A vallási ellentétek válóokot jelenthetnek?

Számos vizsgálat igazolja, hogy a vallásukat gyakorló párok elégedettebbek a kapcsolatukkal, mint nem vallásos társaik. A közös hit megtartó erő. A közös elkötelezettség különösen a nehézségek idején jelenthet segítséget – a konfliktusok könnyebben viselhetők, ha a kapcsolatunkat egy magasabb valóság részének (is) látjuk. A külsődleges vallásosság azonban ilyenkor nem erőforrás, mivel könnyen a problémák előli elmeneküléshez, azok tagadásához vezethet: „Mit szólnának a gyülekezetben?”. A látszat fenntartása könnyen a kapcsolat kiüresedéséhez vezethet.

Legrosszabbul azok járhatnak, akik között nincs összhang az élet nagy kérdéseit illetően. Sok praktikus nehézség is együtt jár egy ilyen helyzettel: ütközhetnek a programok (lelkigyakorlat vagy nyaralás), nincs átfedés a baráti társaságok és közösségek között. A gyerekek születésével, növekedésével a problémák új dimenziója jelenhet meg: a feldolgozatlan különbségek könnyen a gyereknevelés konfliktusaihoz vezethetnek – a gyerekek ráadásul megtanulhatják, hogy előnyökkel jár ez a fajta különbözőség: „Apát jobban szeretem, mert nem kell vele mindig templomba menni.”

A vallási ellentétek önmagukban már ritkán jelentenek válóokot, mégis megjeleníthetnek mélyebb ellentéteket, a világszemlélet különbségeit.

A vallási fejlődés fokozatos, sok egyéni útja van. Nem lehet siettetni, viszont könnyű elé akadályokat gördíteni, és az egyik legnagyobb akadály éppen a győzködés, (el)térítés lehet. A kételyek és a bizonytalanság elviselése nem könnyű sem önmagunkban, sem a másikban, mégis ez az érett személyiség egyik legfontosabb képessége, ami segíthet egymás megértésében is.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>