Tabuk a párkapcsolatban

Minden kapcsolatban vannak tabuk. Tudjuk, a taburól azt tartották, hogy érinthetetlen, megérintőjét súlyos baj fenyegeti. A kapcsolat tabutémái szintén érinthetetlenek, kimondhatatlanok. Lehet, hogy felszínesen olykor elhangozhat néhány szó, mégis öntudatlan vagy akár tudatos megállapodás köti a partnereket: van, amiről nem beszélünk. Nem mutatjuk ki a valódi érzéseinket, nem beszélünk arról, ami igazán foglalkoztat és bánt, arról, amire vágyunk. Nem mert … – miért is? Mert veszélyes, mert fenyegeti a kapcsolatot, ezáltal fenyegeti az identitásunkat, a biztonságunkat. Úgy tűnik, mintha a tabunak hatalma lenne felettünk – csakhogy ezt a hatalmat mi adjuk neki.

Tabuk a párkapcsolatban
Tabuk a párkapcsolatban

pixabay.com

Megérinteni a tabut

Viki és Feri lefekvéshez készülődnek, Viki már éppen kinyújtózott az ágyban, amikor megkérdi.
– Mi volt ma veled?
– Semmi különös. Találkoztam ma Timivel.
– … Igen?
– Született egy kislánya, és elhívott, hogy nézzem meg.
– Hát arca az mindig volt! És te mit válaszoltál?!
– Hogy … holnap felugrom –
mondja kicsit kelletlenül Feri, mire Viki egy darabig csak szótlanul bámul, hol Ferire néz, hol mellé, a levegőbe.

Lefojtott gesztusok, csöndek, feszültség. Minden jel arra mutat, hogy Timi körül van valami Feri és Viki kapcsolatában, ami nehéz, ami talán fájdalmas, kibeszéletlen, félelmetes. Félelmetes lehet itt valami Feri számára, különben nem kezdene beszélni róla úgy, hogy rögtön próbálná jelentéktelennek beállítani. Az a megjegyzése, hogy a találkozásban nincs „semmi különös”, szöges ellentétben áll mindazzal a feszültséggel, ami körülveszi a helyzetet. Úgy tűnik, Feri egyszerre szeretne elmondani valamit, de közben tart is attól, hogy mi lesz a hatása. Valami félelmetes lehet itt Viki számára is, különben nem támadna rögtön Timire még a távolból is egy epés megjegyzéssel, és nem keresné aztán mégis hosszan a szavakat. Mintha ő is tétovázna, hogy akarjon-e többet tudni, belemenjen-e a beszélgetésbe. Amikor végül megszólal, hangjában feszültég bujkál.

– Azért ez nekem kicsit furcsa…
– Mi?
– Hogy a volt barátnőd elhív, hogy megnézd a gyerekét. Egyáltalán férje van?
– Nem tudom. Biztos. Nem beszéltünk sokat. De ennek mi köze az egészhez?

Feri kérdése logikus, és mégis teljesen értelmetlen: szeretne úgy tenni, mintha épp nem egy nagyon érzékeny és félelmetes témát kerülgetnének. Kerülgetik, de érinteni nem merik: hiszen tabu. És ebben most legyünk pontosak: a tabu itt nem Timi személye (bár elsőre úgy tűnne) nem az, hogy találkozik-e Feri egy volt barátnőjével (bár ez lehet kényes pont), nem is az, hogy van-e férje Timinek (bár ennek az információnak is lehet jelentősége). Ezekről mind lehet beszélni, vitatkozni, lehet rajtuk megsértődni, vagy haragudni miattuk. Lehet úgy tenni teljes őszinteséggel, mintha ezek lennének a fontos kérdések. A tabu azonban az, amiről nem lehet beszélni, amit megemlíteni sem szabad, amit csak kerülgetni lehet, azt is csak nagyon óvatosan. Ne csodálkozzunk ezen: a tabu természete ilyen.

A tabu vonz, mert érezzük, hogy hatalmas ereje és jelentősége van, de távol is tart, mert ez az erő félelmetes, kezelhetetlen. „Körbetáncoljuk”, hódolunk és áldozunk neki, körülvesszük szorongással, haraggal, de néven nevezni nem tudjuk.

Viki ezért csak annyit tud mondani, hogy „kicsit furcsa” és fennakad a részleteken. Feri ezért csak kitérő válaszokat ad, értetlenkedik. Mindketten érzik, hogy sokkal nagyobb a tétje a beszélgetésnek, épp ezért mindketten kiveszik a részüket a tabu kerülgetéséből. Így kerülik el, hogy érintsék azt, ami a valódi kérdés és a valódi félelem.

Hogy ez mi is valójában, azt csak ők tudnák megmondani pontosan, vagy talán még ők sem. Mi is csak találgathatunk, de valószínű, hogy van valami mélyen feszülő konfliktus vagy elcsúszás a saját kapcsolatukban, amibe Timi megjelenése „betalált”. Viki önmagával kapcsolatos bizonytalansága, ami miatt fél az elhagyatástól? Feri valamilyen kimondatlan elégedetlensége, vagy az, hogy annak idején nem „gyászolta el” Timivel való kapcsolatát, és túl hamar kezdett Vikivel egy újat? Esetleg gyereket szeretnének, csak épp nem jön, még mindig nem és már mióta nem – és ehhez képest Timinek sikerült…? Nem tudhatjuk, és talán ők is csak homályosan érzik, hogy dolguk lenne valamivel, de az túl nehéz, túl félelmetes.

De azzal, hogy csak kerülgetik, a hatalmas erőt is adnak neki – bármi legyen is az, a tabu elkezdi őket irányítani.

– Hát némi köze azért van. Megszakítottatok minden kapcsolatot nem? És te is elmesélted, hogy neked is van két gyereked? Meg mellesleg feleséged is. Szerintem mondd meg neki, hogy meggondoltad magad!
– Mert a feleségem eltiltott?
– Találj ki valamit! Persze, ha menni akarsz, menj, de ne hivatkozz arra, hogy muszáj, meg hogy a gyerek miatt. Legalább vállald, hogy Timivel akarsz találkozni.
– Te meg vagy őrülve…
– Többet nem akarok erről beszélni. A te döntésed. De nem ígérem, hogy nem lesznek következményei.

Azért valamivel most már többet láthatunk abból, ami a lényeg. Viki fél attól, hogy Ferinek még mindig sokat jelent Timi (nem is mellékesen: ettől valószínűleg Feri is fél, különben nem hárítaná ilyen erővel). Feri számára pedig a szabadsága a tét: engedheti-e, hogy Viki kontrollálja őt, előírja számára, hogy mit tehet meg és mit nem – és szankcionálja, ha Feri „rossz fiúként” viselkedik. De mivel a félelmeikben tabukat kerülgetnek, ezzel létre is hozzák magát a félelem tárgyát: Viki már elhagyva érzi magát, bármit is tesz Feri – Feri pedig sarokba szorítva érzi magát, akárhogy is dönt.

Mi pedig egy dolgot jegyezzünk meg: tabukra és mély félelmekre nincs recept, nincs gyors megoldás. De ha megmutatják magukat – ahogy most, Viki és Feri számára megmutatkozott valami ebből – akkor meg lehet próbálni szembenézni velük. Lassan megérinteni, mögéjük látni, vállalni az ezzel járó fájdalmat, kockázatot és bizonytalanságot is. Élni azt, ami a valóság, ahelyett, hogy körbetáncolnánk a látszatokat.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti