„Amit a természet az egyik évben elvesz, a másik évben visszaadja”
Az egész napos biciklitúra után, válogatott kadarkáktól vidáman toltam a kerékpárt a meredek Benedek-völgyi – helyi tájszóval – szurdikban Szekszárdon, és fejemben a három városunk nevének viccesnek tűnő szójátéka motoszkált: Szekszárd Hajós Baja. Másnap persze rájöttem, hogy Hajósnak a szekszárdi borvidék egyáltalán nem baj, hiszen a Duna túloldalán van, homokos talajadottságokkal, 1-2 méteres mélységben viszont már ugyanaz a lösztakaró ad életet a szőlőnek, mint amiből a szekszárdi tőkék is szippantják a terroirt. Bajának pedig szerencse, hogy ez a két csodaszép borvidék karnyújtásnyira van tőle, így éttermeiben kitűnő helyi borokat rendelhetünk a híres halászlé mellé. Gemenc vadonjában csavaroghatunk kenuval és kisvasúton is. Mi fiatal borászokhoz is ellátogatunk, hogy a magyar bor jövőjéről beszélgessünk.
Kép: Páczai Tamás
„Ez a kadarkaültetvény itt mellettünk nagyon idős. Stadler Feri bácsié – aki most 92-93 éves – és azt mesélte, hogy az 1950-es években újította fel a tőkéket úgy, hogy bujtással kiegyenesítette a sorokat. Bujtás az, amikor meghagynak egy vesszőt, kiásnak egy árkot, ebbe belehúzzák a vesszőt úgy, hogy az utolsó két rügyet kint hagyják. Ez a vessző begyökerezik, majd két év múlva leválasztják az anyatőkéről. A módszer tuti, és itt, a homokosabb területeken nagyon jól működik. Tehát ezek a tőkék, amiket itt látsz, bőven 100 évnél idősebbek, rég benőtte őket a moha, olyanok, mintha szobrok lennének”– vezet körbe Sziegl Balázs a Hajósi Pincefalu által körbenőtt Kolostor-dombon. Hajóson egyedül itt maradt meg a régi világra emlékeztető szőlőkultúra, ugyanis a dombot körülvevő több száz présház pincéje hosszan benyúlik a föld alá, így a szövetkezeti időkben lehetetlen volt traktorral művelni, megmaradhattak az apró, pár száz négyzetméteres parcellák. A fiatal hajósi borász és felesége 2012-ben örökölt meg itt egy pincét a hozzá tartozó szőlővel, később ajándékba kaptak területeket, de megtakarításaikból is bővítették a birtokot. A jelenleg 8,5 hektáros ültetvényeiket a kezdetektől teljes egészében organikusan művelik.
Sziegl Balázs és felesége, Petra – Kép: Páczai Tamás
Ha kadarkáról van szó, akkor a Sziegl pince neve egyre gyakrabban előkerül, természetes boraik olyan gyorsan elfogynak, hogy a nagyközönség alig találkozhat velük a szaküzletek polcain. „Ha le tudod szüretelni, akkor megéri foglalkozni a kadarkával! Kevesen mernek hozzányúlni, mert nagyon nehezen termeszthető fajta: vékony héjú, rohad, elfagy és nagyon munkaigényes. Viszont ha sikerül eljutni a szüretig és bekerül a pincébe, akkor olyan bor lesz belőle, ami semmilyen más fajtához nem hasonlítható. Igazi jolly joker a gasztronómiában, egy kicsit vékonyabb kadarka fehér borokat is képes kiváltani.”
Kép: Páczai Tamás
Balázs a pincéjük fölötti hangulatos kertben meséli el, hogy a pandémia első napjaiban nagyon aggódtak, mert boraik tekintélyes részét a magyar csúcsgasztronómia vásárolja, így az ő piacuk is a nullára csökkent egyik napról a másikra. Viszont pár nappal később dániai partnereik rendeltek egy nagyobb tételt. „Fiatal srácok, csak egy éve foglalkoznak borkereskedelemmel. Egy nap alatt összehoztak egy webshopot és vásároltak egy teherbringát. Annyira beindult nekik az üzlet pillanatok alatt, hogy az elmúlt két hónapban már több száz palackot adtunk el rajtuk keresztül Koppenhágában, de a svéd és a kaliforniai kereskedőink is nagy tételeket rendeltek”– mondja Balázs. Második gyerekükkel várandós felesége, Petra szól hozzánk két asztal kóstoltatása között: „Én mindig szoktam mondani Balázsnak, hogy ne aggódjon már annyit, amit a természet az egyik évben elvesz, azt a másikban visszaadja!”
Kép: Páczai Tamás
Ifj. Heimann Zoltán édesapja korábbi cikkünkben úgy fogalmazott, „itt az ideje átadni a stafétabotot az új generációnak”. A fiú a külföldi tanulás után lendületesen kísérletezett új technológiákkal – például egész fürtös, szén-dioxidos erjesztéssel –, azonban kiderült, hogy nem lehet gyorsan letámadni a piacot az új felfogással készített borokkal. „Fel kellett ismernem, hogy a kulcs Heimann borok, mint a Birtokbor, a Barbár vagy a Franciscus klasszikus világkép szerint készülnek, és nem kell rajtuk óriási stilisztikai változást csinálni, mert a márkanevektől elvárja a fogyasztó, hogy hozza a korábban megszokott minőséget és ízvilágot.”
