A temetetlen fájdalmakat a leszármazottak megöröklik
Biedermann Dénes csak 10 éves volt, amikor az ÁVH 1951-ben elvitte szeretett nagybátyját, Biedermann Imrét. A család éveken keresztül várta, hogy az ismeretlen okból, ismeretlen helyre vitt családtag egyszer majd hazatér. Várták őt ’53-ban, amikor Nagy Imre intézkedésére sok politikai fogoly kiszabadult. Várták ’56-ban, amikor az ország pár napig szabad volt, majd ’63-ban, a nagy amnesztia idején. Felesége ’64-ben levelet írt a BM-nek, amire végül egy pár soros választ kapott: akinek az életében reménykedik, az már több mint tíz éve halott.
Biedermann Imre és unokatestvére Biedermann László, Dénes édesapja
Azóta több évtized telt el, de az unokaöcs nem felejtett. Egyszer csak összeértek a szálak és a lehetőségek, s elindult megkeresni az egykori nagybácsit. Erről szól Kisfaludy András dokumentumfilmje, a „Vád nélkül”.
Báró Biedermann Imre a II. világháború előtt Somogy és Baranya vármegye ismert és elismert alakja volt: kitüntetett háborús hős, aki az I. világháborúban 42 hónapot szolgált a fronton, tagja a vármegyei törvényhatóságnak, és éveken keresztül a megye küldöttje az országgyűlésben.
A szentegáti birtokon a Biedermann család mintagazdaságot hozott létre, amely olyan fellendülést adott a környéknek, amelyet az ott élők azóta is büszkeséggel emlegetnek: vasutat építtettek, a kor legfejlettebb technikai vívmányait, eszközeit használták a mezőgazdaságban.
Jelentős szerepet játszottak a pécsi karitatív szervezetek támogatásában, iskolát alapítottak, segítették a szigetvári városháza és a kórház megépítését is.
A Biedermann család szentegáti birtoka napjainkban
A kommunista hatalomátvétel után a szentegáti birtokot államosították, Biedermann Imrének és feleségének pillanatok alatt kellett összeszedniük értékeiket, emlékeiket. Budapestre menekültek, ahol azonban a nyugalom nem tartott sokáig, mert Biedermann Imrét az otthonával szembeni Paradiso kávéházból az ÁVH 1951-ben minden indok nélkül elhurcolta és vád nélkül a kistarcsai börtönbe internálta. A báró soha nem térhetett vissza feleségéhez, s 1953. január 9-én – a halotti anyakönyvi kivonat szerint – szívelégtelenségben elhunyt.
A történelemkönyvekből jól ismerjük ezeket a fogalmakat: államosítás, elhurcolás, vád nélküli elítélés. Mindazonáltal ezek a szavak üres fogalmak maradnak addig, míg a személyes történet fel nem tölti azokat. Magyarországon nincs család, amely valamilyen módon ne lenne érintett a XX. század valamely tragédiájában. Sok családi történet részleteit ma is a homály fedi, mert akkor nem lehetett róla beszélni, utána pedig már miért hánytorgatnánk fel újra.
Ahogy az idő múlik, egyre csökken az esély, hogy megismerjük a pontos részleteket: a történelem tanúit lassan elveszítjük, a történelmi emlékezet kikopik, a tömegsírok feltáratlanok, az akták hiányosak.
A borzalmak előidézői nem jeleskedtek a kegyetlenségek adminisztrációjában. A személyes történetek részleteit úgy kell összeraknunk, mint egy puzzle-t. Biedermann Imre elhurcolásának oka örökre tisztázatlan marad, s holttestéről is csak annyit tudunk, hogy a 301-es parcellában kell keresni.
Kisfaludy András
Kisfaludy András filmje nemcsak Biedermann Imre történetét meséli el, hanem a leszármazott, Dénes történetét is, aki szeretne szembenézni azzal, amivel felmenőinek nem volt lehetősége. Kendeffy Katinkának, amikor 1964-ben kézhez vette férje halotti anyakönyvi kivonatát, nem volt kihez fordulnia: nem volt kitől kérdeznie, nem volt jogorvoslat, nem volt kártérítés. A fájdalmat sem lehetett megmutatni, csak elhallgatni.
Ezt a traumát, ezt az elhallgatott történelmet örököljük mi gyerekek, unokák, leszármazók. A történelem nem zárul le, hiába múlik az idő, lenyomata tovább él bennünk. Ott van a szorongásainkban, indokoltaltan félelmeinkben, éjszakai megébredésünkben.
Kutatások bizonyítják, hogy a gének emlékeznek, és a fájdalmat a leszármazók megöröklik a megsárgult családi fotóalbummal együtt, még akkor is, ha nincs személyes tapasztalatuk a traumában.
A „Vád nélkül” c. dokumentumfilm látszólag csak egy család története, de ebben az egy történetben benne van valamennyi, kommunizmus kegyetlenségének áldozatul esett család története. És benne van az a többezer éves és máig aktuális emberi dráma, hogy szeretnénk a halottainkat eltemetni, mert a végtisztességet mindenki megérdemli.
Kisfaludy András „Vád nélkül” c. dokumentumfilmjét megtekintheti itt.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
