Zölden ne?

Az elpusztított szőlőültetvények helyén kezdett teremni az egres.

Az egres sziklás hegységekben, bozótosokban őshonos. Sokáig csak gyűjtögették, nem termesztették. Nemesítését is viszonylag későn, a XVI. században kezdték Angliában. A Tudor-ház uralkodása alatt igen kedvelt gyümölcs volt. Franciaországban a mai napig nincs saját neve, egyszerűen csak „groseille de maquereaunak” hívják, jelentése: makrélához való ribizli. Magyarországon a szőlő-gyökértetű 1875-ben hatalmas pusztítást végzett a szőlőültetvényeken, melynek helyén hamarosan egres növekedett. Ezek a köszméte-telepek a lisztharmat miatt hamarosan eltűntek, és elkezdték a lisztharmatnak is ellenálló fajtát telepíteni.

A hivatalosan köszmétének nevezett egres (Ribes uva crispa) a magyar nyelvben több néven ismert, úgy, mint pöszméte, köszméte, piszke, büszke. Az egres a latin agrestis (mezei, vad) szóból ered.

A gyümölcs energiatartalma kevés, de nagyon sok benne az A-, B1-, D- és C-vitamin, ill. a szervezetünk számára fontos ásványi anyagok, a foszfor, kálium, kálcium, niacin. Fontos elemek még benne a citromsav, a gyümölcs- és a szőlőcukor, ill. a pektin.

A benne lévő pektin segíti az emésztést, ezért is adják sültek mellé szósznak, és csökkenti a koleszterinszintet. Fogyasztása kedvező hatással van a belső elválasztású mirigyekre, a szívre, a májra és a vesére. Gyulladással, lázzal járó betegségek esetén is ajánlatos egresszörpöt inni, hűsítő, nyugtató hatása miatt.

A gyümölcsből nagyobb mennyiséget azonban nem érdemes fogyasztni, mert hasmenést okozhat!

Szedhetjük az egrest még nem teljesen érett állapotban, ilyenkor magas pektintartalma miatt érdemes más, nehezebben kocsonyásodó gyümölccsel együtt befőzni. Nagyon finom málnával, feketeribizlivel. Az ismert egresszószon kívül még nagyon sok finomság készíthető belőle. Receptek itt.