2017 január – A kezdetek, a „hőskor”

A KÉPMÁS 15 ÉVÉBŐL
 

10 négyzetméter

2002-ben a Képmás szerkesztősége egy 10 négyzetméternyi, két iskolai paddal bebútorozott szoba volt a budapesti Szent Margit Gimnázium tetőterében. A magazinokat a földszinti takarítóeszköz-szekrényben tároltuk. Későbbi szerzőnk, Aczél Petra Csipkerózsika-toronyszobának nevezte a hatalmas épület tetején megbújó irodát.

Ma igazi szerkesztőségünk van a Logodi utcában, tárgyalóval, konyhával, saját mellékhelyiségekkel, raktárral, és a kisebbik szobánk is nagyobb, mint az első Képmás-iroda volt. Lakótársaink pedig a Salt Communications és az Igen Média, akik egyben alkotótársaink is.
 

Első önkéntes marketingesünk és hirdetőnk

Már két éve országos lap voltunk, de vidéki terjesztésünk még gyerekcipőben járt. Egy férfi egyszer előfizetés miatt jött be a szerkesztőségbe, és megosztotta velünk kőszegi nyaralásának élményeit: „Kerestem az újságosbódéban a Képmást, hiába. Rákérdeztem, erre az árus elővett egyet a pult alól… Megvettem mind az ötöt, ami volt neki, egyet visszaadtam, hogy olvassa el, és tegye előre. Egyet otthagytam a cukrászdában, egyet a templomban, egyet a könyvtárban, és egyet megtartottam.”

Ez az úr volt később első hirdetőnk is – saját családi óvodájukat hirdette a Képmásban.

Mentés másként

Az első cikkek ezen a – ma már muzeálisnak számító – adathordozón érkeztek a szerkesztőségbe, többnyire a szerző lábán, hiszen e-mailt még nem sokan tudtak küldeni. Gyerekeink legfeljebb a mentés ikonról ismerik a floppy-nak nevezett kis lemezkét (volt egyébként egy kétszer ekkora elődje is). Az óvatosabbak alufóliába csomagolva szállították, mert a városi legenda szerint a metrón tönkre mehet, és eltűnhetnek róla az adatok.

Az első terjesztési kudarc

2002-ben elérkezettnek láttuk az időt, hogy Illéssy Mátyás alapító főszerkesztőnk álmát megvalósítsuk, és a Képmás solymári plébániai lapból országos terjesztésű magazin legyen. Matyi atya úgy számolt, hogy ha minden magyarországi plébánia csak öt darabot rendel – márpedig ennyien csak kíváncsiak egy keresztény értékrendű magazinra! – nem lesz veszteséges a lapkiadás. Kiküldtük az ingyen számokat, majd pár nap múlva telefonáltak a postáról, hogy vigyük innen ezt a sok zsákot, mert em tudnak dolgozni. Szinte mindenhonnan bontatlanul küldték vissza a küldeményt. Ma a havonta 16000 kinyomtatott magazin terjesztett példány is, vagyis eljut az olvasókhoz. Fontos számunkra, hogy ne termeljünk olvasatlan papírhulladékot.

Szám Kati