BodZAmat – Bodzaszörp nyárra és télre

Nekem a bodza hozza el az igazi nyarat, illatos fehér virágtányérjáról valahogy visszakacsint az élet. A bodza virágtányérja nem hivalkodó, inkább valahogy otthonos, vázába nemigen kerül, de hordoz valami mélyen nőieset: gyógyító, oltalmazó, szomjat oltó, s ha egyszer megízleli valaki, az soha többé nem felejti.

Az én drága nagyapám annak idején szörpöt és ivólevet készített belőle minden koranyáron, unokáinak stampedlivel mérte a vágyott hűs, halványsárga italt. Illata konyhájukban a közelgő nyári szünetet jelezte nekünk, kisiskolásoknak.

Amikor megvettük kertes házunkat, épp ősz volt, egyenként örvendeztem a kócos törzsű diófa méretes terméseinek, s közben észre se vettem a garázs mögött szerényen meghúzódó, fácskává öregedett bodzabokrot. Aztán eljött az első tavasz, s az ősszel szedett dió mellé felsorakozott a kert második hasznos növénye: a bodza. Repesve vártam a betakarítást, az első igazán saját szörpöt. Pedig ekkor még nem sejtettem, mennyiszer kell majd hozzá fordulnom, telente teát főzni szárított virágzatából ugatva köhögő, gyakran beteg gyerekeinknek. Idén tizennegyedik alaklommal láttam neki a bodzaszüretnek – jövőre már középiskolás fokon fogom a szörpöt készí-teni.

A bodzaszörp kotyvasztása egyébként igazán hálás dolog, a befőzések gyerekjátéka. A folyamatból talán az üvegmosás és -töltés a legundokabb (és legragacsosabb). A sűrű cukorszirup készítése (amelynek egy részét előzetesen karamellizálom, hogy a szörp szép, aranyszínű legyen), a citrom karikázása, a virágok öblítése (ami nem is feltétlenül muszáj) cseppet sem megerőltető tevékenység. Ahogy az áztatás sem, hisz napjában egyszer-kétszer ellátogatni egy méretes fakanállal a nagy szörpös bödönig, azt megkevergetni, s közben magunkban megveregetni vállunkat, hogy milyen jó gazdasszonyok is vagyunk – nos, ez kimondottan élvezetes dolog!

A bodza mellé az elmúlt évek folyamán egy társutas is belépett, Bodza Asszonyság állhatatos udvarlója, hűsítő Menta Úr. A nyár másik nagy íze minálunk vitathatatlanul az övé, így a terasz alatti kis ficakba be is telepítettem, és kiirthatatlanul terjedt el az alig négyzetméternyi kis földdarabon. Egy ideig csak zöld leveleivel kísérte az italokat és fagyikat, aztán önállósult, s maga is önálló, nagyon finom szörpalapanyaggá lett.

Kép: Máthé Zsuzsa

Aztán elérkezett a házasítás ideje, az egynemű bodza- és mentaszörpök mellett elkészült a várva-várt bodza-menta koprodukció, idén mézes társításban is. (Ha már frigy, legyenek mézeshetek, nemde?!)

Ezután már jöhet a kánikula: ha jég is van, nem érhet minket meglepetés!

Végezetül álljon itt a bodzaszörpnek a fentieknél kicsit értelmezhetőbb receptje is:

Az első, meghatározó lépés a szörpkészítésnél a bodzaszüret. Bár kényelmes lenne, de kerüljük az autópálya menti hívogató bokrokat. Caplassunk csak ki a faluszélre, ahol legfeljebb csak a madár jár, autó nem, hiszen a növény megköti a benzingőzből származó káros anyagokat. Ráadásul a bodzát nem jó nagyon megmosni, hiszen a tisztítással könnyen elveszíti jellegzetes aromáját. Vigyázzunk arra is, hogy ne a lágyszárú gyalogbodzát, hanem magasabbra növő, fává terebélyesedő rokonát, a fekete bodzát szüreteljük! Fontos, hogy a bimbós vagy elvirágzott fejeket ne tegyük bele a szörpbe, és az is, hogy ne hagyjuk sokáig senyvedni a leszedett virágokat!

A hozzávalók előkészítése után körülbelül fél kiló cukrot és egy kis maradék barna cukrot karamellizáljunk, majd hozzáadva a többi cukrot (elképesztő ennyit egy rakáson látni!) egy méretes lábasban vízzel engedjük föl, és folytonos kevergetés mellett egyszer csak megrottyan a főzet, felolvadnak az utolsó dermedt karamelldarabkák is.

Amikor a szirup langyosra hűlt (érdemes állandó, hűvös helyére szállítani, mert néhány napig egy helyben kell állomásoznia a főzetnek) beleöntjük a másfél kiló citrom felének facsart levét, a citromsavat és egy csipetnyi nátrium-benzoátot, majd egy villámgyors öblítés után belehelyezzük a bodzavirágokat és a csokor mentát. Ezután már csak a szépséges citromkarikák belehelyezése van hátra.

Még néhány nap (én öt napon át szoktam érlelni, naponta két-három keveréssel), és üvegekbe/flakonokba szűrhető a nyár.

Váljék kedves egészségetekre!