„A gyászban nincs olyan, hogy kinek fáj jobban…” – Horváthné Rényei Szabina a gyász lélektanáról a Spiritusz podcastban

A veszteség állandó az életben. Előbb-utóbb mindenkit utolér: elveszíthetjük szeretteinket, egészségünket, a munkánkat, és majd egyszer mi magunk is elköszönünk az élettől. A természetközeli népeknél sokkal elfogadottabb a veszteség – közelebbi viszonyban állnak ugyanis az élettel és a halállal, mint a modernkori civilizáció embere. „A stresszes élet forgataga nem ad igazán lehetőséget arra, hogy érdemben foglalkozzunk az érzéseinkkel. A gyász tabu a magyar társadalomban – nem tudjuk, hogyan beszéljünk róla, vagy nem is merjük előhozni a témát” – vallja Horváthné Rényei Szabina szakpszichológus, aki viselkedéselemzőként, gyászcsoport-kísérőként is segíti a hozzá fordulókat.

Vajon minden változás magában hordozza már a veszteséget is? A szakember szerint nem csupán a negatív előjelű történésekhez köthető veszteségérzet és gyász: az olyan kiemelt életesemények, mint például az esküvő, az új lakásba költözés, a gyermek születése, egy nyaralás vagy a nyugdíjazás is felboríthatja a belső egyensúlyt.

Születésünktől halálunkig normatív krízisek kísérnek minket, amelyek az életszakaszváltásokhoz kapcsolódnak.

A kötődés mértéke határozná meg a gyász mértékét is? Horváthné Rényei Szabina szerint a gyász minden esetben egyedi: sok múlik az adott személy élettörténetén, személyiségén, azon, hogy milyen veszteségek érték korábban, milyen szociális háló áll mögötte, milyen a megküzdési stílusa… Az sem mellékes, hogy érzelemfókuszú-e az illető kommunikációja, vagy inkább cselekvő típus.

Sokan gondolják azt, hogy a gyász „magától jön, magától megy”, az idő majd begyógyítja a sebeket. Pedig az idő önmagában semmit nem old meg, és attól, hogy magunkra erőltetjük a mosolyt vagy belemerülünk a munkába, nem enyhül a fájdalom. A korábbi veszteségek adhatnak egyfajta „edzettséget”?
Hogyan tudunk megfelelően vigasztalni, miképp lehetünk egymás vigaszai?

„Legyünk empatikusak, merjünk kérdezni! Biztosítsuk bizalmunkról, együttérzésünkről a másikat! Viszont ne felejtsük el, hogy a saját részvétünk nem a másik ember gyásza...”

Minden gyászból van gyógyulás? Mikor érdemes szakember segítségét kérni? Hogyan állunk a saját halálunkhoz, és érdemes-e erről beszélni? A Spiritusz új adásában ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk, csatlakozzanak hozzánk!

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

Spiritusz. Bátorító beszélgetések a lelki egészségért. A Képmás magazin pszichológiai podcast-műsora. Vendégeink a lélek bonyolult működését jól ismerő szakemberek és olyan ismert személyiségek, akik bátran beszélnek életük legnehezebb és legörömtelibb időszakairól, küzdelmeikről és felismeréseikről. A boldogsághoz önmagunk és a többi ember viselkedésének megértésén keresztül vezet az út. Tartsanak velünk!
A műsorvezetők, egymást váltva: Németh Szilvia rádiós műsorvezető, a Képmás magazin újságírója és Bóna Judit, a KarcFM műsorvezető-szerkesztője.
A Spiritusz podcastot megtalálja a Spotify-on, a népszerű podcast applikációkban, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján. Bárhol is hallgatja ezt a podcastet, kérjük, iratkozzon fel rá, hogy értesülhessen az új adások megjelenéséről.