Hogy hagyjuk a lakást a nyaralás idején?

Kikapcsolva...

Ha nyaralni megyünk, akkor otthon amit csak lehet, kapcsoljunk ki, és húzzunk ki a konnektorból.

A villanybojlert már csak a spórolás miatt is érdemes feladat nélkül hagynunk, és célszerű kivonnunk az üzemből azokat a készülékeket is, amelyek „standby” üzemmódban, energiát fogyasztva tengetnék unalmas hétköznapjaikat. Az időt jelző mikrohullámú sütőt és hagyományos sütőt, a tévét és a világító ébresztőórákat érdemes a konnektorból is kihúzni, hiszen üres lakásunknak garantáltan semmi szüksége nem lesz rájuk. Ha nem akarjuk áramtalanítani, legalább azt érdemes ellenőrizni, hogy a készülékeken kikapcsoltunk-e minden időzítést – az ugyanis igen kellemetlen, ha távozásunk után sütőnk önhatalmúlag bekapcsol 20 percre, majd munkája végeztét jelezve ugyan kikapcsol, de sípolásba kezd. Ugyanez vonatkozik a kedvenc sorozatunkat rögzítő házimozi-rendszerre.

Adjunk a látszatra!

Az persze nem jó, ha távozásunkról mindenki értesül, az ugyanakkor hasznos lehet, ha lakásunk kulcsát – biztos, ami biztos – rábízzuk egy közelben lakó rokonra, vagy egy megbízható szomszédra. Ez azért jöhet jól, mert ha valamilyen nem várt esemény – így például csőtörés – miatt muszáj a lakásba bejutni, legalább a bejárati ajtót nem kell tönkretenni.

A külső szemlélőnek lehetőleg ne tűnjön föl, hogy otthonunk üresen áll.

Ennek érdekében több dolgot is tehetünk: pár ezer forintért beszerezhetünk például olyan konnektorba dugható kapcsolót, amely beállítástól függően éjszakánként mondjuk három óránként fél perce fölolt egy-egy lámpát. Ez a megoldás az áramfogyasztást nem növeli, viszont azt a látszatot kelti, mintha valaki lenne a lakásban. A látszatra a közösségi portálok használatakor is adni kell – érdemes beállítani, hogy a nyaralóhelyen történő „becsekkolásunkat” és bejegyzéseinket csak egy egészen szűk réteg láthassa. Ha erre nem ügyelünk, az olyan, mintha profilunkra azt írtuk volna ki: üres a lakás, lehet menni!

Megelőző csapás

Nem csak a bajok megelőzéséről, hanem azok kezeléséről is érdemes előre gondoskodnunk.

Az ablakot még akkor sem szabad – mondjuk a virágok miatt – résnyire nyitva hagynunk, ha távozásunkkor masszívan 35 fok van, és az idő romlására nem is lehet számítani.

Hiába van ugyanis beázás elleni lakásbiztosításunk, az ablakon át történő vizesedésre az alapbiztosítások nem nyújtanak fedezetet. Nem szabad tehát elfelejteni, hogy a beázás térítése biztosítónként, biztosítási termékenként változik, a nyitott ablakon keresztüli beázás pedig csak a magasabb szolgáltatási csomagokba tartozik bele. Érdemes a vízfőcsapot is elzárnunk!

Cserépbe vele!

És végül, de nem utolsósorban ne feledkezzünk meg azon „lakótársainkról”, amelyek számára a nedvesség éppen hogy létszükséglet. Ha kertes házban lakunk, a dolgunk viszonylag egyszerű, hiszen nem kell mást tennünk, mint a cserepeinket kihelyezni egy árnyékos, a szomszéd kerítéséhez közeli helyre, őt pedig megkérni, hogy slaggal naponta locsolja kicsit meg őket. Ha szerencsésebbek vagyunk, akkor társasházban sem túl bonyolult a helyzet, hiszen növényeinket, ha azok nem túl nagyok, a lépcsőházba is kitehetjük, majd megkérhetjük az egyik szomszédot, hogy viselje gondját zöldjeinknek.

Más a helyzet akkor, ha esélyt érzünk arra, hogy lépcsőházban tárolt virágainknak „nyoma vész”, vagy nincs kellően „kertbarát” szomszédunk. Ez esetben ugyanis ajtón belül kell megoldást találnunk.

Az első ilyen módszer az, ha a növények cserepét beleállítjuk lavórba, ami egy hétig ellátja a cserepet nedvességgel. Ilyenkor persze fontos, hogy a lavórt csak nagyjából 10 centi vízzel töltsük föl, mert ha teleengedjük, „megfulladnak” a gyökerek. Jó módszer az is, ha a növények földjére agyaggranulátumot szórunk, vagy körbevesszük a földet nedves tőzeggel, ami ugyancsak megakadályozza a föld kiszáradását.