Keresés

„A világban történő szörnyűségekért nem Istent tenném felelőssé. Isten inkább kincs, akivel jól kell élni. Tudnak a világban borzasztó dolgok történni, Isten nem örül neki, szó sincs arról, hogy bármit hagy megtörténni, elképzelésünk sem lehet róla, mennyi borzalmat akadályozott meg. De nem mindig az ő dolga ez, hanem a miénk.”

„A férjem, Andris előtt türelmetlen, a végletekig idegeskedő ember voltam, de ő mindkét jellemvonást kiirtotta belőlem. Tőle kaptam az egyik legegyszerűbb, de legmeghatározóbb mondatomat: >>Várj egy napot. Csak holnapig. Utána visszatérünk rá.<< Másnap reggel gondolkodnom kellett, hogy mi volt az, amitől előző nap annyira kikészültem. Ez egy apró kérés, nem nagy fáradság, hiszen szinte azonnal a nyakunkon a másnap. S ha azt megvárod, megkapod a nyugalom és a megértés ajándékát.”

„Ha könnyűnek látod a másik ember sokféle szerepét, akkor nem vagy elég közel hozzá.”

„A szerelmi szál olyan a történetekben, mint a pulóverekben a norvég minta. Szépen vissza tudnám fejteni, ki tudnám venni a történetből, és akkor is kerek lenne. Mindig két történetet írok, egy szerelmeset és egy történelmit, és azt összefonom. Nekem a romantikus rész mindig egy kicsit feloldozás a történelem súlyával szemben.”

„A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni.”

„A nagycsaládban tanultam meg, hogy milyen fontos a kizárólagos figyelem: ne vesszen el a tömegben az egyén. Bármekkora a család, ez az egyének közössége, és azért lehet kincs, mert a családtagok egyéni értékei összeadódnak.”

„Nekünk kell az életünk főszerkesztőinek lenni, és minél jobban feltérképezni, illetve mélységében megismerni nemcsak a saját, hanem a családunk, felmenőink történeteit is, hiszen a narratívánk sok szállal kötődik a múlthoz, egyúttal megágyaz, a jövő bekezdéseinek is.”

„A „vedd meg, használd, dobd el” korában, amikor minden ideiglenes, nagyon kell segíteni a fiatalokat, hogy az igazi emberi kapcsolatokra tudjanak koncentrálni.”

„Azt kellett megtanulni, hogy sokféle út van. Akármennyire tisztelem is a szüleim útját, nem árt, ha néha letérek róla, mert akkor van értéke a visszakanyarodásnak.”

„Régi bölcsesség, hogy emlékeiben él az ember: az emlékezés az, ami a múltból és az elmúlás, az időlegesség rideg valóságából történelmet teremt.”

„Nemcsak fizikai, hanem lelki egészségünknek is meghatározója a másokhoz kötődés, annak minősége és erőssége. Az emberi kapcsolatainkat rangsorolhatjuk, osztályozhatjuk, de nem feledkezhetünk meg róluk.”

„A Jóisten mindig ad. Ha valahol netán kevesebbet ad, akkor azt később pótolja. Isten nem siet, de nem is késlekedik.”

„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.”

„Régi bölcsesség, hogy emlékeiben él az ember: az emlékezés az, ami a múltból és az elmúlás, az időlegesség rideg valóságából történelmet teremt.”

„Jobb-e, hogyha olyannak szeretnek minket, amilyenek igazából nem vagyunk, mint hogyha esélyt adunk arra, hogy azért szeressenek minket, akik valójában mi magunk vagyunk a saját tökéletlenségünkben?"

„Magyarként és kolozsváriként hiszem, hogy az ember nem véletlenül születik oda, ahová születik, és elsősorban ott van dolga, ahová a Jóisten teremtette.”

„Amikor felismered valamennyi élet értékét, többé-kevésbé foglalkoztat a múlt, és a jövő megőrzésére koncentrálsz.”

„Számomra az a zseni, aki jól csinál valamit, amit utál. Mert bárki tud jól csinálni valamit, amit szeret – csak a megfelelő tevékenység megtalálásán múlik.”

„Azért adott nekünk Isten két fület és csak egy szájat, hogy kevesebbet beszéljünk, és többet hallgassunk.”

„Az élet teljes jelentése, minden emberi vágy együttes értelme egy olyan rejtély, ami meghaladja felfogóképességünket”

„Fontos, hogy ne bagatellizáld a saját gondjaidat, mert számodra az a legfontosabb probléma. És ha te nem vagy jól, ha a te kutad kiapad, én sem tudok a tiédből meríteni.”

„Amikor dühös vagy, tudod, ki szenved? Te. Ezért vagyok nagyon válogatós, hogy ki kapja meg a dühömet. Ha őrizgetném a gyűlöletemet, még mindig fogoly lennék.”

„Nincs ünnep étel nélkül, és tulajdonképpen minden alkalom ünnep, amikor ételt tudunk tenni az asztalra.”