„Ebből a kislányból világhírű bajnoknő lesz” – így vált Körmöczy Zsuzsa a magyar tenisz királynőjévé

„Pepita kabátban és piros svájcisapkában csöppentem bele a teniszvilágba” – írta magáról Körmöczy Zsuzsa A tenisz varázsa című könyvében. A piros sapkás kislány nem is sejtette, hogy milyen hosszú és nehéz utat kell majd megtennie, hogy valóra váltsa az álmát, és valóban bajnok legyen.

Körmöczy Zsuzsa
Körmöczy Zsuzsa - Kép: Fortepan, Bojár Sándor

Eleve ellenszélben indult

Körmöczy Zsuzsa még pöttöm kislány volt, amikor először fogott a kezébe teniszütőt. A sportos, apró, de szívós kislány ösztönösen szerette a labdajátékokat. Először a futball-labdát rugdosta lelkesen, azonban az 1930-as években még elképzelhetetlen volt, hogy egy lány focizzon. A teniszt egy balatonföldvári nyaraláson fedezte fel, amikor kilencesztendős volt, és saját leírása szerint még a hálót sem érte fel. Kijárt mindennap a pályára, és figyelte a teniszezőket, a nyaralójukban pedig kézzel ütögette a labdát. Egy kölcsönütővel beállt más gyerekekkel gyakorolni, míg egy nap észrevette őt a földvári edző, Zeitler János, aki megdöbbent a kislány tehetségén.

A tréner azonnal felkereste az édesapát, Székely-Körmöczy Sándort, és kérte, hogy hadd oktassa a lányt, mert ahogy mondta: „Kérem, vétek lenne Zsuzsikát nem taníttatni. Ebből a kislányból világhírű bajnoknő lesz.”

Így kezdődött Körmöczy Zsuzsa teniszkarrierje.

A kislány alig néhány hónappal később már el is indult első versenyén, ahol bár veszített, nagy feltűnést keltett az ügyességével. Mindenki a saját klubjába szerette volna őt igazolni. Miközben a tenyereseket és fonákokat gyakorolta a nyári szezon alatt, télen vívott, amiben szintén nagyon tehetséges volt. 1933-at írt a naptár, és Zsuzsi nem tudhatta, hogy abban az évben, amikor ő teniszezni kezdett, hatalomra jutott Adolf Hitler, akinek sötét árnyéka az ő életét is be fogja borítani.

Első nagy győzelmét, amely mindenki számára nyilvánvalóvá tette a tehetségét, mindössze 13 és fél évesen érte el. Ekkor ugyanis hatalmas küzdelemben legyőzte az amerikai ranglista harmadik helyezettjét, egy igazi világklasszist. De hiába jöttek a sikerek, a Magyar Tenisz Szövetség akkori vezetői nem akarták engedni, hogy válogatott legyen. Azt állították, túl fiatal és gyenge. A szövetség által rendelt orvos megállapította, hogy „szívproblémája van”, és eltiltották a játéktól. Egy híres orvosprofesszor, aki ismerte az édesapját, azonban nem talált problémát a kislány kórképén, és vállalta érte a felelősséget. Így hosszas küzdelem után Körmöczy 1938-ban válogatott lett. Bár nem írja a könyvében, sokan úgy gondolják, ahogy vele bántak, az zsidó származása következménye lehetett.

Kép
Körmöczy Zsuzsa
(Balról) Körmöczy Zsuzsa, Peterdy Márta, Gertruda Volkmer és Jadwiga Jędrzejowska 1938-ban

A tenisz az akkori úri elit kiváltsága volt, és a növekvő zsidógyűlölet közepette a szövetség valószínűleg nem nézte jó szemmel, hogy a magyar tenisz legnagyobb reménysége egy zsidó kislány.

Ekkor már hatályba lépett az első zsidótörvény.

Édesapja elvesztése és a sötét felhők

A tizenöt éves Zsuzsi 1939-ben még nem érezhette a háború szelét, számára ez az esztendő a felfedezések éve volt. Ekkor járt először a francia Riviérán, ahol gyönyörű környezetben tartották a legendás monte-carlói versenyt. A lány saját leírása szerint ekkor döntötte el, hogy egy nap megnyeri a versenyt, majd továbbutaztak Angliába, ahol megismerkedett a fűborítású pályával. Az édesapja megszervezte, hogy Angliában maradjanak, mert félt, hogy mi vár rájuk Magyarországon, azonban a lánynak szörnyű honvágya volt. Körmöczy Zsuzsa lánya egy televíziós interjúban később elmondta, hogy a nagyapja figyelmeztette a lányát, hogy nehéz idők jöhetnek, ha hazatérnek, de Zsuzsi haza akart térni. Miután visszajöttek Magyarországra, a határ le is zárult mögöttük.

1940-ben mindössze 16 évesen ő lett a magyar bajnok. Sötét felhők gyülekeztek, egyre fogyott a lány körül a levegő. 1941-ben nem engedték meg neki, hogy elinduljon egy gödöllői versenyen, ahol címvédő volt, és a rendőrség jött, hogy elvigyék tőle a kupát. Ekkor az apja úgy döntött, hogy – megelőzve a meghurcolást és megaláztatást – önként visszalép a versenyzéstől, mielőtt eltiltanák.

