„Nálunk az iskolában nincs pánikhelyzet”
Vidéki nagyváros általános iskolájában tanítok. Nem érezhető, hogy akár mi, tanárok, akár a gyerekek mesterségesen távolságot tartanának egymástól. Örülünk újra a társaságnak, a találkozási lehetőségnek. A szülők nem jöhetnek az iskola falain belülre, úgy tudom, még az elsős gyerekeket is csak a legelső nap kísérhették a terembe. Szülői értekezletet pedig online formában is lehet tartani, ez az osztályfőnökökre van bízva.
Egyelőre a hiányzások száma nem magas, bár ez a késő őszi, téli és kora tavaszi időszakban majd magasabb lesz, ha egy nátha vagy torokfájás miatt már otthon kell maradni. Többeket nem néz meg a gyermekorvos, egyszerűen otthon kell maradnia pár napig vagy egy hétig, így nincs reflektálás a betegségre.
Az iskolába belépve ott a kézfertőtlenítés lehetősége, de kevesen élnek vele. Én biztos kötelezővé tenném, hiszen vannak kollégistáink, a tanárok közül is járnak be környező városokból, falvakból, így vannak, akik sokat utaznak.
A hypo maró szaga gyakran megcsap a folyosón, amit általában nem szeretek, de most biztonságot ad.
Rendszeresen látjuk a takarító személyzetet, gyakran mossák a folyosókat tanítási időben is. A mosdókban is van fertőtlenítő, de a papírkéztörlő fogyóeszköz. A védőnő jelen van az iskola épületében, és vásároltunk új lázmérőket a gyors ellenőrzés céljából.
Nagy létszámú az iskolánk, egy évfolyamon négy-öt osztály van, így külön épületben tanul az alsó és felső tagozat. A programjaink csupán annyiban különböznek a korábbi évekétől, hogy szülőket egyáltalán nem hívunk, illetve nincs a tornateremben közös rendezvény. Szeptember 1-jén az évnyitónk is elmaradt, mert az udvarra terveztük, de épp esett az eső. Ehelyett az igazgató végigjárta a termeket, és személyesen köszöntött külön-külön minden osztályt.
A gyerekek közötti távolságot lehetetlen betartatni. Dupla padjaink vannak, tehát mindenkinek legalább egy közeli szomszédja adódik.
A büfénél és a menzánál kígyózó sor ugyanolyan tömött, mint mindig. Az osztályok általában egy tanteremben töltik a napot, de időnként van mozgás és keveredés: informatika, kémia és fizika órákra muszáj szaktantermekbe vonulni, és a nyelvórákon vannak összevont csoportok. A kémia szakos kolléganőmnek például nincs szünete, mert minden óra után fertőtlenítenie kell.
A testnevelés szakosok dolga sem egyszerű, mert egyelőre a szabadban kell megtartaniuk az órákat. Szerencsére közel esik a város parkja, stadionja is, de mire átöltöznek és elvonulnak, majdhogynem indulhatnak vissza. Vajon a téli időszakban hogy oldják meg ugyanezt?
Azt hittem, a gyerekek többet fognak viccelődni a vírus kapcsán, de alig jellemző. Maszkot elenyészően kevesen hordanak, a poén kedvéért is csak kevés diák viseli. Némelyeknek tanítani kell a tüsszentés szabályait, mint egy hetedikes tanítványomnak, aki minap a levegőbe tüsszentett egy hatalmasat.
Az esély megvan a vírus terjedésére. Ha valaki behozza az épületbe, nem fogjuk tudni kivédeni.
Mindenesetre bízunk abban, hogy minél tovább személyes keretek között taníthatunk és tanulhatunk.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