Zoltán az átállás éveiben megtalálta a saját útját, a kadarkához és a kékfrankoshoz bátran hozzányúlt. „Mindkettő még napjainkban is lesajnált fajta. A kadarkából nagyon kevés van (a hazai ültetvények alig egy százalékát adja), viszont van egy „hype-ja”, a kékfrankosból meg rettentő sok van, de csak olcsón lehet eladni, mert a fogyasztók fejében tömegfajtaként szerepel és a szakma is így kezeli. A Barbárnál barik hordókat használunk, amik nagyon izgalmas vaníliás-csokoládés, akár karamelles karaktert adnak a bornak a pörkölt fajegyek miatt. A kékfrankosnak viszont ez nem áll jól, csökkenti a fajta jellegét, túl nemzetközi lesz tőle, az igazán szexi a friss gyümölcs aromája. 2018-ra állt össze a megfelelő technológia, egy workshopon pedig azt a tanácsot kaptuk, hogy készítsünk egy új szortimentet a borainkból, ami csak a miénk, csak magyar fajtákról szól és nem igazodik a meglévő piaci igényeinkhez.” Így születtek meg a Heimann & Fiai borok, ezekkel idén, a koronavírus kellős közepén debütált a pincészet.
Kép: Páczai Tamás
Bortúra két keréken
Szekszárd és Hajós családi pincéiben az a legvonzóbb, hogy személyesen a borászokkal találkozhatunk, persze csak akkor, ha előre bejelentkezünk. „Nem a vendég bokáztatása a célunk, hanem mi magunk szeretnénk tartani a borkóstolókat, ez pedig szervezést igényel”– mondja ifj. Heimann Zoltán, de Sziegl Balázs szerint is „megoldja a szőlő az unalomproblémákat hétfőtől szombatig.”
A két borvidék remekül felfedezhető kerékpárral. A szekszárdi Béla térről indulva 13 km tekerés után érjük el a gemenci kisvasút keselyűsi végállomását, ahol a nemzeti park modern fogadóépületének büféjében frissülhetünk. Innen a Sió csatorna zsilipje után az M8-as autóút melletti kerékpárúton tekerünk át a Duna felett, majd a gemenci töltéskoronán folytatjuk az utat, 3 km tekerés után egy aszfaltozott mezőgazdasági útra térünk, Sükösdig haladunk, majd az 54-es főúton 10 kilométert, ez a túra egyetlen forgalmasabb szakasza, Érsekhalmától kerékpárúton folytatjuk Hajós felé. A pincesor – több mint 1200 présházával Európa legnagyobb pincefaluja – bejárása után egészen a gemenci töltéskoronáig tekerünk vissza. Az érsekcsanádi Duna-parton álljunk meg a Rév csárdánál, ahol kizárólag frissen, fatűzön, bográcsban készült, szigorúan 50 percig főzött halászlét vacsorázhatunk – de csak előzetes bejelentkezés után, érdemes érkezés előtt 2-3 órával telefonálni (revcsarda.hu). Innen csak néhány kilométer Baja központja, ahol a Borbistro kitűnő borait és korcsolyáit ajánljuk levezetésként. A túra kb. 100 kilométer, ami korai indulással egy nap alatt is kényelmesen teljesíthető. Ha Szekszárdon van a szállásunk, az esti vonattal menjünk vissza, az 55-ös út Baja és Pörböly közötti szakasza nagyon forgalmas, de Pörbölytől újra a biztonságos gemenci gáton kerekezhetünk, ha maradt még energiánk.
Halászlé bográcsban az érsekcsanádi Rév csárda udvarán – Kép: Páczai Tamás
Tippjeink:
Számos jó borászatot találunk mindkét vidéken, a szekszárdiak felfedezéséhez a szekszardibor.com, Hajóshoz a hajosbajaiborvidek.hu oldalakat nézzük.
Idén elmaradt a legendás Iván-völgyi Kadarka túra, azonban magánlátogatáson felkereshetjük az öt házigazda szekszárdi pincészetet (Heimann, Vida, Sebestyén, Tüske, Németh János). Ivanvolgyitura.hu
A 25. bajai halfőző fesztivál idén elmarad, de többek között a Borbistro és a Sziegl Pince szervezésében hiánypótló programok közül válogathatunk július 9. és 12. között halászlével, hajózással, borkóstolással és strandolással. Részletek a borbistro.hu és a szieglpince.hu oldalakon.
Fedezzük fel a környék kézműves, a slow living szellemiségében működő éttermeit, borászatait és kézműveseit: slowliving.hu
Szekszárd Európa egyetlen városa, ahol keresztül-kasul löszszurdokokat, helyi nevén szurdikokat találunk. A Béla király térről indulva két jelzett túrán is bejárhatjuk a legszebbeket. Részletek és térkép a helyi Tourinform‑irodában.
A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
