A gyerekrajz nem jóseszköz!

– Lehet-e egy rajz alapján következtetéseket levonni a gyermek személyiségéről?
– Sokan azt gondolják, bármit meg lehet jósolni a gyerekrajzokból, de ez nem igaz. Pszichológusként sok mindenre használjuk a rajzot, egyrészt diagnosztikus folyamatokban, amikor először találkozunk egy gyermekkel, és szeretnénk föltérképezni, milyen a lelke, a személyisége, mi zajlik a tudatában és a tudattalanjában. Ilyenkor sztenderdizált rajzteszteket használunk: meghatározott instrukciók alapján tesszük le a papírt, ajánljuk fel a rajzeszközöket. Külön rajzteszteket alkalmazunk arra, amikor a gyermek intellektusára vagy kognitív képességeire vagyunk kíváncsiak: hogyan gondolkodik, milyen a térlátása, figyelme, vizuális készsége.

Másrészt terápia során is használjuk a rajzolást, ez sokkal szabadabb, rábízzuk a gyermekre, milyen eszközökkel és hogyan alkot. A rajzolás a játékhoz hasonlóan abban segít bennünket, hogy bizonyos pszichés folyamatokra jobban következtetni tudjunk. A rajz, a mese, a játék arra is jó, hogy a gyerekek ki tudják fejezni saját belső feszültségüket. Ha két felnőttnek gondja van a világgal vagy egymással, leülnek és megbeszélik, a kicsiknek nincsenek ennyire kifinomult verbális és érzelmi eszközeik, hogy megoldják problémáikat.

– Felejtsük el, hogy egy-két rajz bármit is elárul a gyermek lelkéről?
– Veszélyesnek tartom, hogy kiragadjuk a rajz egyes elemeit, és konkrét dologhoz kössük, majd abból következtetéseket vonjunk le. Azt sem tartom jónak, hogy csak önmagából a rajzból, kontextus nélkül állapítsunk meg bármit. A rajzokból körülbelül azt tudjuk meg, mi foglalkoztatja a gyermeket. Ha egy kisfiú sok autót rajzol, akkor nyilván szereti; ha kiskutyát, akkor vágyhat rá. De nem lehet azt mondani egy óvodásra, hogy depressziós, mert feketével rajzol: minden gyerek szereti a feketét, mert hangsúlyos szín, jól látszódik a lapon. Azt se lehet kijelenteni, hogy iszik az anyuka vagy az apuka, ha a gyerek alkoholos üveget rajzol. A rajz egy eszköz a sok közül, hogy szakemberként közelebb kerüljünk a gyermek pszichéjéhez.

Sok szülő már azzal érkezik el hozzánk pszichológiai beszélgetésre, hogy hozza a gyerek rajzát – de ez nem kávézacc, amiből jósolni tudunk!

Mindig fontos, hogy milyen körülmények között született egy alkotás, és akkor épp mi volt a gyerek lelkében.

5 éves kislány szabad rajza, akit elválasztottak a testvérétől a szülők közti konfliktus miatt

– Szakemberként azért biztosan sok mindent látsz néhány rajzból…
– Nálunk sem mindegy, milyen helyzetben és mire használjuk a gyerekrajzokat. A diagnosztikai folyamat során alkalmazott rajztesztekből elég sok információt megtudunk a gyermek lelkéről, nemcsak azért, mert papírunk van róla, hanem azért is, mert már elég nagy a gyakorlatunk, rengeteg rajzot láttunk a munkánk során.

– Milyen korú gyerekek rajzai alkalmasak arra, hogy elemezd?
– A rajzolásnak van érési menete: firkákkal kezdődik, majd ebből lengő firkák, körvonalak lesznek. Először csak részben sematikus a rajz és esetleges a jelentése, majd idővel a gyerek egyre jobban törekszik a realitás ábrázolására. Fontos mérföldkő a kicsi fejlődésében, amikor már konkrét elemeket tud rajzolni. Körülbelül 10-12 éves korra kialakul a rajztudás alapja. Sokan meg is rekednek ezen a szinten, míg mások képessége tovább finomodik. Ebben az életkorban általában már megmutatkozik a tehetség.

Tudjuk, hogy egy 3, 5, 8, 12 évesnek milyenek a rajzai, milyen az emberábrázolása. Ennek alapján meg tudjuk nézni, hogy az életkorához képest milyen szintet mutat a rajza.

– A lányok általában ügyesebben rajzolnak. Milyen egyéb nemi különbségek láthatók a lányok és fiúk alkotásaiban?
– Tény, hogy vannak nemi különbségek. A lányoknak inkább kifejezőeszközük a rajz, többet és jobban is rajzolnak, de természetesen vannak olyan fiúk, akikről ez szintén elmondható. Témában és színhasználatban is akadnak különbségek: a lányok családot, állatokat, hercegnőt ábrázolnak, élénken, sok színnel, míg a fiúk autókat, katonákat, harcot, és kevesebb színt használnak.

– Milyen jellegű információkat tudsz meg a rajzokból?
– Jó néhány dologra figyelünk. Például a színhasználatra. Nyilván egy kiegyensúlyozott gyermek szívesebben használ színes ceruzákat, mint egy befelé forduló, zárkózott. Kamaszoknál más a helyzet, ők ugyanis szeretnek tollal vagy egy színnel rajzolni, szóval ezt megint fenntartásokkal kell kezelni. Az impulzívabb, önérvényesítőbb gyerekek nagyobb nyomatékkal, lendületesen rajzolnak, jobban rányomják a ceruzát, satíroznak.

13 éves lány elvarázsolt családrajza

A szorongó gyerekek sokszor pici elemeket rajzolnak, szaggatott, szálkás, alig látható vonalakat.

Ahhoz, hogy ezt értelmezni tudjuk, kell ismerni hozzá a családi kontextust. Sok mindent elárul, hol helyezik el a papíron a rajzot, középen vagy valamelyik sarokban, esetleg betölti az egész teret vagy lelóg a papírról. Ez utalhat arra, hogyan reprezentálja magát a családban, osztályban, kitölt-e minden teret vagy alig látszódik. Itt figyelnünk kell, mert a szorongó és gátlásos gyerekek hasonlóan helyezik el a rajzukat a lapon, mint a passzívan agresszívek. Nézzük azt is, hogy a papír melyik oldalára kerül a rajz. Az anyai a bal, az apai a jobb oldal. Az oldalak használata utalhat neurológiai problémára, de a szülői szerepekről is árulkodhat.

Figyeljük azt is, mennyire részletgazdag a rajz. Aki harmóniában van önmagával és családjával, annak sokkal kidolgozottabb a munkája, mint annak, aki nélkülöző családban, ingerszegény környezetben növekszik. Bár a nagyon részletes rajz túlzott precizitásra is enged következtetni. Kisebb gyereknél azt is nézem, mennyire tud egyenes vonalakat húzni, hogyan másol, látja-e a méretarányokat.

Szimbólumokra is figyelünk, de ezeket megint csak fenntartásokkal kezeljük.

– Mit szoktál kérni, mit rajzoljanak a gyerekek?
– Amikor először találkozom a gyermekkel, megkérdezem, van-e kedve rajzolni. Ha igen, akkor megkérem, alkosson valamit. Ebből már látom, mennyire szeret rajzolni. Sokan azért nem rajzolnak szívesen, mert nem tudnak jól, és nem akarnak kudarcot átélni. Nagyon informatív értékű, mit, kit rajzolnak le, amikor nem határozok meg semmit: tájképet, családot, állatot, anyukájukat vagy apukájukat. A kórházban, ahol dolgozom sok bántalmazott, traumatizált gyerekkel találkozom. Azok, akiknek a családjában nagy egzisztenciális szorongások vannak, gyakrabban rajzolnak házat.

13 éves lány családrajza

Szoktam azt is kérni, hogy rajzoljanak egy családot. Vannak, akik a sajátot ábrázolják ilyenkor, míg mások a vágyottat. Súlyos családi tragédiákat elszenvedő gyerekektől ilyet nem is lehet kérni, annyira mélyen érinti őket, feszültté válnak. Gyakran kérek embert az esőben, amikor arra vagyok kíváncsi, stresszhelyzetben milyen a megküzdési mechanizmusuk, vannak-e védekező stratégiáik.

– Van-e kedvenc rajzteszted?
– Szeretem azt a rajztesztet, amikor egy házat, egy embert és egy fát kell rajzolni, ebből sok mindent látok.

Nagyon izgalmas a négy fa-teszt is, amely során fákat kell alkotni meghatározott körülmények között, például beteg fát. Ezt is bizonyos sztenderdek alapján elemezzük.

Meghatározott kérdéseket teszek fel azok alapján, amit már előzetesen tudok a gyermekről, és így vonok le következtetéseket. Fontos tényező az is, hogy maga a rajz két ember (alkotó és pszichológus) viszonyában jön létre.

– A szülők, óvó nénik, tanárok előszeretettel elemzik a családrajzokat. Ki ki mellett áll? Fogják-e egymás kezét? Ki mekkora? Ki hiányzik a képről? De mire figyelnek a szakemberek?
– Például ha valaki nem rajzolja le újszülött testvérét, az szólhat saját bizonytalanságáról a családban, vagy jelentheti azt is, hogy indulatai vannak ezzel kapcsolatban, amelyeket nem tud kifejezni. A testvér születése minden gyereknek bizonytalansági tényező, pszichésen nem könnyű élethelyzet. Bármit kiragadni a kontextusból ugyanakkor veszélyes. Nem tartom jónak, hogy az óvó nénik, tanárok olyan rajzteszteket végeztessenek a gyerekekkel, amelyekhez nincs kellő tudásuk. Vannak persze árulkodó jelek itt is.

12 éves fiú családrajza

– Mondanál néhány példát?
– Ahol bizonytalanság van a nemi szerepekben, ott például találkozunk szoknyás apukákkal a rajzokon. Traumatizált gyerekek, akiknek iszik vagy kábítószerezik a szülőjük, gyakran ezek kellékeit is lerajzolják. A képeken nézzük, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a családtagok, ez utalhat arra is, hogyan viszonyulnak a világhoz. Figyeljük, mennyire rajzolják egybe a családot, résnyi levegő sincsen, vagy mindenkinek van elég tere. Fogják-e egymás kezét? Ha nem, nem jelenti feltétlenül azt, hogy rossz a kapcsolat, lehet, hogy csak nem kap hangsúlyt. Nézzük, hogy kinek milyen a keze. Sokszor indulatot fejez ki, ha a gyerekek hegyes ujjakkal, karmokkal ábrázolnak valakit, de azt is jelentheti, hogy elakadás van a kapcsolatukban.

Elvált családok gyerekeinek rajzában azt is figyeljük, hogyan van a válás folyamata a fejükben. Egyben ábrázolják-e még a családot, vagy eljutottak-e már abba a fázisba, hogy külön rajzolják le anyát és apát, esetleg az új családdal. Ezek mind fontos információkkal szolgálhatnak a gyerekek lelkéről, de nem kizárólagosak.

– Gondolom, az is informatív, milyen tevékenység közben ábrázolják a családtagokat.
– Kinetikus családrajz-tesztnek hívjuk, amikor arra kérjük a gyerekeket, hogy úgy rajzolják le a családtagokat, ahogyan általában látják őket, vagy abban a tevékenységben, amelyet jellemzően csinálnak.

Sok mindent elárul, ha a rajzon az egész család a számítógép köré kerül, és ha az anya a konyhába, a kályha mellé, vagy teljesen mást csinál.

Elvarázsolt családrajzot is szoktunk kérni: ha jönne egy varázsló, kit mivé varázsolna. Sokszor könnyebben jelenítik meg így a gyerekek azt, akivel nehéz a viszonyuk, akihez nem tudnak kapcsolódni.

– Hogyan folytatódik rajzolás után a terápia? Rákérdezel a rajz minden egyes elemére?
– A rajzolási folyamatba nem szólok bele. Vannak, akik bizonytalanok, kérdéseket tesznek fel, például hogy használhatnak-e radírt. Van olyan protokoll, amely ezt tiltja, de én meg szoktam engedni. Jelzés értékű, ha valaki mindent kiradíroz és 125-ször rajzol le valamit. A diagnosztikai folyamatban vannak sztenderd kérdések, amelyeket fel kell tennünk: megbeszéljük, milyen érzéseik vannak a rajzzal kapcsolatban, mennyire elégedettek vele, mit miért csináltak, mennyire érdekes ez vagy az benne.

Klinikai eset: 14 éves androgén-inszenzitivitási szindrómával küzdő fiú én-rajza

A rajz tulajdonképpen ismerkedési eszköz, amely abban segít, hogy közelebb kerüljünk kis pácienseinkhez és jobban megértsük őket.

– Változik-e a gyerekek rajza a terápia során?
– Olyan gyerekekkel, akiknek a rajz, a festés a terápiás eszköze, a kezelés végén együtt végignézzük a műveket: óriási különbségeket szoktunk tapasztalni. Ha egy gyerek krízisben van, az visszaköszön a rajzán. A terápia végére megkönnyebbül, és egészen más típusú rajzokat kezd rajzolni.

Például egy kamaszlánytól, akinek súlyos skizofrén tünetei voltak, minden egyes alkalommal kértem, hogy rajzoljon egy fát. Első találkozásunkkor külön volt a fa törzse, az ágak, egészen érthetetlen volt a képe. Ahogyan haladtunk előre a közös munkával és kapta a gyógyszert, egyre jobban lett. A végén már nagyon szép fát rajzolt. Egyértelműen végig lehet követni a rajzokon a lelki változást.

– Rajzoltassuk-e gyermekeinket?
– Úgy semmiképp, hogy gyere kisfiam, ülj le és rajzolj! Legyen otthon színes ceruza, zsírkréta, festék, különböző méretű papír, és ha van kedve, rajzoljon!

Szerettessük meg a gyerekekkel az alkotást, ugyanis kiváló fejlesztő, önkifejező és feszültséglevezető eszköz.

Nem hiába firkálgatunk mi is például telefonbeszélgetés közben. A felnőtt színezők is ezt a célt szolgálják: kikapcsolnak, feltöltenek, megnyugtatnak és sikerélményt adnak.