Libabőrös élmények: miért éppen a libáktól hangos Szent Márton ünnepe?

„Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartja a népi bölcsesség, eleink ugyanis ilyenkor mérték fel az egész éves munka eredményeit. A nyugati világ egyik jelentős ünnepe már az ókor óta az örömhöz, az önfeledt mulatáshoz és mámorhoz kapcsolódik, hazánk pedig a számos népszokás és hiedelem mellett is ezer szállal kötődik tours-i Szent Mártonhoz. November közepén ezért a hűvös idő ellenére is érdemes kirándulást tervezni, hiszen remek gasztrofesztiválokat találunk országszerte, és ilyenkor borvidékeinken is felpezsdül az élet, hiszen az újbor kiforrt a pincékben. De miért éppen a libáktól és a boroktól hangos Szent Márton ünnepe?

Márton-napi programok
Kép: Magyar Turisztikai Ügynökség

Szent Márton egyes források szerint Savariában, vagyis a mai Szombathely területén született 316‑ban vagy 317-ben, míg más krónikák egy, a mai Pannonhalma melletti kis települést jelölnek meg születési helyéül. Fiatalkorában évtizedekig a római lovasságban szolgált, egészen 339-ig, amikor Amiens városában (Franciaország) egy téli estén kettévágta köpenyét, és az egyik felét egy koldusnak adta. Még aznap éjjel megjelent álmában Jézus a koldus alakjában. Megkeresztelkedett, és innentől kezdve Istent szolgálta, a hadseregtől nem sokkal később, egy galliai hadjárat után vált meg. Jóságáról már életében legendák keringtek, ezért püspökké akarták szentelni. Márton azonban világéletében szerény ember volt, így a hír hallatán alázatosságában ludak óljába bújt a pápai küldöttség elől. Igen ám, de az állatok hangos gágogásukkal elárulták, így nem kerülhette el sorsát, és 397. november 8-án bekövetkezett haláláig Tours püspökeként segítette a rászorulókat. Az egyház évtizedekkel később ünnepet rendelt el a tiszteletére, innentől kezdve a keresztény világ Márton nevéhez kötötte már a római időkben gyökerező hagyományt. A rómaiaknál ugyanis november 11-e a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát, amin általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát – avis Martis – fogyasztották.

Bár Szent Mártont nem tekintjük magyar szentnek, mégis sok szállal kötődik hazánkhoz. Szombathelyen – a hagyomány szerint – szülőháza helyén épült a Szent Márton-templom, ugyanakkor – ahogy már imént említettük – Pannóniában a mai Pannonhalma mellett is volt egy Savaria nevű apró település, így ez a környék is a szülöttjének tekinti. A legenda szerint első királyunk álmában is megjelent Márton, hogy az ország védelmében adjon tanácsot, ezért István király zászlóira a szent képét festtette, így országunk patrónusa lett Szűz Mária mellett.

A püspök falatja

A történelmi előzmények mellett nem csoda, hogy a sokáig Európa egyik nagy éléskamrájának számító hazánk területén gazdag hagyomány és szokásvilág köthető Szent Márton napjához, ami a mezőgazdasági év végét jelentette, de egyben a karácsonyt megelőző 40 napos böjti időszak kezdetét is. A cselédek ilyenkor kapták meg éves bérüket, és ráadásként egy tömött libát, mert a tél beállta előtt a szárnyasállományt meg kellett tizedelni. Úgy tartották, hogy ilyenkor nem szabad mosni, takarítani és teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozhatja, így az asszonyok is nyugodt szívvel süthették a libapecsenyét. A sült liba mellcsontjából az időjárásra következtettek. Ha barna és rövid, akkor meleg, esős tél lesz, a fehér mellcsont viszont hosszú, fagyos telet jósol. Az aznapi időjárásról viszont éppen az ellenkezőjét gondolták, azaz „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál”.

