Az egri rendőr, akinek saját „bandája” van, és ugyanolyan lelkesedéssel játszik egyetlen embernek, mint ezernek 

Talán többünkkel megesett az, hogy gyerekként hódoltunk egy hobbinak – valamilyen művészeti vagy sportágnak –, aminek egy hétköznapibb szakma kedvéért hátat fordítottunk, de évek, évtizedek múltán ismét szembejött velünk. Így történt ez Erdei László címzetes rendőr főtörzszászlóssal is, aki örökölte édesapja zenei tehetségét, mégis egy szakmát tanult, majd a rendőri hivatást választotta. Ám később rátalált a népzenére, és újra kezébe vette a hegedűjét. Egy ideig a Tekergő zenekarban játszott, végül megalapította az Erdei Bandát. 

Erdei László c. r. főtörzszászlós, népzenész

Erdei László c. r. főtörzszászlós, az Erdei Banda prímása
Kép: ORFK

Volt-e gyerekkori álmod; gondolkodtál azon, hogy mi leszel, ha nagy leszel? 

Nem voltak nagy álmaim, amelyek a pályafutásomat meghatározták. A zene viszont gyerekkoromtól kezdve jelen volt, hiszen édesapám is muzsikált. Hajdúnánáson születtem, és általános iskolás koromban jártam zeneiskolába, de utána megszakadt ez a vonal, amíg felnőttként újra rám nem talált.  

Mennyire voltak gyakoriak a családban a zenés összejövetelek, közös mulatozások?  

Gyerekkoromban még nagy névnapozások voltak a kertünkben, ezekbe én is bekapcsolódtam. Rendezvényekre is jártam a hegedűmmel, és élveztem. Tetszett, amikor Apu készülődött, és indulás előtt megmosakodott, megborotválkozott, szép ruhába öltözött. Megadta a módját, ezzel is megtisztelve a hallgatóit. Nekünk is fontos, hogy bárhol, bárkinek teljes odaadással zenéljünk.  

Ha most csak neked muzsikálnánk a zenekarral, ugyanúgy játszanánk, mint ezer embernek, mert mindenkinek ugyanazt az élményt szeretnénk nyújtani.   

Édesapádnak volt saját zenekara? 

Volt egy formáció, amelyben csak az Erdeiek dolgoztak, vagyis a tágabb család. Mondhatnám azt is, hogy ők voltak az ős Erdei Banda. Apám volt a harmonikás, emellett bőgő, szaxofon és hegedű szerepelt a felállásban. A szaxofonos időnként klarinétozott is. Nánáson nem tudok olyan zenekarról, ahol lett volna cimbalom, alapvetően vonós hangszerek kerültek elő. Nagy bánatunk, hogy akkoriban nem készültek felvételek, pedig kíváncsian meghallgatnám őket. Néhány fénykép maradt meg, köztük egy Polaroid kép, amit német vendégek készítettek. 

A harmonika megvan még? 

Igen, de csak ritkán szólal meg, otthon. Apám huszonöt éven át folyamatosan muzsikált, viszont annyi idős korában, mint most én vagyok, már nem zenélt. Voltak olyan évek, amikor már januárban az egész naptára betelt. Azután történt egy balesete, ami kettétörte a további karrierjét. Dolgozni indult, amikor egy kocsi áttért a másik sávba, elütötte, és magára hagyta. Ha nem jön arra egy jótevő, aki hívja a mentőt, az árokban marad. Apum most 83 éves, és nyirokcsomódaganat miatt kezelték. Debrecenbe jártunk vele, és az orvosoknak köszönhetően meggyógyult. Hálásak vagyunk azért, hogy idős kora ellenére nem mondtak le róla.  

Kép
Erdei László rendőr és népzenész

Erdei László édesapjával, id. Erdei Lászlóval - Kép: Erdei László tulajdona

Hogy jött a saját zenekar ötlete? 

Korábban a Tekergő zenekarban muzsikáltam, de elérkezett az a pont, amikor szerettem volna kibontakozni, kipróbálni a saját szárnyaimat.  

A banda tagjai több formációban is játszottak, és a szerencse folytán kerültünk össze, egy családi rendezvényen. Több mint öt éve együtt zenélünk Andrássy Ferenc cimbalmossal, aki Salgótarjánból jár hozzánk, Jankura Miklós a brácsásunk, Fodor Bence bőgőzik, jómagam pedig hegedülök. Mindenkinek van civil foglalkozása, emellett a zenélés a hobbink. Megtaláltuk a közös hangot, emberileg és a zenében is. Jó csapat vagyunk, jókat nevetünk és muzsikálunk, már az sem okoz gondot, hogy közös próbák nélkül egymásra hangolódjunk.  

Csak ebben a formációban zenéltek? 

Eljárunk egyéb fellépésekre is, ha valamelyikünket más zenekarba meghívják; szabad a pálya, de a saját programjaink előnyt élveznek.  

Bármit szívesen eljátszotok, vagy van olyan tájegység, amelyiknek a dallamvilága közelebb áll a szívetekhez? 

