Ez nem árthat? – Röntgenvizsgálat gyerekeknél

Ártalmas a röntgenvizsgálat?

Lássuk a számokat!

Egy mellkasfelvétel sugárdózisa az egy év alatt mindnyájunkat érő kozmikus háttérsugárzásnál 10-es nagyságrenddel, a károsító küszöbdózisnál 100-as nagyságrenddel kisebb.

A daganatos betegségek kialakulásánál nincs küszöbdózis, valószínűségüket növeli az ionizáló sugárzás, így a röntgensugár is, de rutinvizsgálatok esetében csak elhanyagolható mértékben. A gyermekek sugárérzékenysége nagyobb, mert az osztódó szövetek, és nagyobb arányban meglévő vörös csontvelő érzékenyek az ionizáló sugárzásra. Emellett a kis méretek miatt a vizsgált szervhez közelebb eshetnek az érzékeny petefészkek és a herék. A fokozott sugárvédelem így hangsúlyosabb szempont, ezért gyermekeknél az ultrahang vagy MR alkalmazását részesítjük előnyben.

Vannak azonban olyan területek, ahol a hagyományos röntgen sokkal többet mutat, így például a traumás csontsérülések esetében és a mellkas diagnosztikájában. Ilyenkor is törekszünk a felvételek számának csökkentésére: mellkasvizsgálatnál gyermekek esetében elegendő információt ad egy jó minőségű egyirányú felvétel, ugyanakkor felnőtteknél elvárt a kétirányú felvétel. Csontsérülés gyanújakor elengedhetetlen, hogy a sérült végtagról kétirányú felvétel készüljön, de az előzetes alapos orvosi vizsgálattal jól behatárolható általában a gyanús terület.

Az ép oldali végtagról csak ritkán kell összehasonlítás céljából felvételt készíteni. A megfelelő blendézéssel és a nem vizsgált testrészek, különösen a petefészkek és a herék ólomköténnyel, ólomgumilappal való takarásával jelentősen csökkenthető a sugárdózis. Csökkenti a felvételek számát a digitális technika is: egyrészt a detektorok érzékenyebbek, másrészt a képminőségen utólag is lehet javítani egy határig, a kérdéses részletet ki lehet nagyítani.

Sajnos az orvosokat egyre többször jelentik fel a betegek, illetve szülők vélt vagy valós mulasztás miatt, ezért sokszor a valóban indokoltnál több felvétel készül, hogy minden lehetséges kifogást elkerüljön a vizsgáló. Ez a gyermekeknek ártalmas!

A CT-vizsgálat során a vizsgált terület sugárterhelése jóval nagyobb ugyan, de a szórt sugárzás elenyésző, és a besugárzott területen egyenletesebben oszlik el a sugárterhelés, ami kedvezőbb.

Helyette általában MR-vizsgálatot lehet végezni, de balesetet szenvedett gyermekeknél a csontos képletek pontosabb megítélése miatt sokszor többet mond a CT. Ráadásul az MR-hez el kell altatni a kicsit, míg a modern, gyors CT-készülékeknél van esély altatás nélkül végezni a vizsgálatot, az MR-vizsgálat sürgős esetben nehezen érhető el.

Az ultrahang a legfontosabb vizsgálómódszer gyermekkorban, mert nem jár káros sugárzással, és altatni sem kell a babákat, elegendő, ha a vizsgálat nyugodt, kedves légkörben zajlik. Könnyen elérhető, a kórházakban, szakrendelőkben is rendelkezésre áll. Korlátlanul ismételhető, ami fontos a betegek gondozásában. Ezért sok területen csaknem teljesen kiszorította a röntgenes technikákat, 6 hónapos korig a csecsemők csípőszűrését csak ultrahanggal végezzük.

Néhány jó tanács:

A röntgenfelvételek ismétlésére legtöbbször azért kerül sor, mert a gyermek elmozdul. Fontos, hogy a szülő készítse fel a gyermeket a vizsgálatra, magyarázza el, hogy mi fog történni, nyugtassa meg.

A gyermeket a szülő bekíséri a vizsgálóhelyiségbe. A beteget a felvétel készítése alatt rögzíteni kell az asszisztens által beállított helyzetben. A nyugtalanabb gyermeket akár mindkét szülő kísérje, hogy stabilabban tudják tartani őt a felvétel néhány másodperce alatt. A kísérők is kapnak ólomvédelmet.

Várandós édesanyák magzatuk védelme érdekében a röntgen-vizsgálati helyiségben nem tartózkodhatnak. Ebben az esetben más hozzátartozó kísérje be a gyermeket. Szoptató édesanya bejöhet gyermekével, a tejben kóros elváltozás nem képződik röntgensugár hatására.

Hagyományos röntgenvizsgálathoz a gyermek megnyugtatásán kívül más előkészítésre nincs szükség.

Kontrasztanyagos vizsgálatot, például nyeletéses röntgent vagy kontrasztanyagos CT- és MR-vizsgálatokat, éhgyomorra végzik. Ha altatni kell a picit a vizsgálathoz, akkor sem szabad a vizsgálat előtt 6 órával etetni, 4 órával szoptatni és 2 órával vízzel vagy teával itatni.

Ultrahanggal a csecsemőket étkezés után érdemes vizsgálni, hiszen akkor nyugodtabbak. Nagyobb gyermekek könnyű étkezés után 3 órán át ne egyenek, de tiszta vizet bőven fogyasszanak, és a vizsgálat előtt 1 órával már ne vizeljenek.

A vizsgálatokra mindig hozzák magukkal a korábbi vizsgálatok dokumentációját! Nagy segítség lehet, ha van mód a korábbi állapottal való összehasonlításra.

Ha másik intézetbe kerül a gyermek további kezelés céljából, az előző felvételeket kérjék ki CD-n vagy hagyományos filmen. Így egy felesleges vizsgálat elkerülhető.

Jelentősen csökkenthető lenne a várakozási idő, ha a lefoglalt időpontot időben lemondanák, ha valami miatt mégsem tudnak jönni, mert így helyette egy másik gyermeket tudnánk fogadni.