Szárnyalhatnak a diákok, ha otthon érzik magukat egy modern, barátságos tanteremben – jó példák itthon és a világban

Egy hely, amit a diákok magukénak éreznek

Az 1980-as években, egy alföldi településen jártam általános iskolába. A mai napig emlékszem rá, hogy alsó tagozatosként mennyire ódzkodtam a kinti WC használatától, viszont az egyáltalán nem tűnt fel, mennyire kicsi az osztályterem, ahol harmincnégyen tanultunk. A tanterem falait a saját rajzaink, fotóink és a tanár néni által készített csodaszép festmények díszítették, amiket hónapról hónapra lecserélt. Hozott terítőt és gyümölcskosarat az asztalra, függönyöket az ablakokra és játékokat a játszósarokba, így nem is vettem észre, hogy a falakon a festék málladozik, és a székek, asztalok a sok használattól már szinte teljesen simára koptak.

Annak idején nem igazán volt még kutatás arra vonatkozóan, hogy vajon van-e hatása az iskolaépület adottságainak, szerkezetének és a tanterem berendezésének a tanulmányi eredményekre. Ma már tudjuk, hogy a tantermek körültekintő berendezésével pozitív hatást gyakorolhatunk a diákok teljesítményére. Nem meglepő módon a sötét, ablak nélküli, szűkös tanterem, a kevés oxigén és a nem megfelelő levegőhőmérséklet rontja a tananyag elsajátításának eredményességét. Ám a tanteremben található dísztárgyak és a falak dekorációja jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy mennyire érzik a diákok magukénak a termet, ami szintén befolyásolja általános közérzetüket és iskolai teljesítményüket. 

„A nagylányom már gimnáziumba jár. Egy gyönyörű épületbe, amely csupa ablak és fény, tágas, többfunkciós terekkel. 

A tantermük egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy átlagos osztályterem, inkább hasonlít egy olyan otthonra, ahol sok időt tölt az ember. 

A falak tele vannak a diákok által kedvelt idézetekkel, vicces aranyköpésekkel, kedvenc énekeseik, színészeik posztereivel, az osztály mindennapjai során elkapott pillanatképekkel és sok-sok növénnyel. A terem végében pedig még egy szobabicikli, egy bordásfal és egy mini kosárpalánk is helyet kapott, ahol a szünetekben versenyeket rendeznek a gyerekek” – meséli Gábor, a 15 éves Kata édesapja.

Tamáska Máté épületszociológus szerint egy ideális tanterem több funkciót is képes betölteni: „A különböző típusú munkák végzéséhez jó, ha különböző zónákat rendeznek be a tantermekben: így lesz csapatban tanuló rész és csendes, egyedül tanuló sarok is. Ha elég nagy a tanterem, az előző két területhez hozzátehetnek még egy pihenőzónát is, valamint arra is lehetőséget kell adni a diákoknak, hogy mozoghassanak a feladatok megoldása közben, mert a kisebb gyerekeknek sokszor nehézséget okoz az egyhelyben ülés” – magyarázza az épületszociológus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Térpedagógiai Műhelyének vezetője.

Visszahúzó struktúrák

A szakember szerint ma a legtöbb osztályterem túlzsúfolt, pedig a termek legalább 60 százalékát fel kellene szabadítani ahhoz, hogy legyen hely a mozgáshoz, a rajzoláshoz és a játékhoz.
„Ám nem ez az egyetlen gond az osztálytermek zömével. A hagyományos berendezés – vagyis amikor a hosszúkás osztályterem egyik végén a katedra áll, amely előtt padsorok sorakoznak – valójában csak a frontális oktatáshoz használható igazán, az összes többi pedagógiai módszerhez más térre lenne szükség. 

A mai iskolák többsége a 150 évvel ezelőtti elvárások szerint épült, a kaszárnyák mintájára. 

Ez akkoriban tökéletesen megfelelt a poroszos oktatási stílusnak, amelynek lényege a fegyelmezés, a tanár és a diák közötti alá-fölérendeltségi viszony hangsúlyozása, ez azonban ma már teljesen idejétmúlt” – hangsúlyozza.

A jövő iskolái

A szakember szerint jól látható irány az „iskolaházak” megteremtése – vagyis olyan közösségi tereket alakítanak ki a termek előtt, amelyeket két-három osztály használ pihenésre, tanulásra, olvasásra. „A csak közlekedésre alkalmas tereket igyekeznek minimalizálni, az épületeket pedig megnyitni az udvar felé. Arra is egyre inkább odafigyelnek, hogy az iskolaépületekhez természetes anyagokat használjanak, hiszen ez önmagában is nevelő hatású” – sorolja a további trendeket.

Sok helyen próbálják valódi közösségi térré alakítani például a túlméretezett folyosókat növényekkel, könyvespolcokkal, máshol az osztálytermek berendezésén változtatnak. Az Apor épületszociológiával foglalkozó oktatója szerint többek között azért érdemes megtörni a padsorok zárt egységét, hogy minél több közvetlen, személyes interakció jöjjön létre a tanár és a diákok között. Ehhez azonban sok „közlekedési útvonal” kell a padok között, hiszen a pedagógus nem a katedrán állva tud hatékonyan tanítani, hanem akkor, ha folyamatosan mozog a teremben. 

Egy nem új, mégis zseniális találmány: az iskolakert

A Térpedagógiai Műhely vezetője szerint az iskola életébe az udvart is érdemes bevonni – nem csak testnevelésórákat lehet kint tartani, egyre népszerűbb megoldás, hogy szabadtéri tanulási helyeket, kültéri tantermeket alakítanak ki. 

