Keresés

„A világban történő szörnyűségekért nem Istent tenném felelőssé. Isten inkább kincs, akivel jól kell élni. Tudnak a világban borzasztó dolgok történni, Isten nem örül neki, szó sincs arról, hogy bármit hagy megtörténni, elképzelésünk sem lehet róla, mennyi borzalmat akadályozott meg. De nem mindig az ő dolga ez, hanem a miénk.”

„A férjem, Andris előtt türelmetlen, a végletekig idegeskedő ember voltam, de ő mindkét jellemvonást kiirtotta belőlem. Tőle kaptam az egyik legegyszerűbb, de legmeghatározóbb mondatomat: >>Várj egy napot. Csak holnapig. Utána visszatérünk rá.<< Másnap reggel gondolkodnom kellett, hogy mi volt az, amitől előző nap annyira kikészültem. Ez egy apró kérés, nem nagy fáradság, hiszen szinte azonnal a nyakunkon a másnap. S ha azt megvárod, megkapod a nyugalom és a megértés ajándékát.”

„Ha könnyűnek látod a másik ember sokféle szerepét, akkor nem vagy elég közel hozzá.”

„A szerelmi szál olyan a történetekben, mint a pulóverekben a norvég minta. Szépen vissza tudnám fejteni, ki tudnám venni a történetből, és akkor is kerek lenne. Mindig két történetet írok, egy szerelmeset és egy történelmit, és azt összefonom. Nekem a romantikus rész mindig egy kicsit feloldozás a történelem súlyával szemben.”

„A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni.”

„A nagycsaládban tanultam meg, hogy milyen fontos a kizárólagos figyelem: ne vesszen el a tömegben az egyén. Bármekkora a család, ez az egyének közössége, és azért lehet kincs, mert a családtagok egyéni értékei összeadódnak.”

„Nekünk kell az életünk főszerkesztőinek lenni, és minél jobban feltérképezni, illetve mélységében megismerni nemcsak a saját, hanem a családunk, felmenőink történeteit is, hiszen a narratívánk sok szállal kötődik a múlthoz, egyúttal megágyaz, a jövő bekezdéseinek is.”

„A „vedd meg, használd, dobd el” korában, amikor minden ideiglenes, nagyon kell segíteni a fiatalokat, hogy az igazi emberi kapcsolatokra tudjanak koncentrálni.”

„Azt kellett megtanulni, hogy sokféle út van. Akármennyire tisztelem is a szüleim útját, nem árt, ha néha letérek róla, mert akkor van értéke a visszakanyarodásnak.”

„Régi bölcsesség, hogy emlékeiben él az ember: az emlékezés az, ami a múltból és az elmúlás, az időlegesség rideg valóságából történelmet teremt.”

„Nemcsak fizikai, hanem lelki egészségünknek is meghatározója a másokhoz kötődés, annak minősége és erőssége. Az emberi kapcsolatainkat rangsorolhatjuk, osztályozhatjuk, de nem feledkezhetünk meg róluk.”