Hogyan keressünk és találjunk párt? – A pszichológus tanácsai

Fejben dől el

Ahogy egy rövidebb-hosszabb időre vállalt tudatos egyedüllét, úgy a párkeresés állapota is jórészt döntés kérdése. Először magamban érdemes tisztáznom, hogy innentől nyitott szemmel és nyitott szívvel élem a napjaimat, figyelek, keresek. A tudatosság a párkeresésben is segítség lehet. Fontos szempont, hogy ha én úgy érzem, hogy rendben vagyok, kész vagyok a társtalálásra, tudnom kell, nagyjából kit keresek, vagy ha valakinek ez könnyebb: kit nem keresek.

Hasznos készíteni egy listát magamnak azokról az értékekről, világnézeti szempontokról, amiket feltétlenül szükségesnek gondolok a leendő páromban, vagyis amelyek hiánya kizáró tényező.

Ezzel energiát tudunk megsprórolni magunknak, hogy hamarabb kiderüljön, ki lehet esélyes befutó. Arra az időszakra is jó lehet a lista, amikor már megvan a jelölt, de a rózsaszín szemüveg miatt kissé homályos az észlelésünk.

Stratégia vs. romantika

Ha már egy ideje keresem a társam, körülnéztem a környékemen, a közösségeimben, munkatársak közt és mindenhol, ahol gyakran járok, de továbbra sem látható megfelelő jelölt, ideje kimozdulni a megszokott életteremből, és máshol is körbenézni. Sok pszichológus és kísérő-segítő szakember mondja, hogy az igazi élmények a komfortzónánkon túl kezdődnek. A párkeresés esetében ez nem azt jelenti, hogy csak ejtőernyős ugrás vagy féléves tibeti elvonulás közben-után találhatok megfelelő párt, hanem hogy érdemes nyitni új közösségek, új hobbik, új érdeklődési témák felé. Segítségünkre lehet egy terv, egy lépéssor, például mikor megyek el végre modern táncokat tanulni vagy önkéntes kórházlátogatónak, vagy azokra a kézilabdázásokra, ahová már egy éve hívnak a barátaim. Nem kell félni, stratégia, a „tervszerűség” nem megy a romantika rovására. A tervezés csupán megkönnyíti egy újabb, gyakori csapda elkerülését.

A huzamosabb ideje párt keresőknek nagyon kell figyelniük arra, hogy továbbra is alkalmasak maradjanak egy párkapcsolatra.

Érthető folyamat, ha egy szingli berendezkedik az egyedüli életre, de ha igazán szeretnék párt találni, nem kényelmesedhetek el. Rugalmasnak, nyitottnak kell maradnom, elsősorban pszichésen, hogy egy megfelelő társ esetén meg tudjam osztani az életem vele, a kissé megcsontosodott, már megváltoztathatatlannak tűnő szokásaim ne zárják ki ennek lehetőségét.

Új idők, régi szerepek

A technika rohamos fejlődésével gombamód szaporodnak az új párkereső lehetőségek is. A virtuális profilok világában más irányból közelíthető meg az ember, az értékes és informatív személyes benyomás elvész, helyette általában a valóságnál jóval előnyösebb, gondosan válogatott képet kaphatunk egy másik emberről. Mégis kimondottan érdemes a virtuális ismerkedés lehetőségeit használni, hiszen egyszerű felhasználóként könnyen rátalálhatunk a megfelelő célcsoportra, a többi társkeresőre. A randevút megelőző emailezés – bár nem helyettesíti a személyes találkozást – már adhat egy előzetes képet arról, hogy egymást keresi-e a két fél, érdemes-e találkozniuk.

Nagyon fontos, hogy ha az online világba merészkedünk, akkor ne egyedül tegyük ezt, legyen mellettünk barát, aki ha szükséges lendületet ad, vagy ellenkező esetben kijózanít.

Csengőre várva

Ahogy környezetünk, vagy saját, belülről fakadó nyomásunkra egyre sürgetőbbnek érezzük az életre szóló társ megtalálását, úgy növekszik néhány tipikus hibának a valószínűsége is. Az egyik ilyen a „ha nincs ló, jó a szamár is”– elven, vagyis a mindegy alapon kötött nem megfelelő kompromisszum. Bármennyire nagy szenvedéssel is jár a magányosság, egy rosszul megalapozott, eleve esélytelenül induló házasság sokkal mélyebb és súlyosabb sebeket tud okozni. Ne fosszuk meg magunkat az esélytől a kapkodással, ne alkudjunk meg! Természetesen az érett személyiséggel és kialakult egzisztenciával rendelkező párkeresőknek nem szükséges kamaszszerelmekhez hasonlóan hosszú évekig együtt járniuk az eljegyzést megelőzően, de a néhány hét vagy hónap alatt meghozott döntések pszichológiai szempontból túlságosan nagy rizikót hordoznak magukban. A másik veszélyforrás a „Nagy Ő” eltúlzott gondolatköre, amikor egy olyan szőke herceg (vagy hercegnő) csengetését várjuk a bejárati ajtón, akivel aztán egyáltalán nem kell dolgozni a párkapcsolatunkon, hiszen rögtön tökéletes minden. Csalóka illúzió ez is, amit a megfelelő önismeret és realitásérzék, valamint az őszinte baráti tanácsok segíthetnek elkerülni.

Végül a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb tanács: a nagy elővigyázatosság és tudatosság közepette ne feledjünk el lehetőséget hagyni arra, hogy egyszer csak magától besétáljon valaki az életünkbe, aki megfelelőnek tűnik a komoly ismerkedésre, és aki teljesen máshonnan jön, mint amire számítottunk. Merjünk neki utat engedni magunkhoz!

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>