Megmaradni a nyelvben

A Kárpát-medencei régióban a különböző nyelvek együttélése a történelem kezdetére nyúlik vissza, viszont mindez nemzetiségi kérdésként csak a 19. század második felétől jelentkezett.

„Tudjuk, hogy a középkorban ebben a régióban többnyelvű, sokféle kultúrájú népek éltek, függetlenül attól, milyen állam volt éppen. A trianoni, illetve a II. világháborút követő párizsi békeszerződések megváltoztatták a népességi arányokat és a viszonyokat, a sok száz éven keresztül kialakult együttélési formákat. Hirtelen azok lettek kisebbségben egy-egy államon belül, akik korábban többségben voltak, míg más népcsoportok kisebbségi létből többségivé váltak.

Az ebből eredő belső társadalmi feszültségeket ma is kutatják” – mondja dr. Gerencsér Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának docense, az Ereky István Közjogi Kutatóközpont igazgatója. 1949 után, a kommunizmus idején a kisebbségi problémát szőnyeg alá söpörték, de Kárpátalján már azt megelőzően sem foglalkoztak vele. Ez sokat ártott a magyar nyelvhasználatnak.

Észak és Dél

„Csehszlovákiában, Romániában és a Szovjetunióban kifejezetten háttérbe szorították a kisebbségek nyelvhasználatát, kisebbségellenes rendszer alakult ki, míg Jugoszláviában egy érdekes, félmegoldásokkal teli, de alapvetően kisebbségpárti környezet jött létre” – emeli ki szakértőnk. A politikai fejlődés iránya viszont ellentétes volt, mert míg Csehszlovákiában és a Szovjetunióban puhult a diktatúra, addig Jugoszlávia a titói puhaságból „keményedett be”. A helyzet mindenhol a rendszerváltás környékén csúcsosodott ki, fordulópont ekkor történt. Ennek a folyamatnak volt része a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesése. A korábbi szovjet blokk országai a kilencvenes évek elejétől csatlakoztak a nyugat-európai rendszerekhez, amire a nyugati országoknak is reagálniuk kellett. Az egyik ilyen újdonság – ami egyben a nyugati országok belső nyelvi feszültségeit is oldotta – egy nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer kialakítása volt. A helyi és kisebbségi nyelvek támogatását célzó Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, valamint a Kisebbségi Keretegyezmény világszinten is hatalmas lépés volt. Innentől kezdve beszélhetünk Európáról olyan földrajzi egységként, ahol egységes védelmet kap minden nyelvi közösség, Spanyolországtól Örményországig, Görögországtól Skandináviáig. Ezek kulturális értékét a ’90-es évek közepén ismerték föl az európai testületek, akkor kezdődtek az érdemi kisebbségvédelmi lépések.

Kellene a képzés
A magyar nyelvű nevelés és oktatás sok nehézségbe ütközik annak ellenére, hogy mára már mindenütt történtek előrelépések. A nyelvi charta szabályai miatt az egyes országoknak három–öt évente kell jelentést tenniük az Európa Tanácsnak, abból pedig kiviláglik, hogy az egyik legnagyobb gond a szaktanárhiány az oktatásban. Ez jellemzi az egész Kárpát-medencét, még a legnagyobb régióban, Erélyben is problémát jelent. A statisztikákból látszik, hogy a helyzet a Felvidéken a legjobb, ők élen járnak a tanárképzéseben. A szlovák állam Révkomáromban még egy oktatási kirendeltséget is létrehozott, segítve azt, hogy kapcsolat legyen a szlovák oktatáspolitika és a magyar közösség oktatási rendszere között. Ez annak köszönhető, hogy az Európa Tanács a nyelvi chartán keresztül hosszú évek alatt folyamatosan párbeszédre ösztönözte Szlovákiát. A nemzetközi szerződéseknek tehát jól mérhető pozitív hatása van, még ha nem is feltétlenül naprakészen harmonizálnak a társadalmi változásokkal.

A fellélegzés után

A ’90-es éves fellélegzése a 2000-es években átalakult, az Unió is egyre integráltabbá vált a gazdasági célok mentén. Ekkor a kisebbségvédelem és a nyelvvédelem is úgy változott, hogy támogassa a gazdaságot.

„A kérdés inkább az lett, mennyire éri meg a kisebbségi kultúra fenntartása, mennyire hasznosítható.”

„Mennyire kapcsolható be egy kisebbségi nyelv használata a gazdasági vérkeringésbe. Ennek negatív és pozitív velejárói is vannak, de a tényt szem előtt kell tartani. Emiatt a Kárpát-medencei nyelvhasználatra sem tekinthetünk pusztán kisebbségi jogi kérdésként, nagyobb kontextusba kell ezt helyeznünk” – hangsúlyozza szakértőnk. Bele kell venni biztonságpolitikai szempontokat, és bele kell helyezni a demokratikus intézményrendszer hálózatába is, azaz a helyi önkormányzatok és a választási rendszer kontextusába. Ezen kívül nagyon fontosak az emberi jogi szempontok, valamint a polgárt közvetlenül érintő közigazgatási működés is. Ez utóbbi jelenti azt, hogy miként érintkezzen az állam a polgáraival, és hogy miért éri meg kisebbségi nyelven megszólítani azokat, akiknek az az elsődleges nyelvük. Látszik tehát, hogy a nyelvek békés együttélésének jogi keretei ma már nagyon komplex rendszert alkotnak.

Kép

Diák a Beregszászhoz közeli Jánosi középiskolájában, Ukrajna, Kárpátalja, 2014 – Kép: Páczai Tamás

Kulcskérdés a kommunikáció

A nyelvhasználat kérdése a múlt század második felétől folyamatosan felszínen volt, ám igazi változás a 2000-es évek elején történt. Ekkor kezdtek el a magyar nemzeti közösségek egyes régiói egymással beszélni, ekkor alakultak ki az intézményes és nem intézményes kapcsolatok különböző szinteken. „Létrejöttek politikai szintű magyar–magyar hálózatok, civilszervezeti együttműködések, a tudományos szféra és az oktatási rendszerek közötti kapcsolatok. Ez utóbbira jó példa a testvériskolák hálózata vagy a Rákóczi Szövetség oktatással kapcsolatos tevékenysége, beiratkozási programjai, versenyei” – mondja Gerencsér Balázs. Hozzáteszi, hogy az ilyen hálózatoknak hatalmas ereje van, és ezeket még mindig nem aknázzuk ki kellően. Ez így van, akár a Felvidéket, akár a Délvidéket, a Bánátot, a Bánságot, Dél-Baranyát, Erdélyt vagy Muravidéket nézzük, Kárpátaljára pedig fokozottan érvényes. Emiatt azt a többszintű együttműködést, ami elindult, fontos tovább vinni.

Tudni vagy használni a nyelvet?

A Kárpát-medence magyar kisebbségek által lakott területein működnek magyar nyelvű óvodák, Szlovákiában például több mint 260, Ukrajnában több mint 70, Horvátországban 5, Szlovéniában 4. Elvileg minden országban lehetőség van arra, hogy a gyerekek ilyen óvodába járjanak. Az viszont mindenhol kérdés, hogy maga a nevelés milyen nyelven zajlik, tisztán egynyelvű-e vagy többnyelvű. A többnyelvűség a realitás, a kicsik ugyanis nem amiatt fogják elveszteni anyanyelvüket, mert többnyelvű képzőintézménybe járnak. Sokkal inkább azért, mert valamelyik nyelvnek nincsen felhasználási felülete. Emiatt kell régiónként vizsgálni a lehetőségeket, nagyobb kontextusba helyezni a nyelvkérdést, továbblépni a ’90-es évek romantikus autonómiakereső kisebbségvédelmén.

Magánélet és közszféra

„Hol lehet nyelvet használni? A magánéletben és a közszférában, az állammal való kapcsolatban. Itt nagyon nagyok a különbségek, ezt legjobban Kárpátalja és Muravidék példájával lehet bemutatni. Más okok miatt, de ez most a két leghányatottabb sorsú régiónk” – emeli ki szakértőnk.

A problémát persze mindkét helyen más okozza. Ukrajnában a fő gond az, hogy a magyar, lengyel, moldáv és egyéb kisebbség eltörpül az orosz mellett: az országban közel 20 százalékos orosz jelenlétről beszélhetünk, és ehhez képest a többi nemzetiség az 1 százalékot sem éri el. Arányuk szinte kimutathatatlan, így minden kisebbségi szabályozást az oroszhoz mérnek. Emiatt Ukrajnában minden nem-orosz kisebbség hátrányból indul, az állam pedig nem szelektál. Az orosz nyelv árnyéka gyakorlatilag minden kisebbségi nyelvre rávetül, és lecsapódik más nemzetiségeken is az ukrán–orosz feszült kapcsolat. Persze vannak az ukrán államnak olyan nemzetközi kötelezettségei, amelyek folyamatosan presszionálják, de érdemi változást elérni nagyon nehéz.

Presztízs-e a nyelv?

Más szempontból nehéz sorsú a Muravidék, ahol jó gazdasági környezetben, kisebbségi létet támogató, területi autonómiát is biztosító környezetben él az olasz és a magyar kisebbség. A jognak itt nincs megoldatlan feladata, de tény, hogy radikálisan fogy a népesség, és drasztikus a nyelvvesztés is. A helyzet annyira komoly, hogy Szlovéniában gyakorlatilag években mérhető a magyar nyelv jelenléte. „Ennek oka nagyon komplex, hátterét intenzíven kutatják. Egy muravidéki kolléga úgy fogalmozott, hogy ameddig a magyar nyelvnek nincs meg az a presztízse, ami miatt érdemes beszélni, és ami igény teremt rá, addig nem is fogják használni. Ez kulcsmondat. A nyelv presztízse nagyon komoly kérdés. Ezt rá lehet vetíteni az egész Kárpát-medencére: Magyarország mint anyaország tud-e mutatni olyan kulturális, gazdasági vagy politikai többletet, ami magával hozza a nyelv megőrzésének igényét?” Ma ugyanis már nem teljesen arról van szó, hogy a közösségek magukra lennének hagyva, és csak saját belső elhivatottságukból tartják fent kultúrájukat. Persze vannak ilyen helyek is, mint például Székelyföld, Vajdaság vagy a Felvidéken Csallóköz – ezeken a területeken mégis nagyon erős a nyelvi identitás.

Kép

A beregszászi 7-es Számú Általános Iskola, Ukrajna, Kárpátalja, 2014 – Kép: Páczai Tamás

Segítség a határon túli óvodáknak
A határon túli óvodaprogramot a magyar kormány 2016 decemberében indította. Keretében óvodák, bölcsődék, iskola-óvoda komplexumok egyaránt épültek, illetve újultak meg. A 2018 végéig tartó első ütemben a határon túl 70 körüli új óvoda épült, több mint 200 óvodát bővítettek vagy újítottak fel, több mint 1500 magyar sarkot alakítottak ki. A program második ütemében szintén több mint 70 új óvoda és bölcsőde épült, több mint 200 intézmény újult meg 2019 végéig. Az új fejlesztéseknek köszönhetően az óvodai és bölcsődei férőhelyek száma több ezerrel nő a Kárpát-medencében. Az oktatás színvonalának emeléséhez, a magyar kultúrához kapcsolódó ismeretek elsajátításához oktatási segédanyagok is hozzájárultak. „Én a programmal azért kerültem kapcsolatba, mert a református egyház óvodafejlesztési projektjében eleve részt vettem, a Református Pedagógiai Intézetben az óvodai szakterület vezetője voltam” – mondja Szabadi Edit oktatásmenedzsment-köznevelési szakértő. Az egyházi fenntartású óvodák már nagy múltra tekintenek vissza a Kárpát-medencében, így egyre több intézmény került a szakember fókuszába is. Amikor elindult az új fejlesztési program, őket próbálták bevonni, segítségükkel próbáltak új óvodákat létrehozni, működtetni. A legtöbb segítséget Erdély kapta, de Kárpátalján, a Felvidéken, a Vajdaságban és Ausztriában is történtek fejlesztések. Jelenleg a határon túli magyar óvodások száma 48 ezer körül van, a cél, hogy ez legalább 60 ezerre duzzadjon, azaz a vegyes házasságból származó gyerekek is nagyobb eséllyel kerüljenek magyar intézményekbe.

Többféle hatással kell számolni

A helyzet Ausztriában sem fényes, ahol a magyar mellett elsősorban horvát és szlovén kisebbségek élnek. Közösségeik alapvetően a határ mellett laknak, de nyelvhasználati szintjük nagyon csekély, a magyar kikopóban van. „Bár sok óvodában van nyelvi kisegítőtanár, néhány általános iskolában és középiskolában elérhető magyar nyelvű képzés, illetve létezik felnőttképzés is, jellemzőbb, hogy a magyart idegen nyelvként tanítják. Összességében nehéz pozitívumot mondani a magyar nyelv ausztriai használatáról” – mondja Gerencsér Balázs. Pedig a határtól távolabbi területek vendéglátóhelyein, szálláshelyein és sípályáin hemzsegnek az anyagországból érkezett dolgozók, a vendéglőkben nagy eséllyel lehet rendelni magyarul is.

„A jog szempontjából nem vehető figyelembe, hogy egy adott országba a munkaerő, illetve a turizmus hoz be más nyelveket is. Ez a jelenség akkor tudja segíteni a kisebbségi nyelvhasználat megmaradását, ha azokon a területeken is megjelenik, ahol a kisebbség él” – világítja meg szakértőnk.

Viszont a gazdaság, illetve a turizmus nem a mezőgazdaságban erős Burgenlandra fókuszál. A kérdés tehát nagyon összetett. A digitalizációt sem lehet figyelmen kívül hagyni, már csak azért sem, mert a most felnövő generáció anyanyelve a digitális környezetben is megjelenik. A nyelvi preferenciákra már az is hatással van, milyen nyelven csetelnek. Ezt a jognak is követnie kell, meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az ügyintézés a digitális környezetben is történhessen. Ez remek lehetőség, jó nyelvi ösztönző lehet, ráadásul sokkal könnyebb különböző nyelvi felületeket kialakítani, mint azt megoldani, hogy mindig rendelkezésre álljon megfelelő nyelvet beszélő ügyintéző.