„A gyerekeink barátkozzanak meg azzal a ténnyel, hogy a dolgok folyamatos változásban vannak körülöttük”

Mire jó a rugalmasság?

A kiszámítható és jól tervezhető élet és felnőttkor inkább tűnik derűs ábrándnak, mint a valósághoz közeli ígéretnek. Míg mi azt hallgattuk, hogy a boldog és sikeres élet receptje, ha jól tanulunk és találunk egy képességeinknek megfelelő állást, de már mi magunk is tudjuk, hogy a helyzet nem ennyire egyszerű. Az életben való boldogulásunk, sikerünk, boldogságunk sokkal inkább függ a készségeinktől, képességeinktől, mint a megszerzett tudástól. Aki tud alkalmazkodni egy kapcsolat változásaihoz, hullámzásához, nagyobb valószínűséggel tudja megtartani azt a kapcsolatot, mint aki azt keresi a másikban, aki tegnap volt. Hasonlóképp a munkahelyi átalakítások is azok számára vészelhetők át könnyebben, akik rugalmasan tudnak idomulni az új helyzethez, és nem visszafelé tekintenek. E két készség következménye, hogy aki képes jól használni őket, az képes tanulni a múltbéli tapasztalataiból, hibáiból, ezáltal önmagát is a változás aktív részesévé, és nem csak elszenvedőjévé teszi.

Játék és problémamegoldás

Fontos, hogy a gyerekeink barátkozzanak meg azzal a ténnyel, hogy a dolgok folyamatos változásban vannak körülöttük. Legjobb, ha ezt játék közben „vetjük be” és emellett bőven hagyunk biztonságot nyújtó állandó tényezőket a mindennapokban. Az alkalmazkodókészség magában foglalja azt is, hogy a felmerülő problémákra, helyzetekre megoldásokat keresünk – lehetőség szerint többet is. Hogyan tudunk minél több lehetőséget biztosítani, hogy a gyerekeink megtanulják megoldani a problémákat? Ehhez első lépésben empátiára van szükség. Ha azt szeretnénk, hogy megerősödjön a problémamegoldó személete, ezt érdemes figyelembe venni. Minden problémának több megoldása van, még ha néha hajlamosak is vagyunk ezt elfelejteni, és kizárólag a magunk igaza felé hajlunk, meg sem hallva a másikat. Ezért szükséges egy kis empátia: megvizsgálni, hogyan is néz ki az adott szituáció a másik fél szemszögéből. Bátorítsuk a gyerekeinket arra, hogy egy helyzetre minél több lehetséges megoldást gondoljanak ki, és élvezettel hallgassuk az ötleteiket! Nem biztos, hogy valamennyit át is tudjuk ültetni a gyakorlatba is, ám nem is feltétlenül ez a cél. Sokkal inkább az, hogy gyakorolják a kritikus gondolkodást, vizsgálják meg, hogy egyes döntéseiknek milyen következménye lehet, és hogyan hat ez az adott problémára.

A nehézség ebben gyakran abban a dilemmában áll, hogy mennyire avatkozzunk be. Én magam folyamatosan és kitartóan törekszem rá, hogy minél kevésbé folyjak bele a megoldási kísérleteikbe, és ne az én készségeim kapjanak újabb megerősítést, amikor megoldok számukra, vagy helyettük valamit, hanem az ő készségeik gyarapodjanak. Azt szeretnénk, hogy ha elengedjük a kezüket, képesek legyenek döntéseket hozni, konfliktusokat kezelni, és alkalmazkodni az adott helyzethez. Ehhez viszont rájuk van szükség, és nem arra, hogy mi szülők kedvünkre alakítsuk a gyerekeink környezetét. 

Hogyan fejleszthető?

• Beszélgessünk olyan helyzetekről, amikor egy-egy váratlan történés folytán meg kell változtatnunk az addigi terveinket, vagy meg kell oldanunk a felmerülő problémát. Adjunk lehetőséget, hogy ők maguk is ötletekkel állhassanak elő, még olyan helyzetben is, amikor nem konkrétan róluk van szó.
• Játsszunk olyan játékokat, amelyek során a szereplők cserélődhetnek.
• Találjunk ki meséket közösen, ahol mindenki alakíthat a történeten.
• Nagyobb gyerekeknél mondatonként írhatunk vagy mesélhetünk közös történeteket, ahol gyorsan kell reagálni az előttünk elhangzó mondatokra, és hozzáfűzi a saját gondolatainkat.

Egy gyakori probléma megoldása

Tegyük fel, hogy a gyerekeink gyakran vesznek össze játékokon. Mindannyiuknak egyszerre kell ugyanaz, vagy az egyikük vehemensen ragaszkodik hozzá, hogy az az övé, és esze ágában nincs odaadni a testvérének. Adja magát a lehetőség, hogy ilyenkor a kezünkbe vegyük az irányítást, és közöljük a gyerekeinkkel, szerintünk mi a helyzet megoldása. Ez azonban két okból sem javasolt.

• Nem gyakorolják a konfliktuskezelést.
• Egyikük – rosszabb esetben mindannyian – igazságtalannak érzi a döntést, és elégedetlen lesz vele. Ami előrevetíti egy következő konfliktus megjelenését. Amit, ha nem változtatunk, ismét nekünk kell megoldanunk. Ami után ismét aktuálissá válik az 1–2. pont.

Ehelyett hagyjunk egy kis időt, hogy lenyugodjanak a kedélyek. Üljünk le közéjük (az azonos szint ilyenkor fontos, nem felülről, „mindentudóként” avatkozunk be) és mondjuk el, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak, mert mindketten ugyanazt a dolgot szeretnék, ám tehetnének egy kísérletet arra, hogy megoldást keressenek, amivel jó esetben mindketten elégedettek lehetnek. Elképzelhető, hogy ilyenkor egyikük, vagy akár mindannyian közlik, hogy nem érdekli őket a másik véleménye, ők akarnak azzal játszani és pont. Itt jön megint az empátia. Ne azzal rukkoljunk elő, hogy „akkor ő sem fogja neked odaadni, ha legközelebb kéred”. Ez a fenyegetés ritkán hatásos, ráadásul az együttműködési szándékot is mérhetetlenül rombolja. Arról nem beszélve, hogy egy konkrét és aktuális szituációra keresünk megoldást, nem egy jövőben esetleg előforduló helyzetre. Kérjük meg őket, hogy mondják el, mit szeretnének, és mi zavarja őket abban, amit a másik tesz. Mindenkit meghallgatunk, anélkül, hogy egymás szavába vágnánk.

Mi, szülők pedig ne fűzzünk hozzá értékelést, egyetértést vagy példálózást, hogy a másik „milyen szépen elmondta, akkor Te se verekedj közben”. Komoly odafigyeléssel törekedjünk arra, hogy valóban közvetítők legyünk, és ne aktív részesei a vitának. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a következő lépés, amikor javaslatokat kérünk tőlük, hogyan lehetne megoldani a helyzetet. Könnyen lehet, hogy továbbra is ragaszkodnak a saját álláspontjukhoz, ám elég jól megfigyelhető, hogy ha kiadhatták magukból az érzelmeiket, és elmondhatták, mi zavarja őket a másikkal kapcsolatban, hajlamosabbak lesznek kicsit más nézőpontból is megnézni a helyzetet. Innen pedig már csak valóban néhány lépésre van szükség a közös, és mindenki által elfogadható megoldásig. (Ezekre és ehhez hasonló szituációkra és készségek megerősítésére készítünk éppen egy gyakorlófüzetet.)