Hasznos pedagógiai eszköz az iskolakert is, amelyeket a gyerekek gondoznak, munkájuk közben számos ismeretet szerezve.

„A növényeknek egyébként is jó hatásuk van a közérzetre, sok vizsgálat kimutatta, hogy a kertre, parkra néző osztálytermekben a gyerekek jobban tudnak figyelni, és az agresszivitás szintje is szignifikánsan alacsonyabb, mint azokban a termekben, amelyek egy lebetonozott udvarra néznek” – magyarázza.

Az iskolakert jótékony hatásáról én is be tudok számolni, az iskolánkban ugyanis egy komplett gazdaság működött, amelynek növényeit mi, tanulók gondoztuk. Megtanultunk palántázni, metszeni, gyomláltunk, ástunk, és betakarítottuk, ami megérett. Mindent, amit leszüreteltünk, az iskola menzája dolgozott fel, így amikor az általunk szedett almából készült leves, azt mindannyian lelkesen – és persze nagyon büszkén – kanalaztuk.

Kép

Illusztráció: Pxhere

Hazai iskolák, amelyeket Európa-szerte példaként emlegetnek

„Az elmúlt 60–70 évben számtalan iskolaépítészeti kísérletezés zajlott a világban, és a folyosós, cellás iskolától indulva a tanulótömbökön át eljutott a tanulási tájig és a hatalmas, áramló térig. És erre ma már rengeteg megvalósult, szép példával találkozunk, nemcsak külföldön, hanem itthon is – írja Fürdős Zsanett építész, az Építészfórum szerzője. – Ilyen a Debreceni Nemzetközi Iskola is, amelynek épülete egy kör alakzatban öltött testet. Ez a geometriai alakzat nemcsak az intézmény alakját adja, erre a gyűrűre szerveződik minden: a tantermek füzérként fűződnek egymásra, és e koncepcionális kör vonala mentén, külső térként az erdő irányában, a tankertek is. Az épület védelmezőn öleli körbe a külső közösségi tereket és sportpályákat, valamint a félig földbe süllyesztett tornatermet. Ennek a tetején található a terepszint felett lebegő kosárlabdapálya is, amit a tantermek szintjéről hidakon keresztül közelíthetünk meg” – írja a szerző az épületről.

A tanulás itt nemcsak az osztálytermekben zajlik, hanem az iskola egész területén: a folyosó úgynevezett tanulóbuborékaiban (hubokban), a főbejáratnál lévő piramison ülve, az udvaron vagy akár az erdő szélén.

A frontális oktatáson túlmutató, sokféle tanulási helyzetet biztosító téri struktúrával működik az új Mosonmagyaróvári Piarista Iskolaközpont is, amelynek tervezésében a diákok, tanáraik, családjaik és a piarista tartományfőnökség egyaránt részt vállalt. Az iskola egyik nevezetessége a Forgó Tanterem, amely nem téglalap, hanem elnyújtott trapéz alakú. Ennek a formának pedig az az előnye, hogy a teremben való elfordulással dinamikus térérzet jön létre, így az sokféle funkciót képes ellátni: a leghosszabb oldal felé fordulva például tágasabb térben érzik magukat a diákok, így a tér az egész osztályt megmozgató vitafórumok ideális helyszínévé válik. A másik különlegesség pedig a Sutos Tanterem, amely L-alakú és kiegészül egy puhán kibélelt suttal, ahová be lehet kucorodni meseolvasáshoz, pihenéshez vagy játékhoz.

A világ legfuturisztikusabb iskolája

Egy hatalmas, színes kocka – kívülről csak ennyit lehet látni a dániai Ørestad Gimnáziumból, amelynek belső tereit az alapítók a pedagógusok és a diákok közreműködésével alakították ki. Mivel a gyerekek rengeteg csoport- és projektfeladatot kapnak, főként a kerek, félig nyitott helyiségekben, babzsákfotelekben és formatervezett, többfunkciós székeken ülve tanulnak. Az osztálytermeket üvegfalú, félig nyitott, folyamatosan alakítható terekre cserélték, miután tapasztalataik szerint a kerek és nyitott terek többféle oktatási módszer és eszköz kipróbálására alkalmasak, mint a hagyományos termek. 

A szakemberek az Ørestad Gimnáziumot − még tíz évvel az átadása után is − a világ legfuturisztikusabb iskolaépületének tartják. 

Kép

A dániai Ørestad Gimnázium belülről – Forrás: Flickr

A listán a dániai gimnázium mellett több skandináv ország modern iskolaépülete, így például a tágas terekkel, beszélgető- és olvasókuckókkal rendelkező svédországi Vittra School, valamint az amerikai The Sidwell Friends Middle School is szerepel. Utóbbira − amellett, hogy ott tanult Barack Obama volt amerikai elnök két lánya is − különleges csapadékvíz-újrahasznosító rendszere miatt figyelt fel a sajtó, a csapadékvízből ugyanis a hatalmas kertekbe is juttatnak.
Források: 
https://www.envisionexperience.com/blog/6-key-elements-of-21st-century-classroom-design 
https://journals.sagepub.com/doi/pdf/10.1177/2372732214548677 
https://www.nrel.gov/docs/fy02osti/30769.pdf 
https://eduline.hu/kozoktatas/20181215_milyen_lesz_a_jovo_iskolaepulete 
https://www.formiconcept.com/belsoepiteszet/mosonmogyorovar-piarista-iskolakozpont 
https://epiteszforum.hu/a-fogaskerek-is-lehet-epulet--debreceni-nemzetozi-iskola