Fiatalabb vagy, mint egy tizenkettedikes?

Nyilvánvaló, hogy nagyon sok cégnek áll érdekében, hogy elhitesse velünk, hogy az idős test csúnya, a ráncok ellenségek, és a fiatalság látszata mindenek felett álló érték. Nemhogy szükségünk van a kozmetikumokra, de egyenesen megérdemeljük őket – ahogy az egyik cég reklámja is hirdeti. S hogy mi, nők mindezt miért hisszük el olyan könnyen? 60. életévét nemrég betöltő ismerősöm szerint én még nem érthetem a választ. Mély meggyőződéssel állítja, ha majd testemen látom az idő múlását, én is naponta többször fogok az üveghez nyúlni – mármint a ránctalanító krémes tégelyhez, amitől azt remélem majd, visszavarázsolja 20 évvel azelőtti arcomat és énemet. Bennem azonban felmerül a kérdés, hogy nem olcsóbb és egészségesebb-e elfogadni önmagamat és az idő múlását, mint krémeket vásárolni vég nélkül.

Egy fiatalító kencéket népszerűsítő ügynöknek valószínűleg már most is igazi kihívást jelentenék. A tényt például, hogy máris lemaradtam a mimikai ráncok elleni küzdelem időben kezdéséről, szemrebbenés nélkül szoktam tudomásul venni – pedig ha mozgatnám a szem környéki izmaimat, legalább lassíthatnám a ráncok kialakulását. Ráadásul a mellnövelő, -feszesítő és dekoltázsfiatalító szérumok sem érdekelnek, mert elfogadtam a testem. A krémeket plakátokon reklámozó színésznő ránctalan arcát pedig nem szépnek és fiatalnak, hanem kifejezéstelennek látom.

Időnként azért hallgatok egy-két magazin felszínes tanácsaira. Például figyelek arra, nehogy elkövessek valamilyen sminkbakit, amitől az arcom idősebbnek tűnik a valódi koromnál, úgyhogy inkább nem is terhelem semmilyen sminkkel a bőrömet. Így nyugodtan bízhatok abban, hogy éppen annyinak látszom, amennyi vagyok: 27 évesnek. Mert megérdemlem, hogy önazonos legyek.