Bármit eljátszunk, az igényeknek megfelelően. Nekem a kalotaszegi a kedvencem, abban mélyültem el leginkább. A népviseletét is a legszebbnek találom, és jók a táncrendek. Ha színpadi műsorunk van, mindig belecsempészem a kalotaszegit. Általában készíteni szoktam vázlatot, de Jankura Misu barátom azt gondolja, hogy úgyis azt játszom, ami épp eszembe jut. Igen, előfordul, hogy dél-alföldit tervezünk, de inkább egy szilágyságiba kezdek bele, a többiek pedig automatikusan bekapcsolódnak és kísérnek. Arra figyelek, hogy menet közben ne váltsak hangnemet, bár azt is le tudnák követni, volt már rá példa egy táncházban hajnal felé. És mindig fejből muzsikálunk. Élő, izzadságszagú zene ez.  

Őrzöl gyerekkori élményeket igazi, hagyományos táncházakról? 

Sajnos nem. Édesapámék annak idején nótáztak, keringőket és hallgatókat játszottak. Gyerekként klasszikust tanultam a zeneiskolában, ami jó alapot adott, és a pontosságra, a tiszta játékra ösztönzött. Akkoriban még nem volt iskolai szintű népzeneoktatás. A népzenével mélyebben Egerben találkoztam, és felnőttként tanultam a zeneiskolában. Szabó Attila volt a tanárom a Csík zenekarból. Emellett zenésztársak is hatottak rám, sokat gyakoroltam, népzenei táborokba jártam. Többször megfordultam Erdélyben, ahol még léteznek táncházak, de ez már egy újabb korszak.  

Hogy látod, a fiataloknak van még igényük a népzenére?   

Országos szinten úgy látom, hogy a megfelelő polcon van, köszönhetően Sebő Ferencéknek, akik elindították a táncházmozgalmat.  

Rengeteg zenekar és tánccsoport működik; a népdal és a néptánc sok fiatalt „megfertőz”, akik díjakat nyernek, és őrzik a hagyományokat. Van jövője.  

Természetesen a települések támogatása is fontos ahhoz, hogy kibontakozzon, mert a vidéki városokban nem mindig kap elég teret. A Covid előtt nekünk is sok felkérésünk volt, utána viszont vállalkozások mentek tönkre, kevesebb szórakozási alkalom adódott, beszűkültek a lehetőségek. Falunapokon még megmaradt az igény, de lakodalmakba ritkábban járunk, ott az élő zenét kezdi kiszorítani a gépi zene.  

Erdei Banda

Erdei Banda - Kép: Erdei László tulajdona

 Hogy fér meg egymás mellett a zenélés és a rendőri munka? 

Össze tudom egyeztetni időben is, mert általában hétvégére esnek a fellépések. A kollégák tudnak róla, és különleges párosításnak, kuriózumnak tartják. Nincs előnyöm belőle, de pozitív élmények érnek. Nem szokványos rendőri hobbi, bár a BRFK volt vezetője is zenélt, emlékezetem szerint klarinétozott. 

A rendőri pályára hogyan kerültél? 

A középiskola elvégzése után jött a katonaság Siklóson, és egy ismerős javasolta a rendőri pályát. Őszintén szólva először csak a korkedvezményes nyugdíj vonzott, amit azóta eltöröltek, de szép lassan elmélyültem ebben a hivatásban. Szinte minden szolgálati ágat végigjártam, és egyúttal Magyarország egy részét is. Járőröztem Budapesten, és hosszú éveken át körzeti megbízott voltam Debrecenben, nyomozóként. Elsősorban vagyonvédelmi vonalon dolgoztam; mindennaposak voltak a házkutatások, kihallgatások, és szerencsére még kevesebb időt vett el az adminisztráció. Utána Egerbe kerültem, ahol bűnügyekkel és szabálysértésekkel foglalkoztam, néhány hónapja pedig sajtóreferens lettem. Talán csak a közlekedési vonal maradt ki a sorból.  

Kerültél a munkád során veszélyhelyzetbe? 

Szerencsére távol maradtak tőlem az efféle szituációk, és sosem használtam fegyvert.  

Házkutatásoknál adódtak kockázatosabb helyzetek, de erőszakra sosem került sor.   

Szereted a kihívásokat? 

Fiatalként vonzottak, de azóta eljárt fölöttem az idő. A sport továbbra is megmaradt az életemben, az egyik hobbim a biciklizés, de még ennél is fontosabb helyet foglal el a zene.  

Ha újrakezdhetnéd, lehet, hogy más irányba mennél? 

Akárhányszor járok Debrecenben, és elkanyarodok a Zeneakadémia mellett, eszembe jut drága jó tanárom, Barkóczy tanár úr, aki biztatott, hogy ne hagyjam abba a zenélést. Akkoriban azonban még fontos volt a szakma, édesapám is erre ösztönzött, így mechanikai műszerész lettem, és utána találtam rá a rendőri pályára. Egy ideig bántam, hogy abbahagytam a zenélést, végül mégis arrafelé vitt az utam.  

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti