Magyar ember evés közben nem beszél?

„Az, hogy szeretek-e étkezés közben beszélgetni, attól függ, hogy kivel vagyok. Ünnepnapokon a szeretteinkkel, családunkkal, barátainkkal vagy ismerőseinkkel ülünk egy asztalhoz, ilyenkor az alkalom mindig meghittebb, és azzal együtt a beszélgetés is az. Szabály csak egy van: a családi étkezéseket közös imával kezdjük. Utána eszünk, és a legkülönfélébb témákról társalgunk, mindig arról, ami a családot a legjobban érdekli.

Megint más a hangulata annak, amikor az ember vendégségben ebédel. Ennek kultúrája hasonló, mint az előbbi esetben, de persze ilyenkor igyekszem még figyelmesebben viselkedni. Ha pedig az ember csak úgy beül enni valahova, és idegenekkel találkozik, akkor nem nagyon beszélget. Én mindig viszek magammal valamilyen olvasnivalót, és olvasgatok, amíg ki nem hozzák az ételt. Amikor baráttal vagy kollégával ülünk be ebédelni, akkor közös fontos témákról, munkákról beszélünk, vagy éppen az ételről, ha az jól sikerült. Csöndben enni nem nagyon szoktam, legfeljebb akkor, amikor olyan diszkrét vendégségben vagyok, ahol ez a módi.”