvállalás a következményekért is.

Kevesebb konfliktus – ha folyamatosan meghatározzuk, mit tegyen, előbb-utóbb azt tapasztaljuk, hogy próbálja tágítani a kereteket. Ha megértjük, és elfogadjuk, hogy minden gyermeknek különböző érdeklődési területei és szükségletei vannak, egyre többször adjuk meg számukra a választás lehetőségét. Ha kiválaszthatják azt, ami leginkább megfelelő az adott helyzetben, nap mint nap kevesebb konfliktussal szembesülünk.

Hogyan tudjuk segíteni gyermekünket az önállóság útján, a gyakorlatban?

HAGYJUK DÖNTÉST HOZNI: hagyjuk, hogy gyakorolhassa az önálló döntéshozatalt, amivel segítjük, hogy felnőttként könnyebben tudjon döntéseket hozni. (Egyszerű lehetőségekkel kezdhetünk: fél vagy tele pohár tea, csíkos vagy egyszínű zokni.)

MUTASSUNK TISZTELETET: ha erőfeszítéseit tisztelet övezi, összeszedi magát, és maga küzd meg a problémáival. (Mint a cipőfűző esetében.)

NE TEGYÜNK FEL TÚL SOK KÉRDÉST: a túl sok kérdést a magánszféra megsértéseként érzékelheti, inkább hagyjuk, hogy magától meséljen, ha akar.

NE SIESSÜNK MEGVÁLASZOLNI A KÉRDÉSEKET: engedjük, hogy először ő maga keresse kérdéseire a választ. (Kérdezzünk vissza, hátha már nála is ott a válasz, csak arra vár, hogy hangosan is kimondhassa.)

BÁTORÍTSUK KÜLSŐ FORRÁSOK HASZNÁLATÁRA: ezzel is segíthetünk, hogy lássa, nem függ teljesen tőlünk, az otthonon kívüli világ is segítségül hívható. (Kérdezzük meg az állatorvos, a könyvtáros, a fogorvos véleményét.)

NE VEGYÜK EL A REMÉNYT: azzal, hogy megpróbáljuk megóvni a csalódástól, sokszor a reménytől, álmai elérésének lehetőségétől fosztjuk meg. (Tegyünk fel kérdéseket az elképzeléseiről, hagyjuk, hogy meséljen!)