„Hogy az emberpalántából egészséges, életküldetését megvalósítani képes felnőtt váljon…”

A Szent István Intézet, az Alapjogokért Központ és a Batthyány Lajos Alapítvány közös gyermekvédelmi konferenciáján politikusokkal, szakértőkkel és külföldi előadókkal járta körbe napjaink égető kérdését, hogy miképpen óvhatjuk meg gyermekeinket a hazánkban is egyre jobban terjedő gender-ideológiától, amely súlyos károkat okozhat szexuális fejlődésükben.

Az észak-amerikai kontinensen és Nyugat-Európában már az óvodákban és az iskolákban is teret kapott a gender-ideológiára alapozott LMBTQ-propaganda, amely a fiúk és a lányok közötti különbséget igyekszik elmosni, és a születési nemet cserélhető változóként állítja a gyermekek elé. Mesekönyveken, előadásokon keresztül próbálják „érzékenyíteni” a legkisebbeket, legvédtelenebbek, valójában „saját világnézetüket, ideológiájukat akarják ráerőltetni a társadalomra és annak minden egyes tagjára” ennek az ideológiának a hívei – mondta előadásában Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. Véleménye szerint céljuk az „Isten haza, család relativizálása, a zsidó-keresztény kultúra eltörlése, a nemzeti szuverenitás lerombolása és a család mint a társadalom alapegységének újradefiniálása”.

Varga Judit igazságügyi miniszter beszédében kifejtette, olyan világban élünk, amelyben szuverenitásunkat támadják, de „Magyarország akkor is meg fogja védeni kultúráját és identitását, ha ránk küldik az egész Rajnát.” Felhívta a figyelmet arra, hogy az oly sokat támadott gyermekvédelmi törvény a gyermekek védelméről, a szülők jogának biztosításáról szól, és a kormány az alkotmányos identitást védi, a jogszabály semmiféle diszkriminációt nem tartalmaz:

„A törvény a nagykorú állampolgárokra nem vonatkozik, Magyarországon mindenki szabad ember, úgy él, ahogy szeretne, és a szexuális kisebbségek jogai is védve vannak.”

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató előadásában arról beszélt, miképpen védhetjük meg a számukra káros hatásoktól gyermekeinket a nevelés által. A világos értéklátásra hívta fel a figyelmet, amelynek alapja az önnevelés és az életkorhoz igazodó, korlátokon belüli szabadság megteremtése. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy „az életnek vannak törvényei, amelyekkel fontos együttműködnünk. Nem választhatom meg, hogy reggel van vagy este, azt sem, mekkora legyen az IQ-m vagy a lábam mérete, és nem annyi éves vagyok, ahánynak érzem magam, csak úgy, mint azt sem, hogy férfi vagy nő vagyok-e”.  

Prof. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus előadásában a gyermek fejlődésének útját járta végig a születéstől kezdve a felnőtté válásig, áttekintette, mikor mire kell ügyelni, hogy „az emberpalántából egészséges, életküldetését megvalósítani képes felnőtt váljon”. Beszédében kitért korábban oly sokszor támadott kijelentésére is, miszerint „a nemi orientáció viselkedési eltérései toleráns elfogadásának megtanulására nem ez az életkori szakasz (kisgyermekkor – szerk.) alkalmas, hanem a késő kamaszkor. Ekkor nincs semmiféle érzékenyítésnek helye és ideje, ezt mint epigenetikai törvényt szükséges elfogadni, és az ettől eltérő vélekedésnek nem szabad helyt adnunk, nincs mese.” 

Papp Miklós görögkatolikus pap keresztény nézőpontból járta körbe a szexuális nevelés kérdését. Hangsúlyozta: „Annak van joga nevelni, aki az életadás misztériumában és a terhekben is részt vesz.” Beszédében kitért a II. Vatikáni Zsinat megfogalmazására is, miszerint a szülőség isteni hivatás, a szülő Isten teremtő szeretetének munkatársa. 

Kép

Papp Miklós - Kép: Szent István Intézet

A konferencia nemzetközi kitekintést is adott a témában. Paul D. Sullins szociológiaprofesszor, aki Amerikából online kapcsolódott be a konferenciába, az azonos nemű szülők és a gyermekek jólléte közötti összefüggést elemezte.

Több kutatást hozott példaként, amelyek arra világítottak rá, hogy a házas biológiai szülőktől indulva az élettársi kapcsolatban élő biológiai szülők, az elvált, az újraházasodott biológiai szülőkön át az azonos nemű párokig haladva egyre romlik a gyermekek jólléte.

Vagyis egy gyermeknek saját biológiai szüleire van leginkább szüksége ahhoz, hogy jól éljen, egészségesen fejlődjön, ettől minél inkább eltávolodunk, annál nagyobb eséllyel lesznek a gyermeknek nehézségei, mentális problémái. „Ha mindezt empirikus kutatások bizonyítják, akkor miért támogat egy állam olyan folyamatot, amelyben részben elzárják a gyermeket attól a lehetőségtől, hogy biológiai szülei neveljék?” – tette fel a kérdést a professzor.
Sullins az előadásában az azonos nemű párkapcsolatok instabilitására és a leszbikus párok között fellépő konfliktusokra is kitért. Ugyanis a biológiai anya és a gyermek között erősebb kötődés alakul ki, a másik nő marginalizálva érzi magát, és féltékeny lesz, amely aztán sokszor a kapcsolat felbomlásához vezet.

Roger Kiska, a Christian Concern jogi tanácsadója az Egyesült Királyságból hozott példákkal illusztrálta, milyen következményei vannak, ha egy nemzet enged az LMBTQ-propagandának. Ott ugyanis már az LMBTQ-elemekkel tarkított szexuális nevelést beleszőtték a nemzeti tantervbe. Előfordul, hogy 5–10 éves gyerekeket kényszerítenek arra, hogy LMBTQ Pride felvonuláson vegyenek részt, a lányok és fiúk cseréljék ki egymás között ruháikat, vagy melegjogokról olvasnak nekik. Ha a szülő ezzel nem ért egyet, homofóbnak nevezik, és olykor még a gyermeket is megbüntetik, mondván, nem tiszteli a közösséget. Mindezt annak ellenére teszik, hogy elvileg ott is joga van a szülőknek meggyőződésük és hitük alapján nevelni a gyermeküket.

„Fontos, hogy elismerjük és elfogadjuk, hogy egy pluralista társadalomban sokfélék vagyunk, de nagy különbség van a között, hogy elfogadunk és tolerálunk, és a között, hogy ünnepeljük és megerősítjük a homoszexuális társadalmat, hiszen az már indoktrináció”

 – hívta fel a figyelmet Roger Kiska.