Mit mond a Biblia Mickey Rourke-ról?

Mostani arcát elnézve nehéz elhinni, hogy 22 évvel ezelőtt vele forgatták a "Johnny, a jóarcú" című filmet, pedig így volt. Ahogyan most kinéz, az pontos lenyomata annak, ahogyan élt. Pedig a '90-es évek közepéig Mickey Rourke kifejezetten jóképű színésznek számított. Ő volt az a sármos rosszfiú, akiért rajongtak a nők, és erre az imidzsére előszeretettel rá is játszott. Fiatalon két dolog között őrlődött: az egyik a siker, pénz és hírnév csábítása, a másik pedig az Isten hívása. De az előbbiből mindent el kellett veszítenie ahhoz, hogy az utóbbira végül igent tudjon mondani.
jelenet a Pankrátor c. filmből
jelenet a Pankrátor c. filmből

Kép: Profimedia - Red dot

 

Egy válás következményei

Mickey Rourke-ot tulajdonképpen mindig is három dolog érdekelte igazán: a színészet, a sport és – talán meglepő módon – katolikus hite. 1952-ben katolikus családba született New York-ban, ám alig volt hatéves, amikor szülei elváltak. Ez a trauma nagyon megviselte a kisfiút, annyira, hogy egész életében nem heverte ki. A három gyerek az anyával maradt, és közel három évtizedbe tellett, amíg Rourke újra találkozott az édesapjával. „Az egyházhoz kapcsolódó első emlékeim is az édesapámhoz kötnek. Nagyon szerettem vele templomba járni. Minden mise után megvolt a saját rituálénk, vettünk egy zacskó fánkot és egy doboz tejet, kiültünk vele a kőkerítésre, és ott ettük meg. Láttam az apámat, akire felnéztem, és akit szerettem, térden állva imádkozni a templomban, és én is olyan akartam lenni, mint ő.” Ám Rourke édesanyja nem sokkal a válás után újra férjhez ment egy floridai rendőrhöz, és a család leköltözött Miamiba. A mostohaapa nem szerette a gyerekeket.

„Az anyám elfordult tőlünk, és átadott minket ennek az embernek, aki… aki éveken keresztül kegyetlenkedett velem meg az öcsémmel.

És amikor ez így megy több mint egy évtizeden keresztül, akkor jobb, ha egyikőtök fejébe golyót repítesz, hogy vége legyen, mert ezen nem lehet túllépni. Egy ilyen rémálmot sosem lehet feldolgozni.” Az édesanya a válás után az Episzkopális Egyház tagja lett. Rourke 17 évesen, amikor függetlenedni tudott a családtól, visszatért a katolikus egyházba.

 

Különösen induló karrier

Az iskoláival nagy szerencséje volt. Kisgyerek volt még, amikor elkezdett bokszolni, de nagyon hamar komoly sikereket ért el. Alig volt 12 éves, amikor első győzelmét aratta harmatsúlyban egy felnőtt ökölvívó ellen. Kiemelkedő eredménylistát tudhatott magáénak, de kétszer is megsérült, és az orvosok azt tanácsolták, hogy pihentesse ökölvívói pályafutását. A végső döntést végül egy nagyon furcsa eset kapcsán hozta meg. „Segítettem néhány rossz embernek begyűjteni szerencsejátékból származó tartozásokat, és egy nap elküldtek, hogy kissé szorongassak meg egy bizonyos személyt. Aztán kiderült, hogy egy törpéről van szó, aki súlyos szerencsejáték-függőségben szenved. Próbálkoztam néhányszor meglökni, de nem bírtam rávenni magam, hogy megverjek egy törpét. Otthagytam ezt a munkát, és elmentem színésznek.” Nem egy szokványos pályafutáskezdet.

Rebellisségét azonban magával vitte választott új hivatásába is. A mai napig legendák keringenek arról, hogy mi mindent engedett meg magának.

