„Pókhálónál vékonyabb, acélnál erősebb” – 85 éves a nejlon, ami a harisnyákkal a divatot is átformálta
A ’30-as évek végén Amerikából indult világhódító útjára egy új szintetikus anyag. A sajtó úgy harangozta be, hogy a nejlon még a selyemnél is jobb. A második világháború után igazi „nejlonlázadás” tört ki az üzletekben. Idővel nálunk is megkezdődött a nejlonharisnya-gyártás, a magyar nők azonban továbbra is a külföldi darabok után kutattak a boltokban. Nem csoda, hogy a Kádár-rendszerben, aki tehette, a bakelitlemezek között harisnyákat is igyekezett hazacsempészni Nyugatról. Hogyan indult a nejlon története?
Pamutharisnyákat vizsgálnak 1941-ben – Fotó forrása: Library of Congress
Szénből, levegőből, vízből
Az 1930-as évek elején egy fiatal vegyész új szintetikus fonalszálak felfedezéséről számolt be az Amerikai Kémiai Társaság ülésén. Ő volt Wallace Hume Carothers, a DuPont amerikai multinacionális vegyipari vállalat munkatársa. Az újságok rögtön arról kezdtek cikkezni, hogy ez az új anyag legalább olyan jó, vagy még jobb is, mint a selyem. Később már arról írtak, hogy a rejtélyes anyagból készült harisnya túléli a selymet, és szálai soha nem futnak fel. Érhető módon az irreális elvárások – hiszen még piacra sem dobták új találmányukat – megijesztették a céget.
Akkor kezdtek igazán aggódni, amikor a Washington News című lap arról írt, hogy a nejlont kadaverinből lehet előállítani, amely a holttest rothadása során képződik.
Ez a sajtókacsa még morbidabb felhangot kapott, miután Carothers öngyilkosságot követett el.
Egy tragikus sorsú feltaláló
Wallace Hume Carothers nem érte meg találmánya világhódító útját. Úgy érezte, nem képes példaképe, Edison nyomdokaiba lépni, kételyek gyötörték saját képességeit illetően. Fokozatosan depresszióba esett, és két nappal a 44. születésnapja után, 1937. április 29-én kálium-cianiddal megmérgezte magát.
Azért, hogy ellensúlyozzák az alaptalan pletykákat, a DuPont reklámosztálya sok éven át hangsúlyozta, hogy a nejlont kizárólag szénből, levegőből és vízből állítják elő. „A nejlon felhasználja a kőszén, a levegő és a víz alapvető elemeit, a nitrogént és a szenet, majd egy teljesen új molekulaszerkezetet hoz létre (...) az első teljesen új szintetikus szál, amit ember alkotott. Több mint négyezer év alatt a textilipar a gépi tömegtermelésen kívül csak három alapvető fejlődésen ment keresztül: ez a mercerizált pamut, a szintetikus festékek és a műselyem. A nylon a negyedik” – írta 1938-ban a Fortune magazin. (A mercerizálás egy kémiai vegyszeres folyamat, amely során a pamutszálak zsugorodnak, kifényesednek, és szinte magukba zárják a festéket – a szerk.)
Nancy, Yvonne, Lovella, Olivia, Niha?
Hiába volt kész az újdonság, nevet is kellett adni neki, ami nem volt egyszerű. Annyira nem, hogy 400 változatot vizsgáltak meg a cég illetékesei. A névadás eredete mögött sok különböző történet húzódik. Feltalálója „Fiber 66”-nak nevezte el, ami a cég számára nem volt vonzó. A másik a „No Run” (nem szalad fel a szem) volt, ami jól hangzott ugyan, de nem volt igaz, hiszen az anyag felfutott.
Addig-addig gondolkodtak, míg végül a „No Run”-ból valahogy „Nylon” lett.
Más feltevések szerint az elnevezés a „New York Pylon”, azaz a világkiállítás védjegyéül is szolgáló híres szabadságszobor nevéből származott. Az angolszász világban az a legenda alakult ki, hogy a nylon szó a New York (NY) és London (Lon) rövidített szavak összevonásából ered. Ez azonban nem igaz, mert míg New Yorknak igen, a brit fővárosnak nem sok köze volt a nejlon történetéhez. Egy másik, humoros, de aligha valós feltételezés szerint a nejlon elnevezés a „Now You Lousy Old Nipponese” („No, ti tetves, vén japánok!”) szavak kezdőbetűinek összevonásából keletkezett, ami arra utal, hogy a műszál versenyképes lesz a valódi japán selyemmel.
Talán a legérdekesebb etimológiai magyarázat, hogy a nejlon szót az anyagot előállító kutatóvegyészek feleségeinek kezdőbetűiből – Nancy, Yvonne, Lovella, Olivia, Niha – állították össze a figyelmes férjek. (Ha ez igaz, akkor Carothers feleségét biztosan kihagyták, ugyanis őt Helennek hívták.)
„Nejlonlázadások” az üzletekben
Az eredetileg Carothers-selyemnek nevezett anyagot a DuPont 1937. február 16-án szabadalmaztatta, majd az abból készült harisnyát 1938. október 27-én mutatták be először hivatalosan, négyezer lelkes középosztálybeli nő előtt New Yorkban. A marketing jól sikerült, az izgalom pedig csak tovább fokozódott, ugyanis a harisnyák még 18 hónapig nem kerültek kereskedelmi forgalomba. Kik juthattak hozzá mégis? Azok a nők, akik a DuPont vállalat alkalmazottai voltak, vagy a DuPont nejlon szakágának valamelyik kutatójához mentek feleségül.
A nejlon az 1939-es New York-i Világkiállítás szenzációja lett. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható nejlontárgy egy fogkefe volt, amelynek sörtéi ebből az anyagból készültek. Végül 1939 februárjában kezdték árulni a nejlonharisnyákat, nők tömegei vásárolták, holott az ár csillagászati volt: egy pár harisnya 200 dollárba, az átlagember egyheti fizetésébe került.
Miután Marlene Dietrich lábain is feltűnt az egyik hollywoodi filmben, minden amerikai lány és asszony ilyet akart.
A nejlonharisnyák azonban csak rövid ideig voltak elérhetők, közbeszólt ugyanis a második világháború. Emiatt a DuPont a nejlont inkább katonai szolgálatba állította: ejtőernyők, repülőgép-üzemanyagtartályok és golyóálló mellények készítéséhez is használták. „Pókhálónál vékonyabb, acélnál erősebb” – így hirdették a nejlont.
A háború után viszont szinte azonnal visszataláltak a nagyközönséghez: az első pár harisnya 1945 szeptemberében tért vissza az üzletekbe. Az újságok „nejlonlázadásokról" számoltak be, mert nők százai, néha ezrei álltak sorba, hogy versenyezzenek a korlátozott harisnyakészletért. „Mindenki nejlont akart.”
Harisnyacsempészet Nyugatról
A nejlonharisnya híre Magyarországra is eljutott. A politikai vezetés először kisebb mennyiségű nejlonszálat vásárolt a DuPonttól, és kísérleti jelleggel az óbudai Blumenthal Harisnyagyárnál kezdték el a gyártást, de főként külföldre értékesítettek. Majd Győrben, Békéscsabán és Gyulán is üzemeket létesítettek. Az itthon gyártott nejlonharisnyákat a magyar vásárlók rossz minőségűnek tartották, ezért inkább a külföldi, például olasz darabokat keresték a boltokban. Így sokszor csempészúton jutottak be az országba: aki utazhatott akár Nyugatra, akár más szocialista országba, az igyekezett nejlonharisnyákkal hazajönni.
A Kádár-korszakban a legkedveltebb csempészáruk közé tartoztak még az orkánkabát, a farmer, a rágógumi, a gyógyszerek, a márkás nyugati cigaretták, bakelitlemezek és kazetták.
A lebukás veszélye állandóan ott lebegett a beszerzőik feje felett, akik akár börtönbüntetést is kockáztattak.
Idézet egy levélváltásból az orvosi egyetem docense és az egészségügyi miniszterhelyettes között: „Mi, akik többször jártunk már nyugaton, meg tudjuk érteni, hogy egyeseket megragad és elront a nyugati kalmárszellem. Nyilván ez történt ezzel a szerencsétlen flótással is. Bármennyire is hibázott, még egy enyhítő körülményt fel lehet hozni mellette. Tulajdonképpen nem károsította meg a magyar népgazdaságot, hiszen a kint két hónap alatt összespórolt ösztöndíjából vette azokat az átkozott harisnyákat.”
Az eset főszereplője egy alig ötvenéves orvos, aki 1961-ben saját autójával kéthónapos tanulmányútra utazott Olaszországba, és hazafelé a hegyeshalmi határátkelőn fülelték le. Autójából közel négyszáz pár nejlonharisnya került elő, de férfi karórákat, zsebrádiókat is lefoglaltak tőle. A szigorú büntetést azonban – mivel jó elvtársnak számított – megúszta.
Amikor a ’60-as évek végén itthon is elterjedt a miniszoknyadivat, megjelentek a kényelmesebb darabok: a harisnyatartót igénylő termékek mellett már kapható volt a harisnyanadrág is. A ’70-es évek közepén a magyar harisnyaipar már naponta több mint hat tonnányit gyártott nejlon-, akril-, flór-, félgyapjú-, pamut- stb. szálból.
A Kádár-kor második felében már nem volt olyan nő, akinek a szekrényében ne pihent volna néhány harisnyapár vagy -nadrág egy-egy különleges alkalomra.
Ma a klasszikus nejlonharisnyák már korántsem olyan népszerűek, inkább a kevert vagy természetes pamut anyagot keressük az üzletekben, és ha egy darab elszakad, egy szál felfut, könnyen megválunk tőle. Az viszont biztos, hogy 85 évvel ezelőtt egy tragikus sorsú harvardi tudós találmánya nyomán a nejlon és a nejlonharisnya forradalmasította a textilipart és a női divatot.
Források:
MTI Hírarchívum
https://www.archivnet.hu/kuriozumok/nylonharisnya_maganimport_1961ben.html?oldal=5
https://en.wikipedia.org/wiki/Wallace_Carothers
https://sciencehistory.org/stories/magazine/nylon-a-revolution-in-textiles/
https://www.snopes.com/fact-check/stocking-the-true-origin/
https://toretro.blog.hu/2020/04/12/amikor_a_fel_vilag_magyar_harisnyat_hordott
https://www.thoughtco.com/wallace-carothers-history-of-nylon-1992197
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Aki magassarkút hord, bánjanak vele boszorkányként!” – A hentespapucstól a tűsarokig
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