A liba húsából szokás volt egy szelettel küldeni a papnak is. Ezt a madár hátsó feléből kanyarították, innen ered tehát „püspökfalat” szavunk. További magyar hiedelem, hogy aki Márton napján álmodik, az boldog lesz, de aki ezen a napon csak répát eszik, ágybavizelő lesz.

Főleg a Dunántúlon őrizték sokáig a hagyományt, amely szerint a pásztorok ilyenkor nyírfavesszőket adtak a gazdáknak. Úgy tartották, annyi malacot fog fialni a koca, ahány ága van Szent Márton vesszejének.

Szent Márton pohara Újborral van tele

Eleink úgy tartották, hogy a sok ivással a következő évig kitartó erőt, egészséget öntenek magukba, ráadásul aki spicces is lesz, az megmenekül a gyomorfájástól és fejfájástól is. Az újbor ünnepléséhez „tudományosabb magyarázat”, hogy sokáig nem volt ismert módszer a bor megfelelő tartósításához, ezért a legdrágábban a fiatal borok keltek el, hiszen ilyenkor még a szőlő minden zamata érződött, az idő múlásával viszont megjelentek a borban a tárolásból adódó hibák, mint például az ecetesedés.

Kép
Márton-napi programok
Kép: Magyar Turisztikai Ügynökség

Újbort szerte a világon készítenek. Nemzetközileg leghíresebb típusa a Beaujolais Nouveau, amely Burgundia déli végében születik, Beaujolais vidékén a gamay nevű kékszőlőfajtából, szigorú előírások alapján. Itthon főleg a villányi borászok jeleskednek a műfajban. Fontos tudni az újborról, hogy hosszú tárolásra nem alkalmas, hiszen még az erjedés csendes, utolsó fázisában van, ezért ajánlott hidegen tárolni, és következő év húsvétjáig elfogyasztani. Gyümölcsbombaként viszont tökéletes kísérője a libából készült fogásoknak, bár hízott libamáj esetén érdemesebb testes, több évig érlelt vörösbort választani.

Ha lúd, legyen kövér!

A fentieken kívül már csak a Márton-napi programok kínálata színesebb, az egész ország lerója tiszteletét a liba és az újbor előtt. Mi a teljesség igénye nélkül a kedvenceinket szemlézzük. Fontos megjegyezni, hogy Szent Márton-napi örömünnepet a lakásunkban, kertünkben vagy kirándulás közben is tarthatunk, ha a koronavírus következő hulláma miatt inkább kerülnénk a rendezvényeket. Hasznos ezek mellett utazás előtt elolvasni a járványhelyzetre vonatkozó legfrissebb ajánlásokat is.

Libafuttatás és libadalom Etyeken: a már hagyományosnak számító rendezvényen számos kategória van, a legkisebbektől a nagyszülőkig. A győztes az, aki a leg­gyorsabban juttatja célba a versenylibát a szőlősorok között. A Gasztrosétányon pedig libafalatok, újborok és programok várnak mindenkit (november 13., ­etyekipiknik.hu).

Újborfesztivál Szentendrén: a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) idén 19. alkalommal rendezi meg (november 13–14., skanzen.hu).

Pincejárás Pannonhalmán: a borvidék legjobb pincészetei mutatják be az új tételeket, a felhőtlen pincejárást buszos körjárat segíti (november 5–7.).

Libaexpressz az Őrségben: a Csömödéri Állami Erdei Vasút fergeteges programja, libazsírral, libatállal, lúdlábbal, vörösborokkal a fapados vasúti kocsikban (november 12., erdeiprogramok.hu).

Nyitott pincék Palkonyán: a műemléki pincesoron négy pincészet újborait kóstolhatjuk házias borkorcsolyák kíséretével (november 6., palkonya.hu).

Vadlúd sokadalom Tatán: alternatív Márton-napi program, itt az élő vadludaké a főszerep, a tatai Öreg-tó ugyanis az északról érkező vándormadarak kedvenc pihenőhelye. Fotókiállítás, előadások, madármegfigyelés teleszkópbokrokban! (november 26–27., vadludsokadalom.hu) 

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült.

 
 

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti