Nincs egy göncöm se?

Ha mind a három gyereket sikerült kituszkolni az ajtón, jöhet az örök dilemma: Mit vegyek fel?

Amikor feltöröltem a kávét, ami kiömlött, ahogy nagylányom termoszába átlöttyintettem, mert különben lekéste volna az előadást; amikor kamaszlányom reggeli „borzasztó a hajam, nagy rám ez a gatya és három dogát írunk” kifakadását bátorítón végighallgattam, kisfiamat pedig tornazsákkal és váltócipővel felszerelve apjával együtt kituszkoltam az ajtón (talán ma végre nem kési le a reggeli foglalkozást), leszedtem az asztalt és a száraz ruhákat; szóval, amikor eljön a pillanat, hogy az agyamat anya üzemmódból átkapcsoljam nő programba, belém hasít az örök dilemma: Mit vegyek fel?

Pár perccel ezelőtt középső lányom szegezte nekem ugyanezt a kérdést, mire persze nagyon frappánsan elé raktam a farmerját a pulcsival, amit a szülinapjára kapott. A mozdulatomban valószínűleg benne volt, hogy édes kislányom, nem teljesen mindegy, hogy miben írod azt a három dolgozatot?, mert nem fogadta szívesen a segítségemet. Ahogy az ember napi teendőinek, éveinek és kilóinak száma sokasodik, ez a kérdés már nem ilyen egyszerű...

Na, szoknyát azt ma nem! Hogy abban feszengjek a délutáni beiskolázási megbeszélésen azokon az ovis gyerekhokedliken? Ráadásul még odaérek a reggeli tornára és a harisnyanadrágot utálom edzés után újra felhúzni. Slamposan viszont nem öltözhetek, mert a minisztériumba is be kell mennem egy tárgyalásra. Oda dukál legalább egy közepes sarkú cipő, és akkor legyen a szürke nadrágkosztüm. Jaj, nem jó, tegnap este kisfiam ráfújta a gyertyát! Marad a sötétkék szövetnadrág blézerrel. Na, ebben úgy fogok bekopogni az esti szülőire, mint egy BKK ellenőr. Jegyeket, bérleteket! – na, a jegyeket ma megtudom – és izzadhatok a csini kosztümömben, amikor majd az ofő felteszi a költői kérdést, hogy miért az a tanuló késik el mindennap, aki a legközelebb lakik. Legalább valami laza felső kellene, ami jobban kifejezi a szülői hozzáállásomat, hogy nem verem láncra a gyerekemet, amiért képtelen időre elkészülni, mert mindig bekövetkezik valami rendkívüli esemény, mint ma is ez a mit vegyek fel problémakör.

A telefont mindenképp, mert csörög. Anyu hív, és miközben beavat a legfrissebb hírekbe, úgy döntök, mégiscsak megkísérlem eltávolítani a viaszt a szürke nadrágból. Miközben napirendre kerül apu zoknija, a szomszédnéni kutyája és a körzeti asszisztensnő modora, már fél csomag papír zsebkendőre próbáltam átvasalni a foltot, de még mindig van a nadrágon is.

A nyakam kezd görcsöt kapni, ahogy a vállamhoz szorítottam a telefont, de – talán épp az enyhén félrebillentett fejtartásnak köszönhetően – rendeződnek a gondolataim: „Ha anyu elmenne a zenebemutatóra, akkor mégiscsak lehetne szoknya, és az edzést már úgyis lekéstem. Ilyen nyakkal amúgy sem lenne tanácsos mozogni.” Elő is rukkolok az ötlettel, és tudom, most következik a  „legközelebb azért szólhatnál előbb” és érzem, hogy igazából nem hiszi el, hogy most jutott eszembe az egész.

Szóval akkor szoknya, de melyik? Mert azért csinos szeretnék lenni, hiszen ma beülök ebédszünetben kávézni a lányommal meg a barátjával, akit eddig még nem is láttam, és ugye, nézd meg az anyját, tartja a mondás. De ha szülőire mész, a röviddel jobb vigyázni, mert az értekezlet mindig sokkal hosszabbnak, a szoknya pedig rövidebbnek bizonyul, mint gondolnád. Nem tudom, hogy van az, hogy az ember mindig csak hosszabb és csak rövidebb szoknyát vásárol, mint az ideális.

Amikor tíz perc múlva elsuhan mellettem a busz, és én úgy döntök, hogy mégsem futok utána magassarkúban, mert már így is sikerült a harisnyámra tornáznom néhány sárpöttyöt, szokás szerint eszembe jut, hogy én tulajdonképpen nem szeretek ilyen titkárnős cuccban pipiskedni, és milyen jó is a kamaszlányomnak, aki most épp farmerben és pulcsiban beszéli meg a folyosón a barátnőjével, hogy nem is volt olyan gáz ez a biológia doga.

Aztán az is eszembe jut, hogy ő meg talán azt gondolja, milyen jó nekem, mindegy mit veszek föl, hiszen már van férjem, munkám, három gyerekem, és nem megy el reggelente az életkedvem a váratlanul felbukkanó pattanásoktól.