Filmhíradó-részlet 1940-ben Körmöczy Zsuzsa győzelméről:

Három és fél év kihagyás következett. Erről az időszakról Zsuzsa csak röviden ír a könyvében.

Az édesapa nem bírta a lánya megaláztatását: 1942-ben megállt a szíve.

A lány eleinte még edzhetett, de egyre kevesebb partnere akadt, az utcán átnéztek rajta a tenisztársai. Majd a vészkorszak alatt már nemcsak a karrierje, hanem az élete forgott veszélyben. 1944-ben Pintér Klári álnéven bujkált Krosz Károly mozigépésznél, és még a haláltól való rettegés közepette is árnyékteniszezett a nappaliban. Szerencsével és segítséggel megmenekült a deportálástól és a haláltábortól. Azonban amikor a háború véget ért, és 1945-ben visszatérhetett a pályára, a régi társak, a nézők és a vezetőség is – ahogy a könyvében írja – „hűvösen fogadták”. 1945 őszén egyik első versenyén hallotta, hogy azt kiabálják neki a lelátóról: „bárcsak törte volna ki a lábát”. De ő kitartóan edzett tovább, hajtotta a sport szeretete.

Az egykori csodagyerek a csúcson

A háború után 1947-ben mehetett el újra a francia Riviérára. A külföldi riválisaival szoros barátságokat kötött, és kezdett visszarázódni a nemzetközi teniszközegbe.

1948-ban sikerült elnyernie először a monte-carlói kupát, vagy inkább kancsót, amit már kislányként is kinézett magának.

A negyvenes években férjhez ment, és 1949-ben világra hozta Zsuzsikát. A már említett interjúban a teniszbajnok lánya elmondta, hogy a szülei házassága arra ment rá, hogy anyukájának a tenisz volt a mindene, az apja pedig egy bohém, szórakozásra vágyó ember volt. Zsuzsa a szülés után hat héttel már újra edzeni kezdett. Bár az elkövetkezendő években sok nemzetközi versenyt nyert, komoly betegség akadályozta az előrejutását, és a csúcsra az egykori csodagyerek viszonylag későn, 33 esztendősen jutott el.

A teniszben a Grand Slam-versenyek a legfontosabbak, ez a négy bajnokság az, amelyek megnyerése után minden teniszező áhítozik. Körmöczynek csak a két európai viadalon, Wimbledonban és a Roland Garroson volt lehetősége pályára lépni. A párizsi viadal állt legközelebb a szívéhez, hiszen a salakos talajhoz volt szokva. Az ötvenes évek tenisze nem olyan volt, mint amit ma játszanak: faütőket használtak, a labda anyaga is más volt, ami lassabbá tette ugyan a játékot, de sokkal fontosabbnak bizonyult a technika. A mai női teniszben a magas, erős játékosok vannak előnyben, akik hatalmas ütésekre képes ütőkkel suhintanak bele a labdába. Körmöczy Zsuzsa nem ilyen volt, ő alacsony volt és gyors, technikás és kitartó. A labdamenetek sokszínűek voltak, a játékosoknak volt ideje röptézni, ejteni, nyesni és a labdák után loholni.

A teniszezőnő versenyt versenyre halmozott, és 1958-ban harmadszor is megnyerte Monte Carlót. Majd jött Párizsban a Roland Garros. Körmöczy Zsuzsa viszonylag sima győzelmekkel menetelt a döntőig, amit az amerikai Shirley Bloomer ellen játszott. Első és egyelőre utolsó magyar nőként sikerült győznie!

10 ezer néző tapsolt ennek az alacsony, mosolygós bajnoknak, aki túlélve a megaláztatásokat, apja elvesztését, a vészkorszakot és a betegségeket, képes volt felülemelkedni és nyerni.

Annyi év után igaznak bizonyult Zeitler János jóslata: a kislányból valóban világhírű bajnoknő lett.

Pasarét volt az ő Párizsa

1958-ban Wimbledonban egészen az elődöntőig szárnyalt, és a magánéletében is boldogság érte: férjhez ment második férjéhez, dr. Gerő Sándorhoz, akivel boldog házasságban éltek a férfi haláláig. Körmöczy Zsuzsa 1964-ben vonult vissza, de a tenisz iránti szeretete mindig megmaradt.  Ahogy a könyvében fogalmazott: „A pályán nagyszerűen érzem magam. Hiszem, aki csak egyszer is belekóstolt a győzelem csodálatos mámorába, nem felejti soha többé a pillanatot.”

Visszavonulása után edzősködött, majd 1985-től egészen 2004-ig vezette saját korábbi egyesülete, a Vasas teniszszakosztályát. Nagyon szerette a klubot, a lánya mesélte, hogy miután hazajött a párizsi diadal után, a következőt mondta neki: „Tudod, Zsuzsikám, nekem Pasarét a Párizsom.” 2006-ban 82 esztendősen hunyt el. Ma már talán kikopott a neve a köztudatból, de a tenisz rajongói nem feledkeztek meg a legnagyobb magyar teniszezőnőről. Valamennyi kislány, aki ütőt vesz a kezébe, gondolhat arra, hogy járt előtte az úton egy Körmöczy Zsuzsa nevű előd, aki túlélve oly sok nehézséget, óriási akaraterővel a salakpálya királynője lett.

Források:
Körmöczy Zsuzsa: A tenisz varázsa, Sport, 1961

Hegyi Iván interjúja Körmöczy Zsuzsa lányával:

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti