A cégek elveszik a férfiak és a nők termékeny éveit

– Ezek szerint kilenc gyermek mellett is tud dolgozni egy nő?
– Igen. Orvosnak készültem, de nem fejeztem be az egyetemet, mert úgy döntöttem, nagy családot szeretnék. Sokáig éltem a nagycsaládos anyák és a (görög katolikus) papfeleségek életét, viszont nyolc gyermek után, férjemmel együtt elkezdtem mentálhigiénét tanulni, azzal a szándékkal, hogy segítsünk a családoknak. Közben megszületett a kilencedik gyerekünk, de ez sem tántorított el a szándékunktól. Saját életünk és férjem hivatása révén is rengeteg családdal vagyunk kapcsolatban, sokan kerestek meg problémáikkal, mi pedig rájöttünk: ez egy külön szakma; nem elég, ha „csak” jó szívvel vagy papi gyónás keretében tanácsot adunk. Később a pszichodráma-vezetésben és egyéni lelkigondozásban is kiképeztük magunkat. Kilenc éve foglalkozunk párokkal, együtt és külön is: Győrben, Nyíregyházán, most Budapesten. 

– Hogyan kerültél a Centrumba?
– Közel egy éve dolgozom itt, jó ideig egyedül, most két munkatárssal. Nagyon örülök a felkérésnek, szívügyem lett ez a munka. Nemrég megkeresett egy hölgy, hozzám küldték a Családterápiás Intézetből, hogy segítsek neki a szakdolgozatírásban, meséljek a tapasztalataimról. A meddőségnek ugyanis alig van szakirodalma, és főleg amerikai, de azt érdemes elolvasni. Vannak szakkönyvek meddőséggel küzdő nők számára, bár az is inkább külföldön. Kevesebben foglalkoznak a férfiakkal, párokkal alig, pedig rengeteg embert érint: a WHO felmérése szerint a világ népességének 15%-át. Nálunk ez az arány 19%.

– Ha alig van szakirodalom, akkor miből és hogyan dolgozol?
– Többféle módszerrel.

A pszichodrámából tudom: a meddőség szinte minden esetben transzgenerációs problémakör.

Ezért először megvizsgáljuk a jelent, a párkapcsolat minőségét, három területen: szexualitás, saját és egymásra szánt idő és stresszfaktorok. Ez utóbbi teljesen általános korjelenség, gyakorlatilag mindenki túlhajszolt. Utána mindig megnézzük a múltat: milyen probléma, trauma lehet a házaspárok eredeti családjaiban, külön-külön, legalább két generációra visszamenőleg. Ezeket sokszor egyéni ülés keretében tesszük, akár négy-öt alkalommal is, ameddig szükséges. Régi traumák, családon belüli sérelmek kerülnek elő – válás, abortusz, meg nem született testvérek, nagyszülői veszteségek, traumás halálesetek – amelyek éveken át húzódó haraggal, békétlenséggel járnak. A fel nem dolgozott harag depresszióba fordul, és ezzel nehéz a jövőbe nézni. Ugyanez a helyzet azzal, aki a szüleiről nem tud leválni, akár 35 évesen sem.

Ezek komoly, terápiás ülések, nemcsak két-három alkalmas feltárások. Sokan meg is kérdezik: tényleg nem kell fizetni érte? Hála a Jóistennek, itt nem kell, és vissza lehet jönni, akár tíz-tizenkét alkalommal is. Ezalatt az idő alatt pedig tényleg komoly változások érhetők el. A monodráma eszközeit – a pszichodráma egyéni változatát, ahol a másik személyt egy szék helyettesíti – itt is nagyon jól lehet használni. Ehhez nekem nem kell semmi, csak egy szék és egy csendes, nyugodt helyiség, ami a jelenlegi építkezési körülmények között igazi kihívás.

– Melyek a termékenységi problémák legfontosabb okai?
– A Centrum két éve működik, kísérleti-üzemmódban, statisztikák készítésére még nem nagyon volt idő és lehetőség, de a szakdolgozat kapcsán készítettem egy mini-statisztikát a jelenleg hozzám járó 25 pár mintája alapján. Az esetek legalább felében a szülőktől való leválás problémát jelent. Ide tartozik a saját autonómia kialakítása, a saját egzisztencia megteremtése. Ettől nem független az a gyakori jelenség, hogy a lojalitás a munkáltatóhoz fontosabb, mint a magánélet, és a nagy cégek ezt a lojalitást el is várják.

Az egészségesnél sokkal többet kivesz belőlük a munka, úgyhogy nyugodtan mondhatjuk: ezek a cégek elveszik a férfiak és a nők termékeny éveit – lelkileg és fizikailag is.

Az a szintű stressz, felelősség és lelki nyomás, ami őket éri, nagyon komoly hatással van a termékenységükre, különösen, ha lelkiismeretesek. A munkahelyen beleadják magukat 120%-ban, otthon viszont ugyanezt már nem tudják nyújtani. Ráadásul ott vannak a család elvárásai is, a közös programok, a közösségi vagy önkéntes munkák. Jelenleg több, magas beosztású személlyel komolyan beszélgetünk a munkahelyváltás lehetőségéről; van, aki már bele is fogott. 

– A munka–magánélet összeegyeztetésének hatása elsősorban a férfiakat érinti?
– Nem. A férfiakat a túl nagy elvárások és az ebből eredő stressz valóban jobban érinti, hisz Magyarországon még mindig erős a férfiakkal szembeni elvárás a családfenntartói szerepre. Ennek a stressznek következménye a megtermékenyítő-képesség – vagyis a spermaszám és -minőség – rohamos csökkenése, valamint a szexuális élet minőségi és mennyiségi drasztikus romlása. Elképesztően rossz a helyzet. Konkrétan: nincs idejük együtt lenni, vagy ha mégis, akkor hullafáradtak.

Huszon-harmincéves fiatal férfiakról beszélünk! Ebben a korban a tesztoszteronnak dübörögnie kéne, most mégis drasztikusan alacsony a libidó, a szexuális együttlétek mennyisége és minősége. Havi egy-két együttlétből pedig nem nagyon lesz gyermek.

– A nők jobban és hamarabb érzik, hogy ez így nem jó, ők jobban és hamarabb is akarják a változást. Ez pedig az életmódváltás, az önismeret, a kapcsolati változás, és nem az, amit sajnos nagyon sok férfi választ magának: az önkielégítés és a pornó. Ugyanakkor a nőknek nagyon magasak az elvárásaik, a kontrollt nehezen engedik el, így egyfajta maximalizmus nehezíti a spontán együttléteket. Mindezt beárnyékolja a szülői generációval való nehéz viszony, az onnan érkező elvárások.

Kép

Kép forrása: Antal-Ferencz Ildikó

– Mi van azokkal, akik próbálkoznak, de nem járnak sikerrel?
– A másik csoport, akikkel foglalkoznunk kell: a már sok traumán – sikertelen próbálkozáson, vetélésen, méhen kívüli terhességen – átesett párok, ahol fontos a gyászfeldolgozás, az elengedés. Kísérjük őket, hogy ne rettegjenek egy újabb hasonló eseménytől vagy beavatkozástól, hogy picit ellazuljanak, ne e körül forogjon minden gondolatuk. A cél ugyanaz: a párkapcsolat legyen egyre jobb, meghittebb, bensőségesebb, mert abból fakad az, hogy többször és jobban lesznek együtt, és annak lesz majd gyümölcse a gyermek.

– Mindenkinek felajánlják, de maguknak a pároknak kell időpontot kérni. Ennyire fontos az első lépés?
– Igen, hiszen csak így van esély az elköteleződésre, a változtatásra. Nagyjából a Centrumba érkező párok fele eljön hozzám. Sokan felteszik nekünk a kérdést, amit mi magunknak is fel kell időnként tennünk: mi is a terápia célja? A válasz nem olyan egyértelmű: nemcsak a foganás, hanem maga a kapcsolat; mivel az eddigi sikertelenség nagyon sok stresszt rakott a párra, még jobban megterhelve és ezzel ördögi körben tartva őket. És bár a helyzet sokszor valóban aggasztó, jó hír, hogy sokan hajlandóak tenni is ellene: életmódot változtatni, időben hazaérni, telefont és laptopot otthon letenni, estéket és hétvégéket nem telezsúfolni, szabadidőt teremteni és azt nem a szülőkkel, haverokkal tölteni, hanem kettesben, randizni. Örömmel jönnek beszámolni, hogy megtették és máris jobban érzik magukat.

Ha a Centrumba jelentkezés utáni várakozási idő alatt elvégeznének egy életmódváltásról szóló tanfolyamot – beleértve a szexuális életet is – tizedannyiukkal kellene foglalkoznunk. Talán érdemes lenne ilyen tanfolyamokat indítanunk... Ugyanakkor sokan jönnek hozzánk azzal: éveken át jártak tanfolyamokra, még sincs változás. Ennek oka: amíg nincs szenvedésnyomás az életükben, addig nem változtatnak. Amíg nem „vágjuk őket arcon” egy sokkoló eredménnyel, információval, addig nem hiszik el, hogy ezen is múlhat.

– A nevében is keresztény intézményben nem használják a meddőség szót. Számodra ennek mi a jelentősége?
– A környezet hozzáállása nagyon fontos. Olyan könnyen mondják valakire, jellemzően a nőkre, hogy meddő.

Mi nem használjuk a meddő kifejezést, mert egy végleges, borzasztó bélyeg, és a hitünk miatt sem: kik vagyunk mi ehhez?...

Mondhat az orvos bármit, csodák akkor is történnek, mi is megtapasztaltunk néhányat. És ha rávilágítunk erre, ha már az első beszélgetésnél megkérdezzük, mit gondolnak a házasság szentségéről, akkor bizony sokan meglepődnek és rájönnek: ők ezt sosem gondolták végig. Ha ez a gondolkodás elindul bennük, rájönnek arra is: nem a gyermek, hanem egymás miatt házasodtak össze, mert szeretik egymást, ezért fontos lenne megélniük a jelent. Sokak számára hatalmas felszabadulást hoz ez az egyetlen kérdés. A hitre egyébként sose kérdezünk rá, úgyis kiderül; akinek fontos, dolgozunk vele. Lelkigondozóként megtanultam: a hitet mint témát nem mi hozzuk be a beszélgetésbe, de ha bennük van, akkor kinyitjuk számukra a teret.