Egy alkalommal például a legnagyobb stúdiófőnökökkel volt találkozója, ahova a hírhedt Pokol Angyalai motoros banda tagjaival érkezett. Saját bevallása szerint volt egy évtized, amikor szinte le sem szállt a motorjáról. Előfordult, hogy otthagyott egy forgatást, mert a rendező nem akarta bevenni a filmbe kedvenc kiskutyáját. Bokszolók és valódi gengszterek barátságát kereste, színész kollégáival kapcsolatban pedig sosem fukarkodott a becsmérlő szavakkal. De Hollywoodban eleinte még ezt is elnézték neki. Elárasztották jobbnál jobb filmajánlatokkal, mint a Beverly Hills-i zsaru, a Bárányok hallgatnak, a Hegylakó, az Esőember, a 48 óra, A szakasz, a Top Gun, az Aki legyőzte Al Caponét vagy a Ponyvaregény, de mindre nemet mondott, hogy leforgathasson olyan kétes értékű alkotásokat, mint A test melege, a Rablóhal, Az alvilág pápája, A sárkány éve, a 9 és fél hét, a Vad orchideák vagy az Angyalszív. Ez utóbbival lényegében el is érte filmes karrierje csúcsát, ahonnan már csak lefelé vezetett az út. „Azt hittem, hogy a tehetségem elfeledteti majd a szókimondásomat, de tévedtem.”

 

Mindenre elszántan

Közben a magánélete is összekuszálódott. 1989-ban válással végződött nyolc évig tartó házassága Debra Feuer színésznővel. Rourke szerint ez nagy mértékben a 9 és fél hét nem éppen „feleség-konform” jeleneteinek volt köszönhető. Filmbéli partnere, Kim Basinger később úgy nyilatkozott róla, hogy Rourke egy „két lábon járó hamutartó”. 1991-ben Rourke eldöntötte, hogy visszatér a profi bokszhoz, mert, mint mondta, „színészként önpusztító életet éltem, és már nem tudtam felnézni magamra”. Nyolc profi mérkőzést vívott, aminek hat győzelem és két döntetlen lett a végeredménye. Az első mérkőzéséért 250 dollárt kapott, az utolsóért már több mint egymilliót. „Magamnál húsz évvel fiatalabb srácokkal öklöztem, és megvertem őket. Aztán agysérülés jelei kezdtek mutatkozni rajtam, például teljesen elfelejtettem, hogy mit csináltam előző este. Az orvosom csak csóválta a fejét. »Mickey, mennyi pénzt is kapsz egy meccsért? Csak mert amikor kijössz a következőről, már nem fogod tudni megszámolni.« Abba kellett hagynom a bokszot.”

Még ugyanebben az évben igazi drámai fordulatot vett Mickey Rourke élete. Már két éve volt házas a szupermodell színésznő Carrie Otisszal, aki eddigre súlyosan heroinfüggővé vált. Aztán egyik este, amikor bekábítószerezett állapotban volt, brutálisan megerőszakolták.

Rourke kiderítette, hogy ki volt az erőszakoló, és elhatározta, hogy megöli. Zsebre vágta a pisztolyát, és egy búcsúlevelet, amiben lemond félresiklott és értelmetlenné vált életéről.

Ám útban a gyilkosság helyszíne felé, teljesen megmagyarázhatatlan módon, valami ismeretlen erő hatására bement New York egyik leghíresebb templomába, a Szent Kereszt-bazilikába a Times Square közelében, és odabent sírva fakadt. Peter Colapietro atya felfigyelt a férfisírásra. „Fordulóponthoz érkeztem. Addigra már túl sok sötét dolgot tettem, hogy úgy érezzem, nincs értelme az életemnek. Nem tudtam, ki ez az atya. Egyszerűen besétáltam a templomába a megfelelő ajtón a megfelelő időben, és megtaláltam a megfelelő embert. Készen álltam életem legsúlyosabb tettét elkövetni, de Peter atya lebeszélt róla. Tudom, hogy igazam volt, és az a fickó megérdemelte volna, amit neki szántam, de Peter atya jól leteremtett. ’Hát, hol van az a Bibliában megírva, hogy »A bosszú az enyém, mondá Mickey Rourke«?!’ Peter atya elvette a fegyveremet, és a búcsúlevelet pedig Szent Júdás-Tádé apostolnak ajánlottuk fel, aki a lehetetlen ügyek védőszentje. Peter atya azt mondta, hogy az eddigi életem véget ért, és most mindent újrakezdhetek." Rourke-nak azóta is Colapietro atya a lelki vezetője, és állítja, hogy sorsa jobbra fordulását neki és az egyháznak köszönheti.

 

A régi ember agóniája

A fordulat hát megtörtént, lelki békéje megtalálásáig azonban még egy sor megpróbáltatást, megaláztatást és veszteséget kellett elszenvednie. Mindenáron vissza akart térni a filmiparba dolgozni, de Hollywood már nem kért belőle.

