Este híres magyar előadókat kísér, nappal büntetőjogot tanít – Bérces Viktor szerint az időbeosztás a kulcs

Bérces Viktor számára a paragrafusok ugyanolyan fontosak, mint a hangjegyek a kottában – igaz, utóbbit már nem használja, mert abban a műfajban, amit művel, fejben kell megjegyezni a zenéket, az adott előadó műsorát.

Szülei Illést, Hungáriát hallgattak

Viktor muzikális gyerek volt: a szülei Illést, Hungáriát hallgattak otthon, ezek a dallamok belemásztak a fülébe. A hangszeres tudás sem volt ismeretlen a családban: nagymamája és anyukája zongorázott. Ezért is kapott óvodáskorában egy szintetizátort, amin nagy örömmel játszott. Hegedülni tanult a zeneiskolában, amit szorgalmasan látogatott, a zongora mégis a mai napig közelebb áll hozzá. 

Autodidakta módon tanult meg a hangszeren játszani, bár elvétve tanárok is kísérték az útján. 

Menthol nevű zenekarával bálokba jártak fellépni, ahol a felnőttek felfigyeltek a tizenegy éves tehetségre, aki koraérett volt. Amellett, hogy élvezte a nála idősebbek társaságát, még zsebpénzt is keresett a zenével. A szüleit nem zavarta, hogy hétvégente mulatságokon zenél, támogatták a szereplésben, de a tanulást sem engedték elhanyagolni. 

Komár László úgy kezelte, mint a fiát

A következő állomás Komár László és a Sárga Taxi lett. Innentől Viktort végképp magával ragadta a rock and roll: tizenöt évesen az ország egyik legnépszerűbb előadójával szerepelhetett. „Komár Laci nagyon kedvelt engem, úgy kezelt, mintha az örökbefogadott fia lennék. Mindig felhívott például a névnapomon. Közvetlen volt a viszonyunk, közel voltunk egymáshoz, sokat kísértem őt a koncerteken” – emlékszik vissza a zenész.

Ekkor már könnyen be tudott kerülni budapesti zenekarokba is. Miközben jogásznak tanult, főleg underground bandákban játszott, majd megismerkedett Tóth Verával, akivel azóta is együtt zenélnek, körülbelül húszéves munkakapcsolat van közöttük. Innen szinte egyenes út vezetett Balázs Fecóhoz, Charlie-hoz – mind megkedvelték Viktor zongorajátékát. 

Fejből tudja a dalokat

Nagyon jól meg tudta jegyezni egy-egy előadó műsorát, fejből játszotta a dalokat. 

Az elméleti alapok után szerinte az számít igazán, ki mennyire önálló, önjáró, tud-e alkalmazkodni az énekeshez, a többi zenészhez.

Azt mondja magáról, sosem volt az a „gyakorlós” típus. De akkor hogyan lehet megtanulni jól zenélni? – kérdem. „Van egy metodikája az egésznek, arra kell rájönni. A videómegosztón el lehet érni a zenéket, le kell ülni, és az alapján kell megtanulni őket. Addig játszom, amíg jó nem lesz. Meg lehet szokni, a mai huszonévesek például még gyorsabban tanulnak, még ügyesebbek. Hiszen ők már rengeteg zenéhez férhetnek hozzá online” – válaszolja.

Kép

Kép: Boldog Attila

A Covid időszaka alatt Viktor két zenésztársával, Potesz Balázzsal és Kovács Gergővel saját zenekart alapított Vick Bercy néven. Ekkor érte az a megtiszteltetés is, hogy egy közönségszavazáson az év dzsesszzongoristájává választották. A dzsesszvonalat mégsem folytatta, maradt a popzenénél. A trió nem működik jelenleg, de amit annak idején Viktor szeretett volna, azt megvalósította vele. 

Büntetőjogra szakosodott

Így is rengeteg munkája van, sok helyre hívják koncertezni, és a zenélés mellett ott van a civil hivatása is: jogászként oktat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán. Már gyerekként ezt az irányt jelölték ki számára. Édesapja, Bérces László ügyvéd nyomdokain haladt, akivel rövid ideig együtt is praktizált. Ám már akkor jobban érdekelte az elmélet, mint a gyakorlat, emlékszik vissza, s végül büntetőjogra szakosodott. Mert az a legizgalmasabb terület – mondja. 

Tanítás közben is érződik, hogy a diákok figyelmét felkeltik a különböző gyilkosságokról, egyéb bűnesetekről szóló ügyek. Viktor szerint a jogi szövegek elsajátításának megvan a maga metodikája, akárcsak a zenetanulásnak. Szükség van persze jó könyvekre, és ő nem mindig ilyenekből tanult. Ezért döntött úgy annak idején, hogy tankönyvet ír, majd ezeket a munkáit más jellegűek, inkább a szűkebb szakmának szóló, tudományos igénnyel megírt monográfiák követték. 

Amennyire egymástól távol állónak tűnik a büntetőjog és a popzene, Viktor annyira hasonlónak érzi a két területet. 

Mint fogalmaz, nem lát különbséget, mindkét pályán hasonlóan működik, halad, és mind a kettőt élvezi. Szerencsés ember, akinek egy ideje egy harmadik „láb” is megadatott: családja lett. Felesége, a közigazgatásban tevékenykedő Karolina kicsit több mint egy éve egy kisbabával ajándékozta meg a családot. A kis Viktoron már most érződik, hogy nagyon muzikális, sokszor áll ott édesapja zongorája mellett, a zene ütemére rugózva. Nem lenne meglepő, ha Viktor útját járva ő is komolyabban foglalkozna majd a zenével – vagy akár a joggal.