Ha úgy tűnik, „összejöttünk”: hogyan alakul ki manapság egy párkapcsolat?

Hogyan kezdődnek manapság a párkapcsolatok?

Mindkét fél végiggondolja pszichés, szociális érettségét, mérlegelik a kulturális tényezőket, majd döntenek, hogy elindulnak-e a közös úton? Segítséget jelent számukra a visszajelzés, a hiteles közeg, a példák? Nemigen. Ma a párkapcsolatok nagy része kuszán indul, és sokszor még kuszábban ér véget. A fiatalok együttjárását „segítő” felnőtt társadalom majdnem kizárólag a szexuális biztonságot hangsúlyozza, nehogy megtörténjen a „baj”, és megfoganjon egy még nem várt élet. Ma a fiatalok nagyon nagy részt magukra vannak hagyva. A fiataloknak leginkább biztonságos érzelmi háttérre lenne szükségük, ahhoz, hogy valódi segítséget kaphassanak például a párkapcsolati döntéseikben is.

Ki udvarol kinek?

Minden kornak és kultúrának saját szabályrendszere volt és van arra, hogy ki és hogyan udvarolhat, és hogyan szokott indulni egy párkapcsolat, ma ehhez egyre kevesebb a külső támpont. A hagyományos felfogás szerint a férfi a kezdeményező, az aktívabb fél, ám a nő sem ül tétlenül, ábrándozva a kézimunkája felett: sokkal célravezetőbb, ha egyértelmű(nek vélt) jeleket küld a kiszemelt férfi felé. Például elejti a keszkenőjét. Ez ma már sokak szerint maradi gondolat: ugyan miért várjon a nő a férfi kezdeményezésére, ha ő is megteheti, és persze a mai férfiakra a világ végéig is lehetne várni. Ahogyan más párkapcsolati témában sem, megdönthetetlen igazság talán az udvarlási szerepekkel kapcsolatban sem létezik – érdemes azonban levonni a következtetéseket már az udvarlás legelején. Ha nőként olyan férfit választok életem társául, aki a napnál is világosabb jelekből sem ért, mire számíthatok a házasságunkban a szürke hétköznapok problémáinál? Ha nekem fontos, hogy ő minél többet értsen belőlem szavak nélkül is, akkor felesleges olyan emberrel töltenem az időt – nőként udvarolni a férfinak –, akinek ehhez nincsen szándéka, képessége. A férfi szemszögéből nézve ugyanez: ha egy nő udvarol nekem, mitől tudok én férfi lenni mellette? Mit fog még megtenni helyettem, miben veszi át a szerepem?

Ismerkedés, de hol?

A kiegyensúlyozott családokkal párhuzamosan a társas lehetőségek száma is csökken: a fiatalok egyre kevésbé járnak valódi közösségekbe, beszűkültek az ismerkedési lehetőségeik. Egy 2012-es kutatás szerint a magyar fiatalok több mint háromnegyede általában otthon tölti a szabadidejét. Úgy tűnhet, hogy állandóan „együtt lógnak” a fiatalok, sok száz emberrel tartják a kapcsolatot a virtuális világban, valójában azonban csak az iskolában vagy a kommunikációra alig alkalmas bulihelyeken találkoznak, illetve az sem idegen élmény már, amikor azt látjuk, hogy közösségi eseményeken társas magányban nyomogatják kütyüiket a fiatalok, illetve a már kevésbé fiatalok is. Manapság tehát nehezebb dolguk van a fiataloknak, ha valódi közösségre és élményekre vágynak, nem pusztán a közel tökéletesre szerkesztett profilokkal szeretnének ismerkedni.

A zsákutca bejárata

Egy kapcsolat kezdeténél a nagy szerelem mellett érdemes azt is mérlegelni, készen állok-e egy udvarlásra, vagy hogy udvaroljanak nekem? Van-e kizáró ok, élethelyzet, illetve főleg: készen állok-e egy párkapcsolatra? Sokan unalomból vágnak bele az udvarlásba, a párkapcsolatba, másokat az egyedülléttől való félelem kerget valaki karjaiba. Vannak férfiak, akik pusztán kihívásként tekintenek az udvarlásra, hogy az áhított célt, mint egy meghódítandó hegycsúcsot elérve továbbálljanak.

Ártalmatlan kaland?

Egyre több párnál látjuk azt, hogy már nem az a kérdés, hogy ki udvarol kinek, ugyanis gyakran sajnálatos módon már ismerkedés sincsen igazán. Különböző zajos szórakozóhelyeken néhány tánc között ordítva, jó esetben a másik keresztnevét megtudva hajnalban már párként távoznak, hogy nappal rácsodálkozhassanak, kit is nyertek a „zsákbamacskán“. Ha elégedettek az addig látottakkal, folytatják, ha nem, az sem baj, jön más. Sajnos a valódi döntés nélküli párválasztás, vagyis párkapcsolatba sodródás a közvélekedéssel ellentétben igenis kihat a későbbi kötődési képességre, vagyis minden ilyen ártalmatlannak mondott rövid kaland nehezíti a későbbi esélyeinket a boldog és hosszú párkapcsolatra.

Természetesen ahhoz, hogy tudjam, milyen pár való hozzám, kivel lehetnék igazán boldog, elengedhetetlen valamilyen mértékű önismeret is. Ezt a feladványt nem lehet egyismeretlenes egyenletként megoldani, tisztában kell lennem az alapvető jó tulajdonságaimmal és személyiségem fejlesztésre szánt területeivel is.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>