Renitens múltjával, hírhedt szókimondásával, szétvert arcával és néhány balul sikerült plasztikai műtéttel a háta mögött nem volt kívánatos személy az álomgyárban.

Bármilyen szerepet elvállalt volna már, de legfeljebb csak B kategóriás filmekben gondoltak rá. Időnként, amikor mégis szóba került a neve egy-egy nagyobb produkció kapcsán, mindig volt valaki, aki kijelentette, hogy nem hajlandó dolgozni vele, mint például Nicole Kidman. „Az ő helyében én sem akartam volna magammal dolgozni. Teljesen le voltam égve akkortájt. A Nyílt seb lett volna az első jelentősebb szerepem. De csak magamat okolhatom, hogy olyan helyzetbe kerültem, hogy mások dönthették el, mikor dolgozhatok és mikor nem.” Az abszolút mélypontra végül akkor jutott el, amikor az öccse, Joey, rákban meghalt. „Elvesztettem azt a három embert, akit tényleg szerettem: a nagymamámat, az öcsémet és az ex-feleségemet. 12 éven keresztül majdnem teljesen egyedül voltam. Nem voltak valódi barátaim. A karrierem megszűnt létezni, a pénzem mind elfogyott. Volt, hogy a hajléktalanság szélére kerültem. Felhívtam régi cimborákat, hogy szerezzenek nekem munkát valami építkezésen, de csak kinevettek. Sosem fogom elfelejteni Sylvester Stallonénak, hogy alkalmazott a Get Carter forgatásán, abból nyolc hónapig legalább ki tudtam fizetni a lakbért.”

 

Mickey Rourke a Pankrátor című filmben

 

Az új ember születése

Nagyjából itt tartott 2008-ban is, amikor Darren Aronofsky felkérte A pankrátor című film főszerepére. „Hogy egy karakter ennyire passzoljon egy színészre, az olyan ritka, hogy szinte nincs is rá példa – nyilatkozta egy interjúban a rendező. – Szó szerint nem volt senki más Hollywoodban, akiről el tudtam volna képzelni, hogy eljátssza ezt a szerepet, Mickey pedig mindent megtett, hogy megkapja.” Persze megint jöttek az ellendrukkerek, akik szerint mást kellett volna választani, de Aronofsky hajthatatlan volt. A film egy kiöregedett pankrátorról szól, akinek szívproblémái miatt abba kell hagynia a foglakozását és szembe kell néznie addigi életével, mindazzal, amit magával, a testével, a családjával, és az egyetlen lányával tett. Fantasztikus film bűnről, bűnhődésről, megbánásról és megbocsátásról, amiben Mickey Rourke nem kíméli önmagát, beleviszi a karakterbe teljes élettapasztalatát. „Nagyon komoly megpróbáltatás volt, életem legnehezebb szerepe mind fizikai, mind lelki értelemben. Korábban lenéztem a pankrátorokat, egyszerű csalóknak tartottam őket, de ma őszinte tisztelettel nézek fel ezekre a sportemberekre. Lelkileg pedig, amim csak volt, mindent beletettem ebbe a filmbe.” Meg is lett az eredménye.

Ez a viharvert, már-már ijesztően megcsúnyult arcú, sok szenvedésen keresztülment férfi leforgatta élete legjobb filmjét, amiért végre a filmes világ elismerését is begyűjthette.

Többek között Golden Globe-díjat és a brit filmipar BAFTA-díját is megkapta az alakításért, valamint Oscar-díjra is jelölték, amit végül nem neki, hanem Sean Penn-nek ítéltek oda. De Hollywood újra felkapta.

A tékozló fiú hát visszatért, és újra beléphetett atyja örömébe. Nem valószínű, hogy lenne kedve innen még egyszer elmenni. „Ma Isten útján járok, de jobban tettem volna, ha húsz évvel ezelőtt is ezt követem, és nem a magam feje után megyek. Az az út befuccsolt.” Rourke teljesen nyíltan beszél a hitéről, arról, hogy miként szokott gyónni, és hogyan morzsolgatja a rózsafűzéreket.

„Te lehetsz a leghíresebb ember a világon, a tiéd lehet minden siker, gazdagság és vagyon, de ebből semmit sem vihetsz magaddal. Hiszem, hogy Isten megjutalmaz minket már itt a Földön, de abban nem hiszek, hogy büntetne is. A fájdalmas sebhelyek a lelkedben azoknak a leckéknek a nyomai, amelyeket meg kellett tanulnod.”

 

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti