Zuglói házra zuhant a gép – így történt a ‘60-as évek magyar légikatasztrófája

A tizennégy éves Zsuzsa éppen a nagynénjéhez tartott a barátnőjével, amikor tőlük nem messze az utasszállító a földbe csapódott. „Ahogy leszálltunk a buszról, és tettünk pár lépést, egy nagyon furcsa, morgó hangra lettünk figyelmesek. Felnéztünk az égre, ahol abban a pillanatban pont felettünk egy repülő orra lefelé fordult, és dugóhúzó-szerűen elkezdett zuhanni. 

Lentről nem tudtuk érzékelni, hol fog földet érni, úgy láttuk, egyenesen felénk tart. 

Mindenki fel-alá rohangált, pár pillanat volt az egész. Végül a házak másik oldalán, a Lumumba utcában (ma Róna utca) zuhant le a gép. A rokonaink is végignézték, mert ők éppen a tetőn napoztak. Velük együtt próbáltuk megközelíteni a roncsokat, de akkora füst keletkezett, hogy lehetetlen volt. Aztán nagyon gyorsan felvonták a rendőrségi kordont, és már semmit sem láttunk” – így emlékszik vissza Erdős Zsuzsa a magyar légitársaság első és egyik legsúlyosabb katasztrófájára a Zuglo.hu-nak adott interjújában.

A gép korábban szerencsét hozott utasainak

Mielőtt a Malév flottájába került volna, sokáig mázlistának bizonyult az amerikai repülőgép, hiszen három ország légvédelme is célba vette, ám mindannyiszor sikerült elkerülnie a bajt. Az Egyesült Államok légierejében szolgáló gépet 1943-ban Kaliforniában gyártották. Nyolc évvel később, 1951 novemberében a parancs szerint a németországi Erdingből Belgrádba kellett volna repülnie négy amerikai katonával a fedélzetén. Bár az egyenruhások igyekeztek az akkor ellenségnek számító Magyarországot elkerülni, az erős délnyugati áramlás a magyar határ felé sodorta a gépet, mégpedig a Mecsek irányába. A magyar légvédelem tüzet nyitott rá, de nem sikerült eltalálniuk. Továbbhaladt Jugoszlávia irányába, ahol mint amerikai határsértő repülőt ismét tűz alá vették, de ezt a támadást is megúszta a Douglas. Ezután Románia felé indult, de ott is ágyukkal fogadták, ezért visszatért magyar területre. Végül két szovjet MIG 15-ös vadászgép kényszerítette földre: a magyar sajtó persze a „szovjet sólymok” nagyszerű bravúrjáról cikkezett. A négy katonát a „kémgép” utasaiként akkoriban hatalmasnak számító összegre, 360 ezer forintra bírságolták, majd mint kémeket kiutasították az országból, a repülőgépet pedig elkobozták. 

A Douglas egy ideig a magyar légierő állományában volt, de mivel testidegennek számított a flottában – alkatrészellátása, szervizelése is lehetetlenné vált –, 1956-ban a Malév átvette, és hajtóműcserét követő kisebb átalakítások után utasszállítóként állította lajstromba.

Zuhanás és füstfelhő

A hatvanas évek elején a Malév szolgáltatásai között nemcsak a Budapest és a nagyobb megyeszékhelyek közötti menetrendszerű járatok voltak népszerűek, hanem a hétvégeken szervezett sétarepülések is. Az 1961. augusztus 6-án balesettel végződő út már az ötödik 12 percig tartó útja lett volna a gépnek. Az Iho.hu cikkéből kiderült, hogy a gép kapitánya Hoffman Róbert (29), másodpilótája Hegyi József (31), hajózótávírásza Verebély Gyula (39), hajózószerelője pedig Povázsai László (34) volt.  A történtek rekonstruálása szerint a pilóta hullámvonalas repülést – a szárnyakkal bal-jobb irányú billegetést, eközben emelkedést és süllyedést – hajtott végre. A sokáig húzva tartott magassági kormány miatt a gép orra megemelkedett, jobbra kiperdült, majd a hátára fordulva, dugóhúzóba kerülve a Lumumba utca 224. számú házára zuhant. „Én éppen a BVSC Szőnyi úti uszodájában strandoltam, és fényképeztem a családot, amikor láttam a repülőgépet, amely élesen balra dőlt, a motorhangja is furcsán megváltozott, azután a gép a hátára fordult, szűk körön pörögni kezdett, majd egy nagy puffanást hallottam, és sűrű füstgomolyagot láttam felszállni” – idézi egy szemtanú beszámolóját Ki fog repülni? című könyvében Cserhalmi Imre. 
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy gép nem robbant fel és nem gyulladt ki, így az épületben élők túlélték a balesetet. Ám a ház udvarán a kerékpárjukat szerelő három fiatalt a letört farokrész halálra zúzta. Velük együtt harmincra nőtt az áldozatok száma. A repülőn 17 felnőtt, hat gyerek és négyfőnyi személyzet tartózkodott, közülük mindössze tízen vettek jegyet. 

Amikor másnap lehúzták az épületről a roncs megmaradt részét, a pilótafülkében két női holttestet is találtak. 

A szemtanúk szerint a tűzoltók kiérkezésekor a személyzet egyik tagja még életben volt, azonban megfelelő eszközök hiányában nem fértek hozzá az összeroncsolódott orrészhez. A vizsgálatok később megállapították, hogy a gép műszakilag hibátlan minősítést kaphatott, és bár terheltsége 145 kilóval a maximálisan megengedett alatt volt, mégis szabálytalanságot követtek el azzal, hogy az utasok száma meghaladta a rendelkezésre álló ülőhelyekét, és a turisták közül senki sem volt bekötve. A személyzet tevékenységét állítólag a pilótafülkében és az utastérben hánykolódó utasok mozgása is befolyásolhatta.

„Trimmeljétek ki a gépet, mert orrnehéz lesz!”

A vizsgálat igazolta, hogy a pilóta szabálytalanul engedett be utasokat a pilótafülkébe, és a jelen lévő hölgyeknek imponálva végezhette el az életveszélyes manővereket. Földesi László cikkében az irányító egyik mondatára is felhívja a figyelmet, amely az indulás pillanataiban hangozhatott el: „trimmeljétek ki a gépet, mert orrnehéz lesz!” Ez arra utal, mintha tudomása lett volna arról, hogy a szabálytalanul a fedélzetre juttatott utasok – ülőhely hiányában – a pilótafülkében lesznek majd. „Ugyancsak a magnófelvételből derült ki, hogy az egyik hölgy még a rádiózásba is bekapcsolódott, és »beköszönt« az éppen akkor érkező Il-18-as személyzetének” – írja a repülésbiztonsági szakértő. 
A katasztrófáról a hazai sajtó mélyen hallgatott, csak két nappal később az MSZMP központi napilapja, a Népszabadság tudósított egy 12 soros hírben az esetről. A tragédia nemcsak négymillió forintos kárt, de hatalmas presztízsvesztséget is okozott a Malévnek. A tragédiát követően hosszú ideig szüneteltek a sétarepülések Budapest felett.